A sztrájk alapjog! (álláspont)

Noha éppen összeomlóban a világunk, úgy tűnik, véget értek a békeévek, nekünk továbbra is fontos, mi történik a hazánkban.

Legutóbb blogbejegyzésünkben – Tanárok, vigyázz! – azt elemeztük, hogy a kormány február 11-én törvényerejű rendeletével teljesíthetetlen követelményeket előírva, gyakorlatilag miként tiltotta be a pedagógusok sztrájkjogát. Ott már megírtuk, hogy „a pedagógusok a NER keretei között a polgári engedetlenség határán kénytelenek tovább vívni harcukat...”

Jóslatunk szinte azonnal valósággá lett, a határt át kellett lépni, pár nap alatt országossá terebélyesedő polgári engedetlenségi mozgalom bontakozott ki a sztrájkjog védelmében, követelve ennek az alkotmányos jognak alkotmánysértő, a veszélyhelyzettel semmiféle összefüggésben nem lévő rendeleti korlátozásának visszavonását. 

Néha a legegyszerűbb megfogalmazás a legjobb. „A sztrájk alapjog!” mozgalmi jelszóként egyszerűségében verhetetlen, szerintünk egészen kiváló. Erre egy baráti beszélgetés döbbentett rá minket. A jogban nem járatos pedagógus ismerősünk hívott a napokban azzal, hogy: Helyes-e az a kijelentés, hogy a sztrájk alapjog? Miután mondtuk neki, hogy persze, nemzetközi jogi dokumentumok és a mai alkotmányok, ideértve az Alaptörvényt is, elismerik, hogy elidegeníthetetlen joga van a munkavállalónak arra, hogy szoros kivételekkel, sztrájkolhasson; azaz a sztrájkjog alapjog. Mire barátunk őszinte csodálkozással tovább kérdezett – De hát akkor miért nem szabad sztrájkolnunk? A lényegre tapintott rá.

A polgári engedetlen szembefordul a jogi rendelkezésekkel, ezért értelemszerűen nem lehet jogszabályi fogalma. Vannak persze fogalmi szabályai, de ezek nem jogi rendelkezések. Ugyanakkor a polgári engedetlenség nem is ismeretlen világ a jog számára, a bírói gyakorlatban és a jogirodalomban is ismert és értelmezett jelenség.

Olyan magatartásról van szó, amely morális jogi elvekre hivatkozva szándékosan és nyíltan szegi meg a jog előírásait.

A polgári engedetlenség mindig erőszakmentes magatartás. Indoka az a meggyőződés, hogy valamilyen kormányzati politika, szabályozás, intézkedés morálisan rossz, igazságtalan,  illetve erkölcsileg igazolt jogelvbe ütköző. A polgári engedetlen azért sért jogszabályt, hogy az emberek alapvető jogait érvényre juttassa. Ez rendszerint látványos, a nyilvánosság előtt zajlik, célja pedig, hogy súlyos igazságtalanságra, erkölcsi hibára nyilvánosan hívja fel a figyelmet, az államot ezzel arra figyelmeztesse, hogy igazságtalanul viselkedik. A polgári engedetlenség végső      célja, hogy az általa a polgári szabadságot sértőnek tartott politika, illetve szabályozás megváltozzon. Ez a magatartás a szó eredeti görög értelmében politika, azaz közügyben kinyilvánított állásfoglalás, illetve cselekedet.

Ugyanakkor a polgári engedetlenek, így vannak ezzel A sztrájk alapjog! jelszóval demonstrálók és a hivatalos joggal nem törődve a munkát beszüntetők is, szükségképpen számolnak azzal, hogy büntetés érheti őket.

Jogalkalkalmazói, mindenek előtt bírói dilemma, miszerint értékelhető-e, hogy a kifogásolt és adott esetben megszegett jogszabály morálisan helytelen, sőt alkotmányellenes, egy működő alkotmánybíróság szűrőjén pedig valószínűleg fennakadna.      

Fontos körülmény tehát, hogy a jogszabálysértők magukat felfedve nyíltan és nyilvánosan, magatartásukkal a közvélemény előtt vállalva cselekszenek.  Jelentősége van a konkrét esetben továbbá a tiltakozás tárgyának, annak, hogy a kivételes jogrend keretei között, pontosabban annak ürügyével vontak el alapvető jogot. A veszélyhelyzet valósága ugyanis semmiképp nem indokolja ezt a rendeleti alkotmányellenes korlátozást.  Jelentősége van annak is, hogy a polgári engedetlenség tiszta formájával állunk szemben, hogy ti. a munkabeszüntetők az alkotmányellenes szabályozás megszüntetését, visszavonását akarják elérni, amely megtörténte esetében cselekedetük alapvetően jogszerűvé válna. A polgári engedetlenség ezen elemei jogilag kifejezetten értékelhetőek a jogalkalmazás számára. Mindezek a körülmények a jogvitában fontosak, értékelendőek.

A polgári engedetlenségnek lehetnek egészen közvetlen jogi kapcsolatai.

Az, hogy a polgári engedetlenség természetszerűleg a nyilvánosság előtt zajlik, közvetlenül a véleményszabadság alapjogához kapcsolja, mert akik ezzel az eszközzel élnek, cselekedetükkel a közvélemény előtt akarnak tiltakozni. A sztrájk alapjog! mozgalma is közügyekben történő állásfoglalás, ebben a formában része a közügyekről szóló nyilvános vitának. Egyszerre nyílt szólás és szimbolikus beszéd.

A több évtizedes magyar alkotmánybírósági gyakorlat különösen erős alkotmányos védelmet biztosít a közügyekre vonatkozó véleményeknek. Ezt a jogviták során, amikor a polgári engedetlenségről mint jogszabálysértő magatartás jogkövetkezményeiről döntenek, figyelembe kell venni. Az alapjog-korlátozás alkotmányos követelményeinek elbírálása során helyes jogértelmezéssel eljuthatnak arra a következtetésre a bíróságok, hogy a szankcionálás a véleményszabadság olyan korlátozása, amelyhez nem járul alkotmányosan igazolható cél, nem feltétlenül szükséges, illetve nem arányos. Így van ez még az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint is: „Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”

A 2007-ben még saját állítása szerint is polgári engedetlenkedő Orbán jelenlegi rezsimje ellen az erőszakmentes ellenállás maradt az egyik utolsó, a jog által is (el)ismert tiltakozási forma, amelynek gyakorlói ma igen komoly egzisztenciális kockázatot vállalnak. Minden tiszteletünk és támogatásunk az övék.

Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.