Az Eötvös Károly Intézet elemzése a hajléktalanság, azaz a reményvesztettség büntethetőségéről.
A névleg keresztényi értékeket hirdető kormányzat régóta megtesz minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a hajléktalanságot kriminalizálja, vagyis hogy egy olyan élethelyzetet büntessen, amelyet az érintettek nem önként választottak és amely egyébként is súlyos krízishelyzetet jelent számukra. A 2010-es kormányváltás óta példátlanul aljas és embertelen intézkedéssorozatnak lehetünk tanúi, amely még inkább kilátástalan helyzetbe sodorta a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat.
Az elemzés annak az útnak a legfontosabb állomásait veszi sorra, amelynek végpontja a jelen: a hajléktalan ember a kormány szemében bűnöző, akitől mostantól törvényesen el lehet kobozni a tulajdonát, akinek az ingóságait meg lehet semmisíteni, legyen az egy gyerekekről őrzött megkopott fotó, gyógyászati segédeszköz, vagy meleget adó takaró.