Járványügyi tájékoztatás a rezsivédelemről és a rossz szándékú háborúpárti ellenzékről, avagy az Alkotmánybíróság fogalmai az államot megillető tisztességes bírósági eljárásról (álláspont)

Előhang

A legutóbbi blogbejegyzéseinkben (linkek: http://ekint.org/autonomiavedelem/2022-02-25/a-sztrajk-alapjog-allaspont?fbclid=IwAR0i3DCkISvdq9ABMkxKuwEsEKM0prnKVtjizmHYFQRNfM0iKB1PPcR9QgQ, http://ekint.org/alkotmanyossag/2022-02-15/tanarok-vigyazz-a-sztrajkjog-teljes-kiuresitese-veszelyhelyzeti-rendeletalkotassal-allaspont) bemutattuk, miként számolja fel az autokrata magyar állam a jogaikért küzdő pedagógusok megalázása céljával egyik alapvető jogukat/jogunkat, a sztrájkjogot. Nem a sztrájkjog az egyetlen megszűnőben lévő alapvető jogunk, hanem minden szabadságunk veszélyben van. Agyafúrtnak és primitívnek egyaránt minősíthető eljárások során pusztulnak jogaink. A sztrájkjog a munkabeszüntetésről szól, itt az állam a jog tartalmát, a jogosultságot elevenen tartó nedveket szívja el, amikor – kihasználva, hogy a sztrájkjog nem korlátozhatatlan – nagyjából ugyanannyi munkára kényszeríti a sztrájkoló tanárt, mintha éppen nem sztrájkolna.

Ebben a szövegben más olyan eszközökről is szólnunk kell, amelyek az újra a társadalom fölé hatalmasodott egyre rosszakaratúbb tengeri szörnnyé, Leviatánná növelt magyar állam izmait tovább hizlalják, karmait élezik, mégpedig az jog védelmi eszközeinek szabadságpusztító megfordításaival. A jogvédelemre rendelt intézmények immár nem a hatalomnélküliek emberi jogait védik az állammal szemben, hanem a hatalom pőre érdekeit oltalmazzák a hatalomnélküliek jogai ellenében. Ez a Kúriát és az Alkotmánybíróságot is megjárt ügy mai közjogi viszonyaink, azaz a Bibó István által nagy megjelenítő erővel „dúvad állam”[1] működésmódjának pontos látlelete.  

Korábban, pár éve még itt-ott működött is, használatban is volt az alkotmányjogias beszédmód. Olykor még a korábbi gátlásait mára elvesztő Alkotmánybíróság is adott az alkotmányos látszatra, akkor még a plakátrongálók védelmében a megértés reményében mi is így fogalmaztunk: „Az állam nem hivatkozhat véleménynyilvánítási szabadságának védelmére az aktivista polgárokkal szemben, az államnak ugyanis nincsenek alapjogai.”.[2] Azóta lettek, és most a NER világában nem időszerű arról írni, hogy a modern alkotmányos állam mérsékelt és semleges. Valamikor régen az óidőkben az Alkotmánybíróságon is tudták, hogy az államnak ugyan van ilyen-olyan beszédjoga, de ez nem gyűlöletszabadság, nem az uszítás szabadsága, nem a melegek és leszbikusok pedofilvádakkal illetésének, megalázásának szabadsága, nem a kibombázott menekültekkel szembeni vádaskodás szabadsága, nem a „keccsölő” magyarok[3] és az ingyenélő romákról szóló hazugságbeszéd szabadsága, ellenben az állam beszédének alapja a tárgyilagos tájékoztatás joga és kötelessége.

Azóta a jogállam karámából elbitangoltak az intézmények. A hatóságok, a szabadságpusztítóvá torzított  intézményvédelmi garanciák már nem a szabadságok gyakorlóit, hanem a polgári szabadságokkal szemben gyűlöletet szító kormányt megillető hatalomvédelmet gyámolítják.

A tényállás

Az ismertetendő ügy tényállasa szerint a Nemzeti Választási Bizottsághoz forduló és ezt az ügyet kezdeményező kérelmező polgár regisztrálta magát a https://vakcinainfo.gov.hu felületen. (Megjegyezzük, hogy már a regisztrációra ösztönzés-kvázi kötelezés is az állami propagandagép naponta változó hazugságaitól volt terhes. Eleinte a kormányzat képviselői adatkezelési célként az oltási hajlandósággal kapcsolatos igényfelmérésről beszéltek, majd ezzel teljesen ellentétes fordulatot követően később, az oltást óhajtók számára kötelezővé téve azt, közölték, hogy csak azok kaphatnak covid elleni védőoltást, akik „önként” regisztráltak. Mindehhez a kormány zsebadatvédője, Péterfalvi és a NAIH asszisztált, amint ahhoz a hazugságnak bizonyult, mellesleg megszegése miatt bűncselekményként is értékelhető ígérethez is, hogy az adatbázist célhozkötötten, kizárólag járványkezelési célból fogják felhasználni. Ennek reményében a kérelmező (később felperes) hozzájárult ahhoz, hogy elektronikus levélcímét Magyarország Kormánya „további kapcsolattartás, véleménykérés, tájékoztatás, illetve elektronikus levél küldése céljából kezelje”. 

2022. február 24-én a kérelmező az info@kormany.hu e-mail címről az alábbi levelet kapta.

„Tisztelt Honfitársunk!

Magyarország közvetlen szomszédságában sajnos a legrosszabb forgatókönyv következett be: egy háború, amelyet még a legnagyobb országok diplomáciai erőfeszítései sem tudtak megakadályozni.

Ebben a helyzetben az a legfontosabb, hogy a magyar emberek biztonságát garantáljuk. Aggódunk Ukrajnáért, kiállunk Ukrajna területi integritása mellett, de a háború nem megoldás. Alapvető érdekünk, hogy Magyarország kimaradjon a háborús konfliktusból.

Éppen ezért felelőtlennek tartjuk, és nem támogatjuk azt az ellenzéki álláspontot, hogy Magyarország katonákat és fegyvereket küldjön Ukrajna területére. Nem fogunk támogatni olyan javaslatokat sem, amelyek hazánk gázellátását és a rezsicsökkentést veszélyeztetik.

Magyarország az EU és a NATO tagjaként támogatja a béke helyreállítására irányuló közös erőfeszítéseket. A Magyar Honvédség felkészült a határvédelmi és humanitárius feladatokra, nagykövetségünk minden segítséget megad az Ukrajnában tartózkodó magyaroknak.

Tisztelettel:

Kormányzati Tájékoztatási Központ”

Persze ma már nem az a nyilvánvaló tényszerű hazugság a legérdekesebb, hogy a kormányzati tájékoztató szerint az „ellenzék álláspontja”, hogy Magyarországnak fegyveresen kellene harcolnia (a rend kedvéért az ellenzék egyetlen pártja sem mondott ilyet). Hanem az, hogy a kérelmező nyilvánvalóan helyesen hivatkozott arra, hogy a Kormányzati Tájékoztatási Központ az ő személyes adatait kizárólag a beleegyezésével és a beleegyezés terjedelme szerint kezelheti. Hogy Magyarország Kormánya ezzel az adatkezeléssel egyrészt az európai adatvédelmi előírások semmibevételével megsértette az Európai Unió Adatvédelmi Rendeletét. Másfelől viszont, és ez volt a Kúria előtt a nyerő érv, hogy ez a Kormányzati Tájékoztató Izé az ellenzék ellen kampányolt annak ellenére, hogy a hatályos törvények szerint a kormányzatnak a választás egymással versengő résztvevőitől független szervként kellene eljárnia és semlegesnek kellett volna maradnia. Amennyiben a kormány szavainak, mondatainak valamilyen értelmet mégis tulajdonítunk, akkor tehát ezt a levelet járványügyi tájékoztatónak lehetetlen, ám (ráadásul fő állításában hazug) választási kampányüzenetnek kell minősítenünk.

A Kúria

Az ügy az érintett felülvizsgálati kérelme folytán miután a Nemzeti Választási Bizottság, mi sem természetesebb, a kormányszerv eljárását jogszerűnek minősített, a Kúria elé került (Kvk.II.39.260/2022/5.), amely eljárásban a Kúria helyesen állapította meg, hogy mivel a NER tollnokai ezt írták bele a törvénybe, a nemzeti együttműködés hatályos joga szerint sem a Nemzeti Választási Bizottságnak, sem a Kúriának nincsen joga ebben az eljárásban megállapítani azt, hogy a Kormányzati Tájékoztatási Központ megsértette a felperesnek a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogait.

Ugyanakkor, miután maga a Nemzeti Választási Bizottság is  arra hivatkozott – nevezhetjük ezt akár a realizmus diadalának –, hogy a magyar állam már nem semleges, a Kúria döntése kitért arra is, hogy nem talált olyan alkotmánybírósági határozatot, amely a „választások idején az állam semlegessége elve megdőlését alátámasztanák. Az Alkotmánybíróság az állam semlegessége elvét adottnak tekinti [lásd. pl. 63/2008. (IV.30.) AB határozat, 3154/2018. (V.11.) AB határozat]”. Tegyük hozzá, ami késik, nem múlik, majd szépen be lehet írni akár az Alaptörvénybe is, hogy a Magyar Állam a továbbiakban nem semleges, hanem az a feladata, hogy megvédje az állampárt és annak vezetője hatalmát.

A Kúria itt eljáró tanácsa úgy látszik nem érti az idők szavát, álláspontja szerint ugyanis a Kormányzati Tájékoztatási Központ vizsgált hírlevele azzal, hogy „az ellenzék vélt vagy valós álláspontját kritizálta, átlépte a Ve. 142. § által kijelölt jogszabályban meghatározott feladat során végzett tevékenységi kört”, ezzel pedig jogsértést követett el.

Az Alkotmánybíróság

Ezt a blogbejegyzést azzal a közhellyel kezdtük, hogy emberi jogai az embereknek vannak, és ezen alapjogok arra szolgálnak, hogy általában a közhatalommal (olykor pedig a piac hatalmasságaival) szemben megvédjék az ezeknek kiszolgáltatott polgárokat.

De nem így van ez Magyarországon. Az egyre inkább az Állatfarm Alkotmánybírósága címre pályázó szerv mindig a kor ütőerén tartja ujját. Hol a hajléktalanság büntethetőségéről bizonyítja be, hogy nagyon is alkotmányos, hol a KESMA sajtómonopóliumát védelmezi azzal az alkotmányos érvvel, hogyha bármit a „nemzetstratégiai” bűvszóval jelöl meg a kormány, ettől a bármi már rögtön alkotmányos is. Most pedig az állam Kormányzati Tájékoztatási Központjának elképzelt alapjogait azzal védi a szabad választás körüli alkotmányos értékektől és a polgári szabadságoktól a nagyon tekintélyes Alkotmánybíróság, hogy háború van Ukrajnában. Igaz, ami igaz, például a grúz és az örményországi háború idején ez még másként volt, de az Alkotmánybíróság szerint a szomszédban zajló délszláv háború sem jelentette azt, hogy a választások idején az egészségügyi tájékoztatás és a „sajátos megítélés” keretében a háború miatt az ellenzéket szidhatja és a rezsit védelmezheti a kormány.

Azaz a hatalmi ágak elválasztása Magyarországon megszűnt, az egységes osztatlan állam a polgári szabadságokat gátlás nélkül szerteszét rombolja.

A sajátos megítélés alá esés

Ennek a mostani határozatnak kiindulópontja, hogy az „alapjogok a jogi személyeket – így a közhatalmat gyakorló szerveket – is megilletik.” Az Alkotmánybíróság erre föl, értelmezhetetlen szójáték, megállapította, hogy a Kúria megsértette a kormány tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jogát [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] 

Ugyanis, ha Ukrajnában háború van, az újabb jogcíme az általa kiváltott „sajátos megítélés”-nek abban a tekintetben, hogy mit jelent a járványügyi tájékoztatás: „Az Alkotmánybíróság értelmezésében a kormányzati kommunikáció a választások idején fennálló háborús helyzetben sajátos megítélés alá eshet. Egy olyan előre nem várt, rendkívüli és az állampolgárok biztonságérzetét alapjaiban meghatározó helyzetben, amikor Magyarország közvetlen szomszédságában háború van, az állampolgároknak joguk van tudni, a Kormánynak pedig az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésére is visszavezethetően kötelessége közölni, mi az álláspontja a kialakult helyzetről. Nem következik egyetlen jogszabályi rendelkezésből sem az, hogy tilos volna a Kormánynak a kampányidőszakban az állampolgárokat tájékoztatnia. Éppen ellenkezőleg: az Alaptörvényből és a fent ismertetett jogszabályokból az következik, hogy a tájékoztatási kötelezettség mindenkori címzettjének, jelen esetben a Kormánynak, a tényeken alapuló helyzetet kell objektíven, (A szöveg alatt talán a papír is elpirul!) a demokratikus közvélemény kialakulását elősegítendő, a saját álláspontjától eltérő véleményeket is bemutatva, a lehető legszélesebb körű nyilvánosság elé tárnia.”

Ha egy bíró ezt az okosságot nem így érti, akkor viszont megsérti az államot megillető tisztességes bírósági eljárásnak a Kormányzati Tájékoztatási Központra vonatkoztatott alapjogát.

Az eset konklúziója az, hogyha akad még olyan bírói fórum a kies hazában, amely az állami járványkommunikáció részeként a választási kampány idején elküldött, az ellenzéket bíráló, ténybelileg is valótlan, de még a rezsiharcra is kitérő kampányszöveget hacsak részben is jogsértőnek meri minősíteni, ezzel megsérti az oly esendő és törékeny autokrata állam alaptörvényben biztosított jogát. Ez nem irónia, hanem Magyarország élőben. Nemzeti szégyen, hogy ezek szerint az ukránok szenvedésének is a Kormányzati Tájékoztatási Központ a haszonélvezője.

A nagyokos Orbán persze előre látta a jövőt: a tizenöt éve hangoztatott orbáni maxima, miszerint „a jogászok meg megvédenek, oszt jónapot”[4], mára mindennapi valóság lett.

­***

Mit mondana, írna ezekről az politikákról, jogszabályokról és erről az AB határozatról Montesquieu Perzsa leveleinek romlatlan, kíváncsi ifjú hőse, ha kilépne a könyv lapjai közül? Szerintünk olyasmit, hogy a magyar urak országában „A kegyetlen kormányzatban büntetlenség uralkodik…” és hogy „Változást nem eszközölhet más, mint vagy a fejedelem, vagy a nép. A fejedelemnek azonban eszében sincs ilyesmi, mert a hatalomnak azon a magas fokán, ahol áll, mindene megvan, amilye egyáltalán lehet; ha változtatna valamit, csak a maga hátrányára változtathatna.”[5]