Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407)
- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)
- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!
***
Egy percig sem gondoltuk, hogy a rezsim önkéntes szolgái kevesen vannak, azokra figyeljünk különösen, akik azért kapták stallumaikat, hogy megőrizzék autonómiájukat, tehát ha lemondanak róla, nincs értelme funkcióik alapján megítélni őket: így szűnt meg az alkotmánybíráskodás Magyarországon és így süllyed el néhány más fontos terület is.
Nehezen álljuk meg, hogy a tudományelmélet klasszikusait idézzük a tudomány és állam kapcsolatáról, miközben az újonnan megválasztott MTA-elnök szavait halljuk. Az autoriter rezsim halálos ölelésének bűzös lehellete érződik mindenhol: tudósok, zenészek, orvosok, jogászok bajban vannak, ha az autonómiájukkal kellene élniük. De a legnagyobb bajban azok vannak, akik azt vállalták, hogy olyan szakmák képzési rendszerében vesznek részt, melynek lételeme a szabadság és az autonómia. Vegyük például a jogászképzést, amely egyelőre a tudományegyetemeken folyik, elvileg tudományos közegben. Már régóta súlyos feladvány vonzóvá tenni a kritikus, elvszerű jogászi módszert és gondolkodásmódot olyan környezetben, ahol minden klasszikus elvet félresöpör a nyers akarat, ahol az érvényesül, aki gátlástalanul kiszolgálja az erősebbet, ahol a kritika kifejezetten ellene van minden érvényesülésnek. A joghallgató azt látja, hogy nincs dogmatikai, elvi akadálya semmilyen (!) politikai szándéknak, legfeljebb akadékoskodás van, ami nem vezet sikerhez. Azt is látja, hogy a bírói kar, ahova egyre kevéssé vágynak a legjobbak, azt szavazza meg alkalmas vezetőnek, aki jó viszonyt ápol a hatalommal, hiszen onnan jöhet a pénz. És most még azt is látja, hogy a tudomány fellegvárában (utoljára valószínűleg az alapításakor illett az Akadémiára ez a fellengzős kifejezés) ugyanez a logika működik: megéri lemondani az autonómiáról. Akkor ki lehet brusztolni valamit, vissza lehet kapni valamit, engedményeket lehet majd elérni, ha a hatalom urai kegyesek lesznek. Ahogy jó lesz megválasztani a Magyar Rektori Konferencia társelnökének a nagyúr lieblingjét, hátha többre jutunk. Aztán azt is látja ez a hallgató, hogy miként viselkednek apja kedvenc zenészei, mikor melyik mutat hajlandóságot a rendszert népszerűsíteni.
Mi a hasonlóság a Fővárosi Bíróság bírái és a magyar
akadémikusok között? Mindkét magas presztízsű, jelentős szerepet játszó szakmai
csoport olyan vezetőre szavazott, akik többször nyilvánították ki, hogy nem
tartják sokra az autonómiát. Más erényeikről és hiányosságaikról most nem
emlékezünk meg. Mert adott esetben ez a legfontosabb, az igazságszolgáltatás és
a tudomány központi értéke az autonómia, anélkül nincs értelme. A Fővárosi
Bíróság elnöki címére pályázó bírót azért dicsérték választói, mert sikerült forrásokat
intéznie, legalábbis ígérte, az Akadémia elnöke pedig a fő pénzosztóval jóban
van. Ez elég. Ha a bíró és akadémikus uraknak elég, akkor sajnos nincs más
következtetésünk: azok mondtak le autonómiájukról, akiknek ez lételemük. Úgy
vesztik el önazonosságukat, mint az egyszeri NER-lakó alkotmánybírók.
Kép forrása: MTI
***
