Határtalan agymosás, avagy bűn-e a rágalmazó plakátok átragasztása? (álláspont)

Tudjuk, arról kellene értekeznünk, hogy a napsugaras miniszterelnök úr Tusványoson megint irányt mutatott. A mindannyiunk számára kötelezőnek szánt tájékoztatása szerint nincsenek is általános emberi értékek, mi magyarok mostantól (de persze korábban is) az egyén jogainak elismerésével szemben nemzeti kollektivisták vagyunk, voltunk. Régi patrónusunk a Nagy Putyin és Oroszország, úgy tűnik, a legfelsőbb akarat szerint ejtve vannak. Az euroatlanti világ, különösen az USA és a szexuális deviancia mocsarába süllyedő Európai Unió pedig csúful hanyatlik. Hazánk vezérlő csillaga mostantól és mindörökké a tömeggyilkos Kínai Népköztársaság.

Mi mégis inkább korszerűtlenül és makacsul a jogainkról írunk. Annak ellenére is, hogy a szabadságot, annak garanciáit a szabadság korábbi hívei közül is sokan, veszett fejsze nyele, leírták a társadalmi könyvelés követel oldaláról.

A magunk részéről követeljük a mindannyiunkat megillető elidegeníthetetlen jogaink tiszteletét. Ennek, mondjon bárki bármit, továbbra is részét képezi, hogy az állam által folytatott pártpropaganda, politikai uszítás, indoktrináció alkotmányosan tiltott. Az EKINT már 2015-ben kifejtett álláspontja szerint az állam nem hivatkozhat a polgárok véleménynyilvánítási szabadságának védelmével szemben nem létező alapjogaira, hiszen ebben az esetben alapvetően maga az állam a kötelezett, a lehetséges és gyakran valóságos jogsértő. Az ő bajuk (meg a miénk is), hogy a NER és hűséges Alkotmánybírósága, ellentétben a szakirodalom főáramával, 2016 óta, mint annyi mindent, ezt is, másképp tudja.[1]

Ennek jegyében a kormány és propagandamédiája (kormánymédia, KESMA és tsai.) az Ukrajna elleni orosz agresszió kezdete óta szajkózzák, hogy az ellenzék háborúba sodorná Magyarországot, és, ha tehetné, fegyvereket és katonákat küldene Ukrajnába. A kormány viszont, Ukrajna segítését és az agresszor megfékezését célzó politikákat hősleg ellenezve, az agresszor Oroszország oldalán „békepárti”. Ennek a kisívű békepártiságnak része az is, hogy ugyancsak országos plakátkampányban, ránk hulló bombával képes ábrázolni a gonosz Brüsszel (és a civilizált világ nagy részének) a támadó Oroszország elleni szankcióit! A hagyományos csatornákon túl, az ugyancsak az állami mantrát harsogó Megafon is kiveszi a részét ebből a békevágyból, ilyen tartalmakat nyomat a YouTube-on. A hasonló zsánerű ugyancsak a béketábort képviselő Budapest Beszél, akár manipulált interjúval, úgyszintén a dollárbaloldalt szidja. Akik mind háborúpártiak. Támogatóik éleslátását legfeljebb az zavarhatja meg, hogy Orbán a minapi Bild-interjúban, ugyancsak az Ukrajna elleni agresszióra utalva, éppen maga állította, hogy háborúban vagyunk[2]. Vajon kikkel, és kik ellen?

De úgy látszik, mindez nem elég, további monstre plakátkampány is kell ahhoz, hogy a tompa nézőben is rögzüljön az üzenet.

NER-Eurázsia: háborúpárti az, aki az agressziót ellenzi és a megtámadottat támogatja

Mindez előjáték. Június közepe óta tele van ragasztva az ország a Háborúpártiak feliratú rémes óriásplakátokkal, amelyekről szembántó vizuális ízléstelenséggel, továbbá valami közjogilag és politikailag egyaránt megfejthetetlen válogatási koncepció alapján éppen Fekete-Győr, Gyurcsány, Márki-Zay, Karácsony, Dobrev rosszképűségükkel tüntető, előnytelen fotói, egyenként nézve alulról felfelé sunyítóként, bambaként, szájtátiként, életuntként, dühöngőként együttesen valami zártosztályú csoportként néznek le ránk. Nem tudjuk, hogy a Rogán-boszorkánykonyhában a képeket legalább árnyékokkal icipicit vagy kicsit nagyon manipulálták-e, vagy csak egyszerűen kiválogatták a sokezerből a legrondábbakat. Egy biztos, a képen szereplők jól felismerhetők, miközben nekik rendesen, tudjuk, nem ez az arcuk. Ami a módszert illeti, akadnak előzmények. 2019-ben a Bácskai Napló című önkormányzati újság az önkormányzati kampányban arról híresült el, hogy 21.000 példányban az ellenzéki képviselőkről szándékosan elcsúfított photoshopolt fényképeket közölt. Az egyik érintett így nyilatkozott: „A több tízezer példányban a postaládákba került Bácskai Napló aljasul groteszkké torzította az arcunkat! Bandzsa, ördögi tekintetek, foltos sötét arcok, eltüntetett vagy éppen összehúzott szemöldökök, átrajzolt, elcsúfított arcvonások mind a 11 jelölt esetében”.[3] Az ellenzék ennek ellenére nyert, majd az új polgármester (Momentum) békejobbnyújtás keretében rögvest bizalmat szavazott Géczy Zsolt képhamisító főszerkesztőnek, aki ezt a lap hasábjain a sajtószabadság győzelmeként ünnepelte, és a korábbi hibát az új polgármesterről készült szép képekkel jóvá is tette. Nagyon magyar történet ez, szatíra, író tollára való.

A bornírtsággal, a gátlástalanul átlátszó hazugsággal, a kendőzetlen gonoszsággal szembeszálló érveléseket, hiszen képtelenségekkel evidenciákat szembe állítva kell vitatkozni, a képtelen vitahelyzet bénítja. Zavarba ejtő feladat olyan állításokat bizonyítani, igazolni, mint hogy az ég kék, a sár pedig a talpunk alatt rendesen mocskosan cuppog, a rózsának illata van, a rohadásnak szaga, rokonszenvünk a világosi fegyverletételkor a gúlába rakott fegyvereiktől sírva búcsúzó honvédeké, nem pedig a hódító Paszkevics orosz tábornagyé. Mégis, mit kell itt magyarázni? Ami a plakát gyalázatos tartalmát illeti, nos az erőfölényben lévő agresszor áldozatát támogatni, amióta a világ világ, dicséretes, erkölcsileg megalapozott magatartás (erről szól a magyar közéleti költészet java), gyalázni viszont erkölcsi vétek. A hódító mellé állni, érte szorítani ellenben az elemi iskolai erkölcstan szerint is helytelen, azonban a hódítást ellenezni, akadályozni erkölcsileg helyeselhető. Annyira így van ez, hogy arra nincs is megfelelő magyar kifejezés, idióma, hogy miként nevezzük meg azt az állandósult kampányüzemmódban működő autokráciát, amely lélekben egy egész országot próbál átképezni muszkavezetővé. De ha a hiányzó szavakat keressük erre, biztosan nem alaptalan az öngyilkosságba menekülő Teleki Pál emlékezetes búcsúleveléhez fordulnunk, aki szerint a megtámadottal szembeni alaptalan vádaskodás a gazemberek támogatása és, teszi hozzá Teleki, hullarablás is[4].  Amennyiben a kormánypropaganda eme rossz illatú termékét igaznak tekintenénk, azaz hazug értelmi keretébe helyezkednénk, akkor Kossuth, Görgei, Petőfi, Heine, Bem, az aradi vértanuk, 56’ hősei, Kéthly Anna és Slachta Margit, Bibó és Albert Camus, a hódítók által többször eltiport szabadság elkötelezett hősei és támogatói, mind háborúpártiaknak minősíthetők.

A NER egyebek mellett a viharos politikai váltások nagy művésze. Ha Ukrajna megnyerné honvédő háborúját, a kormányzati heccsajtó a „közszogálatitól” a Megafonig azt kiabálná, hogy Magyarország a kezdetektől rendíthetetlen támogatója volt a hős ukrán népnek. Tegyük hozzá, talán hamarosan megrendeli a Minigaz (Propagandaigazságminisztérium) a békebontó ujgurok és a gaz tibetiek ellen uszító, a kínai kormányt meg egekbe dicsérő plakátokat is. 

Az arcok kicserélése, a propaganda csúfolása

A mi problémánk itt az, hogy sokan éreztek/éreznek indíttatást arra, hogy a plakát arcait Putyin politikai ölebei, szövetségesei arcképeire cseréljék. Az ötletet szerte a hazában tettek követték. Az ő, szerintünk a közéleti erényt képviselő bátor emberek, cselekedeteik alkotmányos értékelésére teszünk kísérletet, ugyanis a hazug plakát maga, és a hazug plakát ötletes átragasztásai fontos alkotmányos és az alkotmányos jogokból leágazó további jogi kérdéseket vetnek fel.

Hasonló problémát mutat az, hogy a Tanítanék 2023. június elsején, 16 városban megmozdulást szervezett a státusztörvény ellen. Törley Kata a budapesti tüntetésen azt javasolta, hogy a demonstrálók matricázzák össze a várost, amihez apró matricákat is kiosztottak. A tüntetők aztán jól össze is matricázták a Belügyminisztérium falát. Törley Kata tanárnő a matricázásra való felszólítás miatt 50 ezer forintos bírságot kapott.[5]

A propaganda jogi álcái

Az ellenzéket úton, útfélen – bagoly mondja verébnek – kampánycsalással vádoló kormány[6] politikai saját kampányait szinte számolatlan milliárdokat költve szervezi ki részben álcivilekre[7] … és, tovább távolítva a jogsértő cselekményt az uszítás gazdájától, mint a szóbanforgó óriásplakátok esetében, az álcivilek valódi termeléssel, kereskedelemmel, kutatással nem foglalkozó kamucégeibe. Az egész úgy ahogy van, átlátszó, csakis a jogalkalmazói cinkosságra építő csalás. Egyszerű tartalomelemzési, valamint a pénz útjának felderítéséről szóló feladat bizonyítani, hogy mindez álcázott kormánypropaganda.

Gondolhatnánk, hogy ezzel az alkotmányos vétkek eltussolása zajlik, ám ez a magyar ugaron túl egyszerű magyarázat lenne. A kormány választási kampányok idején[8] és azon kívül is, ami pedig a szakirodalom szerint a diktatúrák sajátja, folyamatosan tolja, például járványtájékoztatónak álcázva[9] csatornáin, a „közszolgálatinak” hívott propagandaadókon a politikai propagandát és a Fidesz kampányüzeneteit.

Ha ennek értelmét a sértettek látnák, és ha az elkövető nem rejtette volna magát fantomkarakter mögé, a formai csalásért és a tartalomért is – erre még kitérünk – javasolhatnánk az öt „háborúpártinak” hirdetett politikusnak, hogy pereljenek. Feltételezzük, hogy az óriásplakát kiagyalója az ugyancsak híresen szégyenlős Rogán Minigaz. Azonban a hivatalos hirdető[10] nem a kormány, de nem is a kormány hónaljából kalimpálva, annak üzeneteit harsogó Civil Összefogás Fórum, de még csak nem is annak Civil Összefogás Közhasznú Alapítványa, hanem ez utóbbinak 2021-ben alapított cége, az ugyancsak jónevű Kövess minket 2022 Kft. (1027 Budapest, Vitéz utca 5-7. I. em. 1.)[11]  Úgynevezett költői kérdés: Vajh, honnan gyűjtött össze ennyi rengetegmillió forintot erre az országszerte arcunkba tolt óriáshazugságra?

Tehát a Kövess minket 2022 Kft alkalmazására valószínűleg nem az immár hosszú évek óta a hatalom pincsijeként működő Alkotmánybíróságtól való félelem adhatott okot, amely immár bármikor kész halandzsabeszéddel alkotmányosan rendben lévő járványügyi tájékoztatásként, azaz közérdekűnek értelmezni az ellenzék gyalázását.  

Alkotmányos érvek

A személyiségi jogok tekintetében a bírósági pereskedés mára esélyesebb, mint a véleménynyilvánítás szabadságát alkotmánybírósági eljárásban érvényesíteni. Ez lehet a prózaibb oka az ismeretlen cégnév mögé elbújásnak. Ezzel is el akarták venni a sérelmet szenvedettek kedvét az amúgy is kétes kimenetelű – mindannyian politikai közszereplők – személyiségi jogi perektől, amelyekkel jó esetben sem Rogán minisztériumán, hanem az ismeretlen cégen vehettek volna elégtételt.

De térjünk vissza magukhoz az undok óriásplakátokhoz! Az Eötvös Károly Intézet álláspontja eddig is ismert volt.

AZ EKINT elemzéseiben megállapítottuk, hogy: „A plakátok átfirkálása, leszaggatása ezekben az esetekben (idegengyűlöletet szító óriásplakátok) politikai véleménynyilvánítás. A polgárok szabadságjogai nem a jogszabályok betűjéből erednek, létük morális érvekkel igazolhatóak. Ebből következik, hogy e jogok akkor is megilletik a polgárokat, ha a szabadság gyakorlása éppen formálisan írott törvényi szabályokba ütközik. A jogállamokban az alkotmánybíráskodás a szabadságjogok érvényesülését ki is tudja kényszeríteni a jogszabályokkal szemben.”[12]

Egy másik alkalommal, hasonló tárgykörben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy „A polgári engedetlenség túllép a jogrendszer keretein, de nem jogon kívüli jelenség. A polgári engedetlenség mindig kockázatot jelent. A tiltakozó vállalja a büntetést, amit a tudottan törvénysértő cselekedete miatt kaphat. Ennek a tiltakozási formának a hajtómotorja rendszerint valamely komoly erkölcsi ok, amelyet gyakran társadalmi támogatást élvez, esetleg megszerez.

A polgári engedetlenség a nyilvánosság előtt zajlik, hiszen akik ezzel az eszközzel élnek, cselekedetükkel a közvéleményt formálva, a közvélemény előtt akarnak tiltakozni. Mivel tiltakozásuk tárgya valamely kormányzati politika, szabályozás vagy döntés, a polgári engedetlenség mindig közügyekben történő állásfoglalás, ebben a formában része a közügyekről szóló nyilvános vitának. A jog nyelvére fordítva, a polgári engedetlenség formailag az írott jogszabályi előírásokat sértő magatartás, egyúttal a közügyekről szóló – esetenként nem verbális – szólás, véleménynyilvánítás, azaz szimbolikus beszéd is egyben. A közügyekről szóló véleménynyilvánítás, a demokratikus vita pedig kiemelt alkotmányos védelmet élvez. Közismert, hogy a több évtizedes magyar alkotmánybírósági gyakorlat is erős alkotmányos védelmet biztosít a közügyekre vonatkozó véleményeknek. A jog pedig ezt a körülményt nem hagyhatja figyelmen kívül, amikor az erre feljogosított fórumok a polgári engedetlenségről mint jogszabálysértő magatartásról, ezek jogkövetkezményeiről döntenek. Az esetleges szankciók ugyanis szükségképpen korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát. A korlátozásnak tehát meg kell felelnie az állami alapjog-korlátozás alkotmányos kritériumrendszerének, amely megköveteli, hogy az alapjogok, köztük adott esetben a véleményszabadság korlátozása, alkotmányosan legitim célt szolgáljon, és e cél eléréséhez feltétlenül szükséges, továbbá arányos jogkorlátozás legyen. Egyes ügyek konkrét körülményeitől függően mindennek lehet az a kimenete, hogy a formálisan jogszabálysértő magatartás, amely polgári engedetlenséget juttatott kifejezésre, nem vagy kevésbé lesz szankcionálható, mint az egyébként hasonló, de nem polgári engedetlenség indíttatású jogszabálysértések.”[13]

Megismételjük a plakátrongálókkal kapcsolatos álláspontunk is, amelyben annak az illúziónknak is hangot adtunk, hogy az Alkotmánybíróság feladata minimumának ellátására talán még képes lehet: „Például a menekültellenes gyűlöletkampány ellen 2015 nyarán tiltakozó plakátrongálókat terhelhette polgári jogi, kártérítési felelősség, és természetesen ebben a tekintetben nem állítható, hogy a plakátrongálásra jogszerű lehetőségük lett volna – a polgári engedetlenség ugyanis fogalmilag jogszabálysértő. Alapjogsértő lehet viszont a cselekmény szabálysértésként vagy bűncselekményként büntetése, ha ez a szankció nem szükséges és arányos. (Volt olyan bíróság, amely a társadalomra veszélyesség hiánya miatt megszüntette a szabálysértési eljárást. Más bíróságok, köztük a Kúria azonban megállapították a plakátrongálók büntetőjogi felelősségét.) Az alkotmányos intézményrendszer azt is biztosítja, hogy ha a bíróság alapjogsértő módon szab ki büntetést, az ítéletét az érintett alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybíróság előtt megtámadja.”[14]

Érdemes felidézni 2017-es, Orbánnak és Trócsányi igazságügyi miniszternek címzett nyílt levelünket is.[15] Itt azt fejtjük ki, hogy az ilyen plakátrongálás a véleménynyilvánítás védelme alatt áll, ami a büntetőjogi felelősséget kizárja. A probléma messze nem független attól, hogy az államnak pártpolitikai kérdésekben semlegesnek kell-e lennie. Az alkotmányjog és a politikai elmélet szerint az állam semmilyen felületen nem folytathat pártpolitikai-, választási-, gyűlöletkampányokat. Ellentétben tehát a polgárokkal, illetve a pártokkal, az államnak nincs politikai szólásszabadsága.

Kormányzat, Alkotmánybíróság, Kúria a három jóbarát

Az AB korábban hasonló álláspontot képviselt. Azután az Alkotmánybíróság álláspontja az alkotmányos elvekkel szemben az ellenzék ellen uszító kormányzati járványügyi tájékoztató ügyében az uralkodó politikai szélirányba fordult:

„Az Alkotmánybíróság értelmezésében a kormányzati kommunikáció a választások idején fennálló háborús helyzetben sajátos megítélés alá eshet. Egy olyan előre nem várt, rendkívüli és az állampolgárok biztonságérzetét alapjaiban meghatározó helyzetben, amikor Magyarország közvetlen szomszédságában háború van, az állampolgároknak joguk van tudni, a Kormánynak pedig az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésére is visszavezethetően kötelessége közölni, mi az álláspontja a kialakult helyzetről. Nem következik egyetlen jogszabályi rendelkezésből sem az, hogy tilos volna a Kormánynak a kampányidőszakban az állampolgárokat tájékoztatnia. Éppen ellenkezőleg: az Alaptörvényből és a fent ismertetett jogszabályokból az következik, hogy a tájékoztatási kötelezettség mindenkori címzettjének, jelen esetben a Kormánynak, a tényeken alapuló helyzetet kell objektíven, (A szöveg alatt talán még a papír és a képernyő is elpirul!) a demokratikus közvélemény kialakulását elősegítendő, a saját álláspontjától eltérő véleményeket is bemutatva, a lehető legszélesebb körű nyilvánosság elé tárnia.” [16]

Az Alkotmánybírósági szöveg a kormányzat leplezetlen politikai uszítását „a demokratikus közvélemény kialakulását elősegítendő, a saját álláspontjától eltérő véleményeket is bemutat(ó)” szövegként olvassa.

A Kúria már a 2019-es választások idején azt állította, hogy immár az állam nem köteles politikailag semlegesnek lenni, „nem tartható fenn a továbbiakban a politikai pártok küzdelmében megkövetelt állam semlegességére vonatkozó kúriai joggyakorlat.” „Álláspontja szerint Magyarország Alaptörvénye nem írja elő – az egyébként nem semleges természetű – állami szervek semlegességét a választási kampányban.” [17]  

A Kúria, nem túlzunk, valóban hajmeresztő, az alkotmányos elveket, de az alkotmányos megítélést nélkülöző büntetőjogi dogmatikát is sértő jogegységi határozata szerint viszont a plakátrongáló (dologrongálás) büntetendő!

„A falfirkán értendő felületbevonat elhelyezése alapvetően a támadott idegen vagyontárgy külső megjelenésének háborítatlanságához fűződő érdek védelme szempontjából képez büntetendő magatartást.

A falfirka elhelyezésével elkövetett rongálás tényállásszerű, ha az elkövető az elkövetési tárgy, így bármely köz- vagy magántulajdoban lévő idegen vagyontárgy – azaz pénzben kifejezhető értékű ingó vagy ingatlan dolog – felületén, a tulajdonos vagy vagyonkezelésre jogosult engedélye nélkül hoz létre változtatást, így például jelet, ábrát vagy feliratot helyez el [Btk. 371. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont ba) alpont].

A falfirka elhelyezése nem önálló elkövetési magatartás, hanem az elkövetés olyan módja, amelyet a törvény minősített esetként szabályoz, és amelynek a rongálás – egyébként a károkozás mértékéhez igazodó – minősítése kapcsán tulajdonít jelentőséget. A falfirka esetében közömbös a vagyontárgyra felvitt ábrázolás tartalma, mibenléte, célja, önmagában a vagyontárgy felületén való elhelyezés ténye képez minősített esetet.

A firkálással, felfestéssel (lefestés), szennyezéssel (leöntés) elkövetett felületmegváltoztatás, a vagyontárgy állapotának megváltoztatása is állagsérelem, így a dologrongálás fogalma alá tartozik, mert megváltoztatja az eredeti felület megjelenését, és az eredeti állapot helyreállítása csak anyagi ráfordítás árán lehetséges. Ebben az esetben az eredeti állapot helyreállításának költsége a rongálással okozott kár.”[18]

A döntés – az alapjogokra nem tekintő pozitivista jogászi értékelés szerint is – totális képtelenségét az mutatja, hogy a szöveg nem csupán az alkotmányos elveket, hanem a nemzeti együttműködés Büntető Törvénykönyvét is megtapossa, amely szerint: „A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, ha …a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálást … falfirka elhelyezésével követik el … falfirka: festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges.”[19] A büntetőjogban közismert és kötelező ökölszabály, hogy a büntető tényállásokat mindig megszorítóan kell értelmezni. Ennek alkotmányos hátterű oka abban áll, hogy az állam büntetőhatalmának van a polgár legsúlyosabban alárendelve, ezért a büntető jogszabályok kiterjesztő értelmezése tiltott. Azt meg, sértődés ne essék, mindenki tudja, hogy a plakát nem fal! Elemi szövegértési képességgel belátható, hogy ezen, amúgy túl széles, ezért alapjogokat sértő rendelkezés alapján a plakátrongálók nem büntethetők!

***

Feladatunknak tartjuk, hogy figyelmeztessünk a jogi kockázatokra.

Összefoglalva azt kell mondanunk, hogy a plakátátragasztókat annak ellenére is megbüntethetik, hogy az alkotmányos elvek, a nemzetközi szerződések, sőt a vonatkozó büntetőjogi szabály is őket védik. Korábban a hazai bíróságok előtt jó eséllyel védhették alapvető jogaikat a politikailag aktív, a kormány gyűlöletkampányai ellen tevőlegesen tiltakozó polgárok, de mára a helyzet megváltozott, az autokrata állam immár büntetőeljárással fenyegeti őket. Az ok tehát az, hogy mára az Alkotmánybíróság és a Kúria is szembefordult a morális jogokkal.

Ugyanakkor senkit nem beszélünk le a plakátátragasztásról. Két esélyt lehet még mérlegelni: általános tapasztalat, hogy minél tömegesebbé válik az engedetlenség, annál kevesebb lehetőség van az alapjogokat sértő joggyakorlat érvényesítésére[20]. Továbbá kifejezetten jó kilátás van arra is, hogy a hazai jogorvoslat sikertelensége esetén a hatáskörrel rendelkező nemzetközi bírói fórum a magyar államot elmarasztalva igazságot szolgáltat a gyűlöletplakátokra firkálóknak és plakátragasztóknak.