ekint embléma

Bemutatkozás

Az Eötvös Károly Intézetről

Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet a Soros Alapítvány hozta létre 2003 januárjában, azért, hogy a hagyományostól eltérő, újszerű intézményi formát teremtsen a demokratikus magyar közélet formálására. (Az intézet tulajdonosa 2009-től az Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány.)

Az intézet másokkal (jogvédőkkel, civil szervezetekkel vagy más intézményekkel) együtt fellépve szeretne hozzájárulni a szakmai és a szélesebb közvélemény tájékoztatásához, a politikai napirend formálásához azokban az ügyekben, amelyek hatással vannak az állampolgárok és a közhatalom közötti kapcsolat minőségére.

Az Eötvös Károly Intézet elkötelezett az alkotmányosság, a demokratikus jogállam, és az egyéni jogok szabadelvű felfogása mellett, munkálkodni kíván a szolidaritás szellemén alapuló honpolgári politikai kultúra megteremtését célzó kezdeményezések támogatásáért. Az Intézet kész az együttműködésre mindazokkal a szervezetekkel és egyénekkel, amelyek vagy akik más világnézeti alapállásból és más hangsúlyokkal tevékenykednek az állampolgári egyenlőségen alapuló demokratikus Magyar Köztársaság sorsának jobbításán. Az Eötvös Károly Intézet a maga korlátozott eszközeivel a tizenkilencedik századi magyar liberalizmus, a huszadik századi demokratikus magyar progresszió, valamint a köztársasági alkotmányt létrehozó alkotmányozó folyamat hagyományát kívánja folytatni és erősíteni, és névadójához méltóan a liberális demokrácia eszméi melletti elvi kiállást gyakorlatias politikai cselekvéssel igyekszik párosítani.

Az Eötvös Károly Intézet háromféle alaptevékenységet folytat, és ennek megfelelően háromféle közönséghez kíván szólni. Az Intézet fontos politikai kérdésekben tett állásfoglalások, nyilvános rendezvények (konferenciák, felhívások, kiadványok stb.) révén közvetlenül a nagyközönséghez, a demokratikus politikai közösség egészéhez kíván fordulni, hogy felhívja a társadalom és a kormányzat figyelmét egyes fontos kérdésekre. Ez segítheti a jogtudatos közvélemény kialakulását, és jó esetben befolyásolhatja a közhatalmat gyakorlókat.

Másodszor, az Eötvös Károly Intézet konkrét közpolitikai javaslatokkal, koncepciókkal, háttértanulmányokkal közvetlenül a politikai döntéshozókhoz fordul, hogy a felmerülő szabályozási kérdésekben jogállami, liberális szellemű javaslatokat tegyen, és ilyen szellemű intézkedési tervek mellett hozzon érveket és szempontokat.

Harmadszor, az Intézet hosszabb távú kutatásokat, felméréseket végez a demokratikus köztársaság egyes intézményeinek (pl. bíróságok, önkormányzatok, rendőrségek) vagy közszolgáltatásainak (oktatás, egészségügy, kultúrafinanszírozás stb.) állapotáról, amely kutatások az egyes szakmai közvéleményeket célozzák, az ezekkel kapcsolatos politikai és szakmai viták látókörét igyekeznek tágítani, és a későbbi közhatalmi döntésekhez próbálnak megbízható információkat és szempontokat adni.

Célunk, hogy az Eötvös Károly Intézet olyan önálló hangként fogadtassa el magát a demokratikus magyar közvélemény előtt, amely a köztársaság ügye melletti elkötelezettsége és állásfoglalásainak megbízható színvonala révén a tájékozódási pontok egyikét jelenítheti meg a köztársaság állapotát illetően. Célunk továbbá, hogy a különböző világnézeti alapállású kormányok azért tekintsék lehetséges együttműködő partnerüknek az Eötvös Károly Intézetet, mert az Intézet állásfoglalásainak súlya van, s nem pedig azért, mert az elvárt válaszokat adja. Az Intézet akkor fogja tevékenységét sikeresnek tekinteni, ha elmondhatja, hogy fellépései révén a közhatalom és az állampolgárok között fennálló viszony minősége valamit javult.

Futó és lezárult projektjeinkről, kutatásainkról az alábbi linken olvashat többet:

Az Eötvös Károly Intézet tevékenységéről


Névadónkról

Eötvös Károly (1842-1916)

Eötvös Károly 1842. március 11-én született Mezőszentgyörgyön. Apja gazdálkodó köznemes. A pápai református kollégiumban tanult.

1863-ban lépett megyei szolgálatba. Lapot indított, majd harminc évesen a veszprémi kerület képviselőjévé választotta. A Deák párthoz csatlakozott és a párt lapjának, a Pesti Naplónak lett vezércikkírója. 1878-ban megnyitotta Pesten ügyvédi irodáját, amely hamarosan az ország első ügyvédi irodája lett. Ekkor 48-as ellenzéki programmal újra képviselővé választották. Eötvös hírlapíróként a függetlenségi párt lapjánál, az Egyetértésnél lett vezető hírlapíró. 1881-ben a nagykőrösi mandátumot fogadta el.

1882-ben kezdődött a tiszaeszlári vérvád per. A védelem vezetését Eötvös Károly vállalta. A függetlenségi párt ellenezte e szerepvállalását, de Mikszáth is féltette. Az 1884-es országgyűlési választások során — bár több kerületben jelölték — nem jutott mandátumhoz. Egy időre visszavonult a politikától, majd 1887-ben Nagykőrösön újra képviselővé választották. 1892-ben ismét Nagykőrös képviselője lett, Irányi Dániel halála után pedig rövid ideig a 48-as Függetlenségi Párt elnöke volt. 1910-ig — főleg független liberális képviselőként — tagja maradt az országgyűlésnek.

Élete utolsó évtizedét főként irodalmi munkássággal töltötte. 1900 őszén jelentették be összes műveinek kiadását, s a művekből 24 kötet tíz év alatt el is készült, meg is jelent. Eötvös A nagy per című művét irodalomnak, szociográfiának vagy éppen „proto-ombudsman”-i jelentésnek is olvashatjuk, és mindezen minőségekben a legkiválóbb művek egyike.

1916. április 13-án halt meg.

(Páldy Róbert (http://www.mek.iif.hu/) nyomán.)