Bele lehet-e hányni a jogrendszerbe?
Tájékozatlanságról árulkodó kérdés. Igen, mi sem természetesebb ennél, gondoljunk csak például a Lex Borkaira, a Lex Szapáryra, ezek társaira, vagy akár a Civiltörvény 1.0-ra is. Tapasztalati példák igazolják, akár többször is megtehetik ezt a zászlósurak kastélyaik, stadionjaik teraszairól, legfeljebb alant lesz eléggé büdös. Meg lehet-e tenni ezt következmények nélkül? Noha ettől a jogrendszer a látszat szerint formálisan nem omlik rögtön össze, de az ilyen cselekedetek pusztító következményekkel járnak a szabadságra és a jogra, valamint legalábbis hosszabb távon magukra a tettesekre nézve is. De a végső válasz, habár ez talán meglepő, inkább nem, mint igen. Különösen azokban a belehányós esetekben áll a feje tetejére a világ, amikor a Lexek a jogrendszer alapjait kezdik ki. Ugyanoda juthat a jog és az állam ilyenkor, mint ahova eljutott a demokratikus-centralista-szoctörvényesség idején.
Suhog a korbács
Most éppen, mint korbács suhog és pattog felettünk a Stop Soros törvénytervezet, amely a társadalmunk alapszövetét romboló rémszöveg. Mert mit képzeltek el itt a NER-es rosszemberek? Az Orbán-huszárok elvitatják, hogy a polgároknak és civil szervezeteiknek politikai jogaik lennének, hogy akárhogy is részt vehetnének a közéletben, ezzel pedig csak kétszázötven éves európai jogfejlődés értelmét tagadják meg. Szándékuk szerint visszabombáznának minket kábé a Harmincéves Háború idejébe. Ha elfogadják, mindenkinek joga és kötelessége lesz gyűlölni a hazájukból elüldözötteket és azok közül is mindenkit, akik enni adnak az éhes gyerekeknek, ha a gyerek bőre barna. Montesquieu, aki éppen az akkori és a mi időnk között élt, az ehhez hasonló ügyekről így vélekedett: "Nincs kegyetlenebb zsarnokság, mint az, amelyik a törvényesség látszatával, a jog színeiben cselekszik. Amely éppen az áldozatokat megmenteni hivatott jog eszközével végez áldozataival.". Igaz ő, mielőtt még 1755-ben elhalálozott, legjobb napjaiban olyasmiben bízott, hogy boldogabb emberiséget hagy maga után, mint amilyet itt talált és nagyon szerencsés is volt annyiban, hogy nemhogy a náci és a kommunista, de a még a jakobinus vircsaftot sem élte meg, így azt sem tudhatta, mit tettek a joggal és a jog ellenében ezek a rosszemlékű diktatúrák. De a mi tapasztalataink csak megerősítenek abban, amit ő is gondolt, hogy az érvényes jog mindig morális igazolásra szorul.
A jogvédő az embercsempész, ezért jelentse is fel önmagát
A jogvédők Magyarországon köztudomásúlag nem embercsempészek, a gonosz törvényíró mégis bevezetné az illegális migrációt támogató szervezet fogalmát, amely a menekülteket segítő egyesületekre és alapítványokra billogként égeti a Civiltörvény 1.0 után már a második jelzést. A civilek pedig magukat ilyenként regisztrálni, külföldi támogatásaikról meg beszámolni lesznek kötelesek. Ha pedig az el nem követett bűnökért önvádra kötelezett szervezetek saját feljelentésükkel netalán késlekednének, a külföldről kapott juttatásuk kétszeresét lesznek kötelesek bírságként befizetni. Ezen kívül minden külföldi támogatás negyedét kell befizetniük „illetékként”, valójában valamiféle abszurd törvényi kötbérként vagy büntetőadóként, és csak utólag bizonyíthatnák, hogy a támogatás nem az illegális migrációt szolgálta. Miután az első körön túl az illegális migrációt támogatók akármilyen támogatása is ugyanilyen feltételekkel lesz jogellenes, akár az emberiesség körében elkövetett gondolatbűnökért is büntethetnek majd. Érdemes egy pillanatra abba is belegondolnunk, hogy a gyűlölet elkötelezettjei vajon miért pont az alapítványokat és az egyesületeket pécézték ki, miért csak rájuk terjed ki ez a törvényi szabály? Nyilván csak azért, mert azt a botrányt mégsem vállalhatták, hogy az Evangéliumi Testvérközösségtől számos katolikus intézményig (pl. a Pannonhalmi Bencés Főapátságig) megannyi felekezet számos intézményét, ideértve a Ferenc pápa által irányított világegyházat és sok világi szervezetet (pl. az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát, amelynek egyik központja, mit tesz Isten, Budapesten van) illegális migrációt támogató szervezetnek minősítsék. Azt még szerintem egyelőre ők sem tudják, mit kezdjenek az egyházi alapítványokkal. Nincs lehetetlen.
Nem résünk, de erős bástyánk a mi határsávunk
A törvénycsomag bevezetné az idegenrendészeti távoltartást, amely pedig bárki magyar állampolgárra vonatkozhat. Újra meglesz tehát nekünk a kommunista rendszer egyik leggyűlöltebb intézménye: a határsáv. A miniszter a nyolc kilométer széles határsávból kitilthat majd bárkit, akinek ott-tartózkodása a nemzetbiztonsági érdekekkel ellentétes, vagy a közérdeket veszélyezteti. Nem csak az alkotmányosság, de az alaptörvényesség elemi szabályát rúgják most bele a sárba azzal, hogy valami miniszter közli majd velünk, hogy magyar állampolgárok magyarországi tartózkodása ellentétes a nemzetbiztonsági érdekekkel. Valaki akár következetlenségnek is mondhatná, hogy a hazai kasztrendszer érinthetetlenjeit csak a határsávból tiltják ki. Őt azzal nyugtathatjuk meg, hogy a legmagasabb helyről, egyenesen miniszterelnöki interjúból tudjuk, a Schengeni belépési pontok, azaz például a Liszt Ferenc Repülőtér, és a Vigadó-téri Hajóállomás körüli hat kilométeres sávra, azaz a teljes belvárosra és Bel-Budára kiterjed majd a tilalom. A migránsetetőket így akár a saját lakásukból tiltják ki. Megélénkül a belvárosi lakáspiac. Bingó!
Hol a közhaszon holnaptól?
Az önálló véleményalkotásra vetemedő civil szervezetektől szépen elveszik a közhasznú jogállást is. Ezután csak az a szervezet lehet közhasznú jogállású, amely, miközben a lehetséges támogatók rettegik a NER-t és hatóságait, támogatásának legalább felét belföldről kapja, és az 1%-os adófelajánlásai a külföldről kapott támogatásának legalább felét elérik. Ez az új szabály, miután itt már sem Pannonhalma sem az ENSZ nem játszik, nemcsak az egyesületekre és alapítványokra, hanem mindenkire vonatkozik.
A közhasznú státusz elvesztésének a következményei több mint kellemetlenek lesznek, például adókötelessé válnak a támogatottak tanulmányaira adományozott összegek ugyanúgy, mint a nem közhasznú egyesületből magánszemélynek természetben adott juttatás értéke (akár a ruha és élelmiszer), azaz a szegényeknek adott tányér leves után is adózni kell! A cégek pedig nem csökkenthetik adózás előtti eredményüket az immár nem közhasznú adományozott részére nyújtott támogatással. Máglyára el, igen kemény.
A Stop Soros társadalmi hatásai
A törvények beterjesztőjének törvényi kötelessége hatástanulmányt készíteni. Ezt persze, bevett szokása szerint, a NER most is elmulasztotta. Én viszont ezúton segítek:
Aligha kétséges, hogy a törvénycsomag célja, kívánt hatása, hogy két méretes lebukásról elterelje a figyelmet. Mindenekelőtt ezzel remélik elérni, hogy az Első Vő tizenhárommilliárdra rúgó közvilágítási csínyéről a választási kampány kezdetén a Stop Soros elterelje a figyelmet. Az OLAF által feltárt csalás miatt adófizetőként valószínűleg ennyit kell majd az EU-nak visszafizetnünk, miközben a kár másik eleme, hogy a Tiborcz-cég által alig megvilágított városok továbbra is sötétben maradnak. Jobb, ha arról sem beszél senki, hogy mostanában maga Orbán sem tudja, mit beszél, ha szózataiban éppen az elüldözendő, illetve befogadott migránsmenekültekról nyomja a rizsát. A Stop Soros mindazonáltal, a diktatúrák szokásaitól némileg eltérően, nem elsősorban a segítők testét, szabadságát veszi célkeresztbe, hanem létezésük anyagi alapjait rombolják le.
A Stop Soros tovább szítja a gyűlöletet. Féljen csak mindenki! Lehet riogatni a gyerekeket, akár jó leszel, akár nem, elvisz a Mókár, a Mumus, az illegális egyesület vagy a Zsákos Zsidó! Az autógumi kiszúrásáról, a lefejezésről szóló korábban elhangzott fenyegetés olykor némi tettlegességgel is párosulhat.
Letagadhatatlanná teszi azt a tényt, hogy a Fidesz már régebben faképnél hagyta a világban általában és a hazai közügyekben tájékozottabb középosztályt, ide értve a történelmi középosztály maradékát is.
Megszűnt a kényelmes kétfrontos harci helyzet, amelyen a posztkommunisták és az újfasiszták között középről oszthatta a FIDESZ az észt, a sallert és a kokit. Lehet ugyan vitatkozni azon, hogy a Jobbik fordulata megtörtént-e, hiteles-e vagy sem, de arról aligha, hogy – ezt a Stop Sorosnál aligha mutatja meg bármi jobban –, a Fidesz a politikai játéktér margójára szorult. Támaszai a komprádor tőkések, megtévesztett választóik, és a kés és villa használatára a régmúltból még emlékező, jól fizetett komprádor értelmiségiek.
Az Occam borotvája a világ jelenségeit magyarázó filozófiai elv, amely szerint két, az adott jelenséget egyaránt leíró magyarázat közül azt érdemes választani, amelyik az egyszerűbb. Az egyszerűbb jobb.
Ha követjük ezt az elvet, nem kell fárasztanunk
magunkat az olyan valószerűtlen, reménytelen erőlködéssel, hogy elveket,
eszményeket, a nemzeti érdekek képviseletét, esetleg az erény bármely morzsáit
keressük a NER viselkedésében. Csak Occam borotváját látjuk, azaz a
kastélyokat, a jachtokat, a vadaskerteket, az ibizai nyarakat és teleket, a
szépnek ugyan nem mondható, de drága öltönyöket. Ha tehát a Stop Sorosra
tekintünk, akkor nincs itt más semmi néznivaló, tessék továbbhaladni!
Az ilyen rendszer a hatalom és az uralom technikáit és a Fradi Securityt Kft. legjobb erőit mozgósítva kis szerencsével a túlélésre jó darabig ugyan képes lehet, de a fennmaradása kizárt. Fenntarthatatlan, mert nincs ésszerű oka a létezésre.
2018. január
A cikk az Élet és Irodalom oldalán is olvasható.
