Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407)
- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)
- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!
***
Legutóbbi blogbejegyzésünkben
a hatalom erkölcsi alapjairól írtunk. Morálisan nem igazolható az a hatalom,
amely a kritikus sajtó függetlenségét támadja. Miközben idehaza az Index
internetes hírportál a politikai függetlenségének megőrzéséért, végeredményben
pedig a túlélésért küzd, az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és
Igazságügyi Bizottsága (az ún. LIBE Bizottság) a médiaszabadság megerősítését
szorgalmazó jelentés elfogadására készül. A politikai állásfoglalás rávilágít
arra, hogy a médiaszabadság állapota számos tagállamban komoly veszélyben van,
és azok a kormányzati törekvések, amelyek a médiapluralizmus felszámolására
irányulnak, nemcsak a demokráciát veszélyeztetik, hanem a jogállamiság
rendszerszintű lebontásának részét képezik. A
médiaszabadság romlása tehát sohasem egy elszigetelt jelenség, hanem a jogállam
általános romlásának része, és egyben következménye is.
Ezt támasztja alá
az is, hogy az EUSZ 7. cikke alapján Magyarország ellen folyamatban lévő uniós
eljárásban a médiaszabadság problémáját kiemelt figyelem övezi.
A LIBE-jelentés
tervezete kitér az újságírók védelmével, a gyűlöletbeszéddel, a
dezinformációval összefüggő európai problémákra, ahogyan rámutat a média
politikai és gazdasági függetlenségét veszélyeztető tendenciákra is. A tervezet
szerint a piaci szolgáltatók túlzott koncentrációja “azzal a kockázattal
jár, hogy a polgároknak nem áll rendelkezésére a tartalmak kellően széles
választéka; (…) a médiatulajdon és a médiatartalom sokszínűségén, valamint a
független újságíráson nyugvó médiapluralizmus kulcsfontosságú a
félretájékoztatás megakadályozása és annak biztosítása érdekében, hogy az uniós
polgárok tájékozottak legyenek”.
Az elmúlt években az
autoriter magyar állam szimulált piaci viszonyokat létrehozva, strómanoknak
juttatott állami források útján, a piacot torzító beavatkozással a szabad sajtó
nagy részét felszámolta (erre példa a Heinrich Pecina-Népszabadság-ügy),
maradékának függetlenségét pedig jelenleg is támadja (lásd az Index harcát). E
törekvés ugyancsak drámai fejleménye a 2018-ban alapított, kormányközeli
médiakonglomerátum, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA), melynek
létrehozása során a kormány a médiakoncentrációra és a versenyszabályokra
vonatkozó, általa elfogadott törvényeket is súlyosan megszegte.
Miért lehet
kiemelten fontos közös érdekünk, hogy az unió hatékonyan fellépjen a
médiaszabadságot veszélyeztető tagállami gyakorlatokkal szemben? Az emberi
jogok védelmének nemzetközi – köztük uniós – intézményei legalább részben
átvehetik azokat a funkciókat, amelyeket elsődlegesen a nemzeti szintű jogvédő
intézmények hivatottak ellátni. A hazai intézményes jogvédelem alacsony szintje
mellett erre a nemzetközi fellépésre pedig égető szükségünk van; ezt mutatja a
médiaszabadság területén született legutóbbi alkotmánybírósági döntés is. Az
Alkotmánybíróság június végén kihirdetett határozatában
ugyanis nem látott alkotmányos aggályokat a KESMA felhizlalását
nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánító kormányrendelettel kapcsolatban. A
médiapiac jelentősebb szereplőinek összefonódását főszabály szerint a Gazdasági
Versenyhivatal és a Médiatanács is ellenőrzi. A Médiatanács szakhatóságként azt
vizsgálja, hogy az összefonódás veszélyezteti-e a sokszínű tájékozódás jogának
érvényesülését. A hatósági eljárások alól a kormány arra hivatkozással
mentesítette a KESMA-t, hogy az összefonódás nemzetstratégiai jelentőségű. A
vonatkozó törvényi rendelkezések szerint azonban a kormány
csak valamely közérdekre hivatkozással nyilváníthatja vállalkozások
összefonódását nemzetstratégiai jelentőségűnek. Az ezt alátámasztó közérdeket
azonban a kormánynak nem sikerült nevesítenie, így az AB – a kormány
segítségére sietve – magát az összefonódást értelmezte
közérdekként. A testület érvelése tehát így összegezhető: a médiacégek
összefonódásának nemzetstratégiai jelentőségét maga az összefonódás adja. Más
szóval, a közérdek kifejezésnek nincs önálló jelentése, az olyan varázsszó,
amely valójában az alkotmányos követelmények megszűnését jelenti.
A testület döntése
a szakmaiság teljes feladásáról tanúskodik; az alkotmánybírók gondolkodását a
jogászi logika helyett kizárólag a politikai logika határozta meg. A 2018 őszén
létrehozott médiaóriás megalakulásakor több mint 470 sajtóterméket irányított,
azaz a kormányközeli személyek által irányított KESMA-hoz tartozó médiumok a
nyomtatott és elektronikus sajtó piacának jelentős hányadát lefedik. A KESMA
jelenléte ezért súlyosan veszélyezteti a szólás- és sajtószabadság
szempontjából alapvető jelentőségű médiapluralizmus érvényesülését. Az AB
érvelése azonban arra az abszurd eredményre vezetett, hogy az összefonódás a
szóban forgó esetben fontosabb, mint a sajtó sokszínűségéhez fűződő alkotmányos
érték. Azaz a testület nyíltan elismerte azt, hogy a Fidesz hatalmi-stratégiai
érdeke – amit cinizmus nélkül aligha lehet közérdekként azonosítani – megelőzi
az alkotmányos demokráciák alapelveként funkcionáló médiapluralizmus értékét.
Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság jelenlegi elnöke, nem mellesleg a „KESMA-döntés” előadó bírója, hiába tiltakozik az olyan vélemények ellen, miszerint az „Alkotmánybíróság megszűnt alkotmánybírósági jelleggel működni”, az előbbi véleményt mi magunk is osztjuk. Ebben a helyzetben különösen fontosak tehát azok a nemzetközi lépések, amelyek nevesítik és láthatóvá teszik a médiaszabadságot nyíltan veszélyeztető gyakorlatokat. Elengedhetetlen, hogy az Európai Parlament politikai állásfoglalását hatékony jogi lépések kövessék az Európai Unió intézményei részéről. Ezt ugyanis az Alkotmánybíróságtól már rég nem várhatjuk el.
Kép forrása: szabadpecs.hu
***
