Az Eötvös Károly Intézet friss tanulmányában részletesen elemzett esetek megmutatták, hogy a kormányzati propaganda, miközben számos esetben súlyosan sértette az alkotmányos értékrendet és az alapjogokat, közjogilag eleve nehezen értelmezhető állami tevékenység, a hagyományos jogérvényesítési technikák sok esetben már csak ezért sem jöhettek szóba a populista gyűlöletkeltő kormányzati kommunikációval szemben. Más esetekben láthattuk, hogy az alkotmány- és jogvédelmi mechanizmusok nem vagy csupán részlegesen töltötték be alkotmányos rendeltetésüket. Az esettanulmányokban ugyanakkor bemutattunk eredményeket hozó eszközöket is. Ezek szerint a kormányzati propagandával szembeni sikeres fellépéshez egyrészt a létező jogi eszközök újszerű felhasználására, másrészt – az intézményesített, de diszfunkcionálisan működő jogi eljárások alternatívájaként – az alapjogok védelmét élvező civil akciókra lehet szükség.
A megváltozott viszonyok morális dilemma elé állítják a jogkereső közönséget. A polgárokban felmerülhet, hogy aki az illiberális állam által fenntartott, kétes hatékonyságú jogérvényesítési mechanizmusokat igénybe veszi, vajon nem járul-e hozzá ezzel maga is a rendszer demokratikus látszatának fenntartásához. Míg liberális jogállamban egy jogi eljárás sikertelensége az érvényesíteni kívánt igény megalapozatlanságát jelzi, az illiberális államban ez az összefüggés egyáltalán nem magától értetődő: a jogi eszközök sikertelensége számos esetben nem azt jelzi, hogy az eljárás kezdeményezőjének nem volt igaza, hanem sokkal inkább a jogérvényesítési mechanizmus működésképtelenségére mutat rá. A ritka sikerek a rendszer anomáliáira a rendszeren belülről hívják fel a figyelmet. Amennyiben a jogi eszközök alkalmazása ezt a célt szolgálja, a jogérvényesítési kísérletekkel szemben morális aggályok nem vethetők fel megalapozottan. Járulékos érv az aktivitás fenntartása mellett, hogy az eljárások ezt a célt a tényleges jogi eredménytől függetlenül is képesek lehetnek elérni, hiszen a sikertelen jogi eljárások is növelik a kormányzat által alkalmazott regulatív eszközök, illetve a propaganda politikai árát, a jogállamiságot érintő problémák folyamatos napirenden tartásával.
A polgároknak is az illiberális környezethez kell igazítaniuk attitűdjeiket:
1. Megnövekedett felelősség hárul a civil társadalomra és a polgárokra a jogállami értékek megőrzésében.
2. Az állampolgári aktivitás megnyilvánulhat a létező jogi eljárások igénybe vételében, amiről nem kell lemondani pusztán azért, mert illiberális keretek között működnek.
3. A létező jogérvényesítési eljárásokat
ki kell terjeszteni az illiberális állam jogilag nehezen értelmezhető megnyilvánulásaira.
4. Az illiberális államban felértékelődik az intézményesített jogi eljárásokon kívüli eszközök, így például a civil akciók szerepe.
5. A demokratikus ellenzékhez tartozó országgyűlési képviselőknek kötelességük jogosítványaikat következetesen felhasználni az illiberális rendszerrel szemben.
A tanulmány - mely ezen a linken érhető el - együttműködésben készült a Heinrich-Böll-Stiftung prágai irodájával.
