Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407)
- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)
- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!
***
A kormány közel hat hónap járványügyi készültség után 2020. november 4-i hatállyal ismét az ország egészére kiterjedő, az alapvető jogok széleskörű korlátozásának utat nyitó különleges jogrendet vezetett be, egyúttal olyan új szabályokat hozott, amelyek inkább tekinthetők látszatintézkedéseknek, mintsem a járvány terjedését valóban lassítani képes lépéseknek. E döntéseket tartalmazó rendeletek a hatálybalépést megelőző nap 23 óra 56 perckor jelentek meg a Magyar Közlönyben, így azok megismerésére és az alkalmazásukra történő felkészülésre négy egész percet biztosított a jogalkotó, ami ékes példája annak, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere meglehetősen unortodox módon értelmezi a jogállamiság követelményeit.
A veszélyhelyzet mostani kihirdetése kapcsán kénytelenek vagyunk megismételni a különleges jogrend tavaszi bevezetésekor kifejtett álláspontunkat, ugyanis úgy tűnik, a kormány most sem szolgáltat meggyőző érveket arra, hogy a járványügyi intézkedések elrendelését meghaladóan miért van szükség az alapvető jogok széles körének korlátozását lehetővé tevő különleges jogrend bevezetésére. Járványveszély esetén ugyanis a kormányzat az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) szabályai szerint is széles jogosítványokkal rendelkezik. Ezeket a jogosítványokat ráadásul az idén júniusban elfogadott ún. Átmeneti Törvény tovább bővítette, így a kormány rendkívüli jogrend bevezetése nélkül is dönthet például a lakosság mozgásszabadságának, az üzletek nyitvatartásának vagy rendezvények megtartásának korlátozásáról, betegek elkülönítéséről és karantén elrendeléséről, területek lezárásáról, adott esetben iskolák, egyetemek épületeinek bezárásáról.
Az indoklás tehát, amelyet Orbán Viktor november 3-i veszélyhelyzet-bejelentős Facebook-videójában, majd Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter november 4-i sajtótájékoztatóján hangoztatott – miszerint a kormánynak különleges jogrend nélkül nincs lehetősége gyorsan cselekedni – egyszerű kommunikációs blöff. Az előbbi eszközt alkalmazta egyébként a hatalom már tavasszal is, ennek igazolására szintén egy, az Eötvös Károly Intézet által tavasszal elemzett esetet érdemes felidéznünk. Müller Cecília országos tisztifőorvos, tekintettel arra, hogy bizonyos kormány által elrendelt veszélyhelyzeti intézkedések – az Országgyűlés jóváhagyásának hiányában – hatályukat vesztették, március 26-án az egészségügyi törvény által ráruházott jogkörében azonnali hatállyal(!), normatív határozatban tiltotta meg a felsőoktatási intézmények hallgatók általi látogatását, a nemzetközi személyszállítást végző vasúti jármű, autóbusz, valamint polgári légijármű, illetve külföldről érkező nem magyar állampolgárok belépését Magyarország területére. A gyors reagálás lehetősége az egészségügyi törvény alapján ma is biztosított a kormány számára.
A különleges jogrend azonban, mint azt tavasszal megtapasztalhattuk, nem holmi kommunikációs blöff, bevezetése ugyanis lehetővé teszi, hogy a Kormány rendeleti úton korlátozza az egyének olyan jogait is, amelyek nincsenek közvetlenül kapcsolatban a járványügyi helyzet kezelésével. Az alapjogok felfüggesztésének vagy az arányos mértéket meghaladó korlátozásának lehetőségét maga az Alaptörvény biztosítja a kormány számára, amely a veszélyhelyzet tavaszi időszakban már bizonyította, hogy nemcsak él, hanem visszaél ezzel a lehetőséggel. Különleges jogrend idején például a szabad véleménynyilvánítás joga a kormány belátása szerint szűkíthető, korlátozva az információáramlást, a családtagokkal való kapcsolattartást, a tájékozódást a járványügyi helyzetről. E jogok korlátozása nemcsak szükségtelen, hanem a járvánnyal szembeni hatékony védekezést – amelyből valamennyi polgár köteles kivenni részét – is akadályozza. Az Eötvös Károly Intézet nyár elején közzétett összefoglaló tanulmányában mutatta be, mire is használta valójában a kormány a tavaszi veszélyhelyzeti felhatalmazást: a sor a kórházi ágykiürítések miniszteri utasítással történő alaptörvény-ellenes elrendelésétől az ellenzéki önkormányzatok ellehetetlenítésén (már megítélt fejlesztési források elvonása, gépjárműadó elvétele, parkolási díj elengedése, “különleges gazdasági övezetek” létrehozása, stb.) át egészen a színházak politikai ellenőrzéséig és a balatoni kikötők lenyúlásáig tart. Nincs okunk abban bízni, hogy a különleges jogrend ismételt bevezetésének leple alatt a kormány tartózkodna a politikai érdekeinek megfelelő jogtalan hatalmi lépésektől, számára kényes ügyek (gondoljunk csak a Színház- és Filmművészeti egyetemre zúduló kétbalkezes állami erőszakra) “elintézésétől”. A különleges jogrend bevezetésével újra korlátozható majd a gyülekezési jog gyakorlása, amely az SZFE-ért kiálló társadalmi megmozdulások elfojtására is használható, továbbá ismét alkalmazható a rémhírterjesztés tavasszal elfogadott tényállása, amelyre hivatkozással korábban több mint 130 esetben intézkedtek a rendőrök, többek között kormánykritikus véleményeket megfogalmazó magánszemélyekkel szemben is.
Gulyás miniszter fent említett sajtótájékoztatóján a kormány nevében úgy fogalmazott, hogy “azt kérjük az Országgyűléstől, hogy a 15 napra a kormány által meghirdetett veszélyhelyzetet további 90 nappal hosszabbítsa meg”. Ugyanitt az ellenzéket is felszólította, hogy “legalább ne nehezítsék meg” a védekezést. Ezek szintén a kormányzati kommunikációs csúsztatások körébe tartozó kijelentések, ugyanis az Alaptörvény 53. cikk (1) és (3) bekezdése, valamint az 54. cikk (3) bekezdése leszögezi, hogy a veszélyhelyzet kihirdetéséhez és megszüntetéséhez nincs szükség az Országgyűlés hozzájárulására, parlamenti jóváhagyásra kizárólag a veszélyhelyzeti felhatalmazás alapján hozott rendeletek hatályának meghosszabbításához van szükség. Ám ez utóbbi jogosítvány szintén csak formaság, hiszen a kétharmados kormánytöbbség mindent megszavaz, azonnali, gyors cselekvésre pedig továbbra is rendelkezésre állnak az egészségügyi törvényben biztosított széleskörű jogosítványok.
Ahogyan azt vártuk, a kormány november 5-én benyújtotta az új “Felhatalmazási Törvény” tervezetét, amely a tavaszi, időkorlát nélküli mandátumhoz képest rövidebb ideig, 90 napig teszi lehetővé a kormány számára, hogy érdemi parlamenti ellenőrzés nélkül hozzon meg intézkedéseket a járványhelyzetre hivatkozással. Az időkorlát beillesztése azonban csak szépségtapasz. A benyújtott törvényjavaslat ugyanis ismételten lehetővé tenné, hogy az Országgyűlés előre, a még el nem fogadott kormányrendeletek esetében is megadja a hozzájárulást a rendeletek hatályának meghosszabbításához, azaz lemondjon arról az ellenőrzési kötelezettségéről, amelyet maga az Alaptörvény rögzít. Szintén a tavaszi jogszabályt másolja az időközi választások és a népszavazási kezdeményezések felfüggesztéséről szóló rendelkezés. A tavaszi felhatalmazást többek között azért is komoly bírálat érte, mert a kormány cselekvési lehetőségét a Katasztrófavédelmi törvényben meghatározott kereteket meghaladóan biztosította. Ezt, a lényegében korlátlan intézkedési lehetőséget az őszi felhatalmazási javaslat nem tartalmazza. Persze ennek hiánya nem a kormány önmérsékletét tanúsítja. Egyszerűen arról van szó, hogy a hatalom még júniusban, az Átmeneti Törvény elfogadásával módosította a Katasztrófavédelmi törvényt abból a célból, hogy a kormány rendkívüli jogrend (veszélyhelyzet) idején – saját Alaptörvényének szabályait is megsértve – mindenfajta törvényi korlát nélkül cselekedhessen.
A veszélyhelyzet kihirdetésével egyidejűleg elfogadott 479/2020. (XI.3.) Korm. rendelet a járvány terjedésének megfékezése szempontjából valóban hatékony intézkedések helyett éjféltől reggel ötig tartó kijárási tilalmat (nehogy a veszélyeztetett csoportokba tartozók az üres utcákon hajnali sétát tehessenek), ingyenes parkolást (ami a belső, ellenzéki kerületek számára hatalmas bevételkiesést jelent), három székenként leülő, maszkot ezentúl majd minden bizonnyal fegyelmezetten viselő futballszurkolókkal megtartott meccseket eredményez. Nemzetközi sporteseményekre persze ezek a szigorítások sem vonatkoznak. Mindeközben a kormányt látványosan hidegen hagyja, hogy a koronavírus terjedése kritikus szintet ért el az oktatási intézményekben, a most életbe léptetett intézkedések között egyetlen olyan szabályt sem találni, amely a diákok, pedagógusok és más iskolai dolgozók védelmét szolgálná. Azt pedig, hogy a kormányzat mennyire kommunikál őszintén az egészségügy jelenlegi helyzetéről, jól mutatja, hogy a Magyar Orvosi Kamara hamarosan új felületet hoz létre a honlapján, ahol orvosok beszámolóit tervezik megjelentetni arról, hogy a járvány milyen problémákat okoz a kórházakban, ahol dolgoznak.
A tavasszal bevezetett különleges jogrend időszakát felölelő, fentebb említett összefoglaló tanulmányunkat a Megáll az idő című kultuszfilm híres mondatával zártuk: „Jó, hát akkor itt fogunk élni.” Ehhez egy másik kultuszfilm, a Tanú egyik sorát tennénk hozzá: “Nehéz... nagyon nehéz!”
Kép forrása: index.hu
