Azonosítás hiányában a többletjogokhoz, támogatásokhoz a többséghez tartozók épp úgy hozzáférhetnek, mint a kisebbségiek, ami viszont visszaélésekre ad lehetőséget, végső soron pedig ahhoz vezet, hogy az intézkedés elveszíti kisebbséget támogató, pozitív diszkriminációs jellegét. Az említett azonosítás mindenképpen megtörténik a támogatás igénylésének, igénybevételének pillanatában, amikor a kisebbséghez tartozását a jogosult megvallja annak érdekében, hogy hozzájusson a kifejezetten erre tekintettel nyújtott juttatáshoz. Továbbá a fenti célokból ez előtt az aktus előtt, illetve után is indokolt lehet az azonosítás, valamint a támogatás igénybevételének nyilvántartása.
Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy a kisebbségi hovatartozás azonosítása és az ezzel kapcsolatos nyilvántartásalkotmányos alapjogokat (így különösen az emberi méltósághoz, az önrendelkezéshez, a szabad identitásvállaláshoz, illetve a személyes adatok védelméhez fűződő jogokat) érint, azokat korlátozza. Ebből következően csakolyan azonosítási, illetve nyilvántartási megoldás választható, amely tiszteletben tartja az érintettek alkotmányos alapjogait, megfelel azalapjog-korlátozással szemben támasztott formai és tartalmi alkotmányos követelményeknek.
Az Eötvös Károly Intézet tanulmányt készített, amelyben felvázolta e probléma lehetséges megoldási irányait.
A tanulmányban bemutatott lehetséges megoldási irányok közül az általunk javasolt megoldás azokat használja fel, amelyeket a jelenlegi keretek között megvalósíthatónak ítélünk, ezekre építve vázoltuk fel a gyakorlatban is megvalósíthatónak ítélt megoldás koncepcióját.
A tanulmány lehetséges megoldási irányokról szóló részében leírtak közül használhatónak ítéltük a következőket:
- a csoportszintű adatok központi nyilvántartásán alapuló megközelítést,
- a nem etnikai, hanem rászorultsági alapon nyújtott támogatások folyósítását egyéni szintű központi nyilvántartással,
- a helyi közvetítők igénybevételén alapuló megoldásokat,
- az egyedi, anonimizált adatok használatán alapuló különféle megoldásokat, amelyek a központi nyilvántartó szerv számára lehetővé teszik a támogatások egyéni szintű idősoros vizsgálatát anélkül, hogy a támogatottak személyazonosító adatait megismernék.
- végül elvileg támogatandónak tartjuk a korszerű PET technológiák alkalmazásán alapuló egyéb megoldásokat is, azonban a jelenlegi magyar informatikai infrastruktúra, szakértelem és emberi erőforrások ismeretében ezeket jelenleg nem tartjuk racionális keretek között megvalósíthatónak országos szinten.
Az egyes megoldási lehetőségek elemeinek megfelelő kombinációjával kialakított koncepciónk lényege a következő.
- Az adatkezelés jogalapját törvényi szinten kell rögzíteni, amely lehetővé teszi a kisebbségi adat kezelését. A részletkérdések végrehajtási rendeleti szintre tartoznak.
- A támogatások jogosultjainak természetes személyazonosító és kisebbséghez tartozásra vonatkozó adatait független helyi szervezetek kezelnék szabványosított ügykezelési és informatikai eljárással. Minden helyi szerv csak a saját illetékességi körébe tartozó támogatásra jogosultak adatait kezeli. A helyi szerv az ellenőrzött adatminőségű természetes személyazonosító adatokon kívül nyilvántartja az egyes személyekre vonatkozó jogosultsági és támogatási adatokat is.
- Az adatminőség biztosítása érdekében minden (új vagy ismételt) támogatási kérelem esetén a helyi szerv adategyeztetést végez a Központi Adatfeldolgozó, Választási és Nyilvántartó Hivatallal (KÖANYVH). Annak érdekében, hogy a KÖANYVH birtokába ne kerüljön egy közvetett roma regiszter annak alapján, hogy kiknek az adatait egyeztették a helyi szervek (még akkor is, ha a támogatás nyújtásának nem feltétele az etnikai regisztráció), célszerű az adategyeztetést más személyekre vonatkozó adategyeztetésekkel közösen, csoportos eljárásban végezni.
- A helyi szerv a természetes személyazonosító adatok meghatározott egységéből (például név, születési név, születési hely és dátum, anyja neve), szükség esetén kiegészítve a támogatás fajtáját azonosító konstans adattal, egy szabványos egyirányú eljárással (például SHA1 hash algoritmussal) kivonatot készít. Ezzel a természetes személyazonosító adatokból egy olyan azonosító karaktersor jön létre, amely a természetes személyazonosító adatok ismeretének hiányában nem hozható kapcsolatba az érintett személlyel, mégis egyedileg azonosít egy támogatottat.
- A helyi szerv a természetes személyazonosító adatokból képzett kivonatot, a jogosultsági és a támogatási adatokkal együtt, egyedi rekordként továbbítja a központi nyilvántartó szervnek, amely így egyedi támogatottakat lát, de kilétüket nem ismeri. Ha a támogatott újból jelentkezik a helyi szervnél és újból támogatottá válik, személyazonosító adataiból ugyanaz a kivonat áll elő, mint első alkalommal, amit ismét továbbítanak a központi szervnek, amely így folyamatosan követni tudja mind az egyedi jogosultsági adatok, mind pedig az egyedi támogatások alakulását. Az ilyen alapon felépülő központi nyilvántartás alkalmas a támogatások egyedi, idősoros jellegű követésére, anélkül, hogy központi etnikai nyilvántartássá válna.
- Amennyiben a központi szerv (avagy a támogatás finanszírozója) ellenőrizni kívánja a támogatások hasznosulását, az ellenőrzés két szinten: a helyi szerv szintjén és az egyedi támogatottak szintjén, különböző ellenőrzési célok teljesítéséhez rendelve válhat szükségessé. A helyi szerv szintjén a központi szerv ellenőre megvizsgálhatja a nyilvántartás általános megfelelőségét, a pénztámogatások kezelésének rendjét, továbbá az egyedi, de nem nevesített nyilvántartottak személyéhez rendelt támogatások történeti adatait, amelyeket akár össze is vethet a helyi szerv által beküldött és központilag nyilvántartott nem nevesített adatokkal. Amennyiben azonban az ellenőrzés az egyedi támogatottak szintjén válik szükségessé, akkor a szúrópróbaszerűen vagy a nem nevesített egyedi adatok elemzése alapján kiválasztott támogatottak természetes személyazonosító adataiból képzett kivonatokat visszaküldik (vagy az ellenőr visszahozza) a helyi szervhez, ahol ennek alapján ellenőrizhetik a nyilvántartást, még mindig kivonat alapján, azaz nem nevesített módon. Ha ennek során csalás gyanúja merül fel, és szükségessé válik a támogatási csalással gyanúsított kilétének megismerése, akkor a kivonat ugyan önmagában nem visszafejthető, de az eredeti természetes személyazonosító adatokból újból előállítható kivonat-állományból kiszűrhető a kérdéses kivonat alapjául szolgáló név és a további adatok, így a gyanúsított kiléte megismerhető.
- A támogatással esetlegesen visszaélő munkáltató úgy is ellenőrizhető, hogy nem az egyéni támogatottakat ellenőrizzük: ha például egy nagy munkáltató azért kap állami támogatást, mert 40 százalék roma dolgozót alkalmaz, akkor erre felkészített kérdezőbiztosok véletlenszerűen (és nem adva módot a válaszok különböző vélt vagy valós előnyök fejében való manipulálására) mérhetik fel a magukat romának – vagy támogatásért folyamodó rászorultnak – vallók arányát.
- A vázolt koncepcióban számos helyi szervnek és a központi szervnek kell együttműködnie, mégpedig oly módon, hogy egységes adatkezelési rendet és informatikai eljárásokat kell alkalmazniuk. Az adatkezelés általános felügyeletére és az informatikai eljárások egységességének és biztonságának garantálására szükség van egy megbízható harmadik fél közreműködésére, amely például a kisebbségi vagy az adatvédelmi országgyűlési biztos hivatala lehetne. Ám nincs szükség minden helyi szervnél olyan informatikai infrastruktúra kiépítésére és a kezeléséhez szükséges szakértelem kialakítására, amely folyamatosan és biztonságosan képes a rendszer helyi szintű működtetésére. Elképzelhető olyan megoldás is, amelyben a helyi szerv az adatkezelő, aki az adatkezeléssel kapcsolatos döntéseket meghozza, de az informatikai feladatokat kiszervezi egy arra felkészült, az adatok más célú hasznosításában nem érdekelt, megbízható adatfeldolgozónak (például a TÁKISZ-nak) és ez az adatfeldolgozó gondoskodik az adatbiztonsági követelmények betartásáról, a helyi szerv és a központi szerv közötti technikai kapcsolattartásról, az adatok archiválásáról.
A tanulmány az alábbi linkről letölthető. A tanulmányt tervezzük nyilvános vitára bocsátani, amelyről természetesen beszámolunk.
Roma támogatások és jogosultságok egyéni követésének lehetőségei
