Miközben
a kormány a Parlament asszisztálásával hatalmas mértékű közvagyon
„eltüntetéséről”, azaz vagyonkezelő alapítványokhoz való kiszervezéséről
döntött, és tovább faragta az egyre szűkülő egyetemi autonómiát, április 20-án
benyújtotta azt a törvényjavaslatot is, amely a rendkívüli jogrend sokadik meghosszabbításával
további hosszú hónapokra fenntartaná a rendeleti kormányzás lehetőségét. Az
alábbiakban röviden bemutatjuk, hogy milyen veszéllyel is jár alapjogaink
gyakorlására és a kormányzattal szembeni kritikus vélemények megfogalmazására a
T/15997. számú
törvényjavaslat elfogadása.
Emlékeztetésképpen:
a kormány még tavaly márciusban döntött először a rendkívüli jogrend (az ún.
veszélyhelyzet) bevezetéséről arra hivatkozással, hogy a koronavírus-járvánnyal
szembeni hatékony küzdelem gyors és hatékony kormányzati cselekvést kíván. Az
Alaptörvény értelmében veszélyhelyzetben a kormány rendeleti úton kormányozhat,
és ennek keretében „egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi
rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.”
[Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdés] Rendkívüli jogrend idején tehát a kormány
lép elő elsőszámú döntéshozó szervvé, és szükség esetén a demokrácia normális
működése során elsődleges döntéshozóként funkcionáló, a népakaratot leginkább
megtestesítő, így a legerősebb demokratikus legitimitással rendelkező
Országgyűlés döntéseit is felülírhatja. Veszélyhelyzetben az Országgyűlés
szerepe tehát korlátozott, ugyanakkor kormányzati ellenőrző funkciója nem
szűnik meg teljesen: az Alaptörvény értelmében például a kormány által
meghozott intézkedések hatályban tartásához az Országgyűlés jóváhagyása
szükséges. Ezt az ellenőrző szerepet üresítette ki teljesen a 2020. március
30-án elfogadott első
Felhatalmazási Törvény, amelyben az Országgyűlés időkorlát nélkül adott
jóváhagyást ahhoz, hogy a kormány a vírushelyzetre hivatkozással
meghosszabbítsa a már elfogadott és a jövőben elfogadásra kerülő
veszélyhelyzeti kormányrendeletek hatályát – ami parlamenti jóváhagyás nélkül
csak 15 napra terjed ki. A még meg nem alkotott rendeletek hatályának
meghosszabbításához az Országgyűlés előre megadta a hozzájárulást, amely lépés
önmagában ellentétes az Alaptörvény szövegével.
A
rendkívüli jogrend formálisan 2020 nyarán megszűnt, de a járványadatok
romlására hivatkozással a kormány novemberben újra kihirdette a
veszélyhelyzetet. Menetrendszerűen érkezett is az újabb, második
Felhatalmazási Törvény, amelyben az Országgyűlés ismét egyetlen aktussal –
így az Alaptörvény szövegével ellentétes módon – jóváhagyta a már kibocsátott
és a jövőben kibocsátani tervezett kormányrendeleteket és azok hatályának
meghosszabbítását, a második alkalommál immár nem korlátlan időre, hanem „csak”
90 napra. A tavaszi, korlátlan idejű parlamenti felhatalmazást, amely nemcsak a
határidőt, hanem a cselekvési lehetőséget illetően is érdemi korlátok nélküli
jogalkotási mozgásteret biztosított a kormány számára, komoly nemzetközi
kritikák érték. Így ősszel a Fidesz-KDNP
már nyugodtan hivatkozhatott arra, hogy az újabb veszélyhelyzeti
rendeletalkotási felhatalmazás határozott időre szól, ami jelentősen megköti a
kormány kezét. A második, novemberi Felhatalmazási Törvény ugyan időben
formálisan behatárolta a kormány cselekvési lehetőségét, tartalmi értelemben
újra rendkívül széles hatalmat biztosított a végrehajtó hatalom számára.
A
második felhatalmazást a rendkívüli jogrend fenntartásának indokoltságára
hivatkozással az Országgyűlés 2021 februárjában újabb 90 nappal
meghosszabbította, és így érkeztünk el a fent említett T/15997. számú
javaslathoz, amely további hónapokra, a javaslat szövege szerint a „2021. évi
őszi országgyűlési ülésszak első ülésnapját követő 15. napig” fenntartja a
veszélyhelyzeti kormányrendeletek hatályát.
Miért
is probléma mindez? Az elmúlt bő egy évben megtanulhattuk,
hogy a Fidesz-KDNP kormány a rendkívüli jogrendet elsősorban nem a járvány
elleni védekezésre, hanem saját hatalmának megerősítésére használja. Ezt
mutatja, hogy döntések sora született, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a
járványkezeléshez, hanem a politikai ellenzék hatékony működésének
akadályozását, a politikai és civil ellenőrzés különböző formáinak elfojtását,
valamint a nem kormánybarát csoportok emberi jogainak indokolatlan korlátozását
szolgálják. A veszélyhelyzeti rendeletek között találjuk azt az intézkedést,
amely (1) indokolatlanul hosszú, kétszer 45 napos határidőhöz köti a közérdekű
adatok kiadását [521/2020.
(XI. 25.) Korm. rendelet], (2) jelentősen csökkenti a helyi önkormányzatok
működéséhez szükséges forrásokat [429/2020. (XI. 3.) Korm.
rendelet; 535/2020.
(XII. 1.) Korm. rendelet], (3) a tanév felfüggesztésével fenyegeti a
„modellváltásnak” ellenálló egyetemek hallgatóit [522/2020. (XI. 25.) Korm.
rendelet].
A
veszélyhelyzetre hivatkozással kiadott rendelet tiltja továbbá
mindenfajta gyűlés megtartását, amely ténylegesen a gyülekezési jog
gyakorlásának felfüggesztését és a szabadtéri tüntetések megtartásának teljes
tilalmát jelenti. A Felhatalmazási Törvények pedig maguk rendelkeznek arról,
hogy a veszélyhelyzet ideje alatt nem lehet népszavazást kezdeményezni vagy
időközi választást tartani. Mindaddig tehát, amíg a kormány fenntartja a
veszélyhelyzetet, szüneteltetheti a politikai jogok gyakorlását. Ezek azok a
jogok, amelyek birtokában tiltakozhatnánk a súlyosan jogkorlátozó,
diszkriminatív és önkényes kormányzati lépések sora ellen. Mindez pedig
kiegészül a szólásszabadság korlátozásával is, ugyanis éppen rendkívüli jogrend
idején alkalmazandó a rémhírterjesztés új tényállása, amely akár ötévi
szabadságvesztéssel is fenyegeti az a személyt, aki „valótlan tényt vagy
való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy
a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa”. Ez utóbbi
tényállás, ahogy arra már sokan rámutattak, alkalmas arra, hogy korlátozza a
szabad információáramlást, elnémítsa a kormányzattal szemben kritikus hangokat,
öncenzúrára vagy óvatosságra kényszerítse az újságírókat és magánszemélyeket. Így
pedig maga a büntetőjogi fenyegetés akadályozhatja a hatékony járványügyi
védekezést.
A
veszélyhelyzet meghosszabbításának kormányzati szándéka homlokegyenest
ellentétes az elmúlt időszak hivatalos állami kommunikációjával. A kormány
ugyanis fokozatos nyitásról, a korlátozások enyhítéséről beszél, és nyárra, a
rendező országok közül egyedüliként teltházas futballmeccseket ígér. A nyitás
mellett tehát mi is indokolja a rendkívüli jogrend fenntartását? Racionális
érvek hiányában kénytelenek vagyunk a lehetséges politikai motivációkban
keresni a választ. A veszélyhelyzet alatt a kormány megakadályozhatja a Fudan
Egyetemmel kapcsolatos ellenzéki kezdeményezésű népszavazást, a jelenleg
hatályos szabályok ugyanis még az aláírás-gyűjtés megkezdését is kizárják. A
nyár végére, ősz elejére tervezett ellenzéki előválasztást és az ahhoz
kapcsolódó nyilvános rendezvényeket pedig az általános gyülekezési tilalom
akadályozhatja. Utóbbi pedig ellehetetleníti azt a jogunkat, hogy közösen és
nyilvánosan tiltakozzunk többek között az állami vagyon jelentős részének
kormányzati lenyúlása és a felsőoktatás politikai foglyul ejtése miatt.
Demonstrációk megszervezésére még a járványügyi szabályok betartása mellett,
valós egészségügyi kockázat hiányában sincs lehetőség. Ezt mutatja, hogy a
rendőrség nem engedélyezte a Budapest Pride december 10-re időzített autós
tüntetését, ami az LMBTQI közösséget érintő jogfosztó szabályok elleni közös
fellépést célozta. A veszélyhelyzet alatt elrendelt kategorikus tilalomnak
esett áldozatul nemrég egy Gyulára szervezett, a kormányzat járványügyi
intézkedései ellen meghirdetett forgalomlassító autós tüntetés is. Ahogyan arra
már más magyar jogvédő szervezetek, így a Helsinki
Bizottság és a TASZ is
rámutatott, a járványügyi kockázatot nem hordozó demonstrációk tiltása a
gyülekezési jog aránytalan korlátozását jelenti.
Ha
tehát szeptember végéig marad a veszélyhelyzet, számolhatunk azzal, hogy
demonstrációt tartani továbbra sem szabad, miközben tömegek élvezhetik egymás
társaságát a kocsmák teraszán vagy a stadionok lelátóján, akár mások életét is
veszélyeztetve a vírus terjesztésével és egy újabb hullám kirobbantásával.
Az
előbbi forgatókönyv megvalósulása a kormányzati politika teljes
irracionalitását mutatja. A modern jogállamok egyik alapvető jellemzője, hogy a
közhatalmi döntések racionális igazolásra szorulnak, hiszen a jogi előírások
címzettjei racionális egyének. Az észszerű magyarázat hiánya jelentősen
gyengíti a politikai döntések legitimitását, így az egyének együttműködési
hajlandóságát és a kormányzatba vetett bizalmát, ami járványhelyzetben
különösen veszélyes. A T/15997. számú törvényjavaslat egyes
rendelkezései pedig az elemi jogászi racionalitás hiányáról is tanúskodnak. A
javaslat szerint ugyanis abban az esetben, ha a kormány az őszi első parlamenti
ülésnapot követő 15. nap előtt dönt a veszélyhelyzet megszüntetéséről, egyes
kormányrendeleti szabályok alkalmazását az említett időpontig fenntarthatja.
Ennek módja, hogy az igazságügyi miniszter a Hivatalos Értesítőben közleményben
sorolja fel azokat a kormányrendeleti rendelkezéseket, amelyek “a veszélyhelyzet megszűnését
követő időszak tekintetében állapítanak meg általánosan kötelező magatartási
szabályt”. Ez a felhatalmazás két szempontból is teljesen jogon kívülre helyezi
a kormányzati intézkedéseket. Egyfelől azért, mert a veszélyhelyzeti rendeletek
fogalmilag ideiglenesek, és csak a veszélyhelyzet idejére állapíthatnak meg
magatartási szabályt, ebből következően a veszélyhelyzet megszűnését követő
időszakot veszélyhelyzeti rendelet nem szabályozhatja. Ezt támasztja alá az
Alaptörvény 53. cikkének (4) bekezdése is, amely szerint “[a] Kormány
rendelete a veszélyhelyzet megszűnésével hatályát veszti”. Másfelől egy
jogszabály hatályát egy miniszteri közlemény nem hosszabbíthatja meg, mivel a
közlemény nem jogszabály és nem is jogi norma, amely képes lenne bármilyen
joghatás kiváltására. Mindez olyan, mintha a miniszter bemondaná a televízióban
vagy kiírná a Facebook-ra, hogy bizonyos jogszabályok annak ellenére hatályosak
és alkalmazandók, hogy azok hatályvesztését maga az Alaptörvény deklarálja. A
javaslat április 29-én kezdődő általános vitájában Völner Pál államtitkár a
javaslat előadójaként is hangsúlyozta, hogy „a közleménynek
joghatása nincs, az tájékoztató funkcióval rendelkezik”. Ráadásul a javaslat
„a jogbiztonság követelményének érvényesülése érdekében” rendelkezik a már
hatályukat vesztett kormányrendeletek további alkalmazásáról. Az a kormány
érvel tehát a jogbiztonság elvével, amely törvénnyel kívánja felülírni az
Alaptörvény rendelkezését, joghatás kiváltására nem alkalmas eszközzel kívánja
jogszabályok hatályát meghosszabbítani, és sorozatosan előre nem látható
időpontig ad magának korlátok nélkül felhatalmazást rendeleti kormányzásra.
A 2010 után bekövetkező közjogi fordulat leírására számos fogalmat használtak már, egyesek szerint a mai magyar politikai rendszer az autokratikus legalizmus megnyilvánulása. A T/15997. számú törvényjavaslat azonban azt mutatja, ahogyan ezt Mészáros Gábor is megállapítja az Élet és Irodalomban, hogy a Fidesz-KDNP már a látszatra sem ad: az önkényes kormányzati döntésekhez már formális jogi alapot sem kreál; az autoriter rendszer kiépítését, ha kell, a jog teljes kiiktatásával folytatja.
***
Kép forrása: Facebook
