Felhívás az olvasónak!
Ennek az elemzésnek az elkészítését Soltész Anikó és Palotai János támogatták. Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407)
- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)
- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!
***
Az elemzésből kiderül, hogy a
kormány az alapvető jogok széles körének korlátozását lehetővé tevő veszélyhelyzetet
eleve indoklás nélkül rendelte el, hiszen azokat az intézkedéseket, amelyeket kimondottan
a vírus elleni védekezés érdekében hoztak – a kijárási korlátozásoktól kezdve
az üzletek bezárásán át a kötelező maszkviselésig –, az egészségügyi törvény
alapján is el lehetett volna rendelni.
A tanulmány az úgynevezett Felhatalmazási
törvény elfogadása mint a korlátok nélküli rendeleti kormányzás bevezetése
kapcsán több durva kommunikációs csúsztatást is tisztáz. Az elemzésből kiderül,
hogy a félreérthetően megszövegezett jogszabályi rendelkezések és a félrevezető
kormányzati kommunikáció együttesen azt látszatot keltették, hogy a rendeleti
kormányzáshoz adott parlamenti felhatalmazást az országgyűlés bármikor
visszavonhatja, miközben az igazság az, hogy a veszélyhelyzet megszüntetéséről
szóló döntés az Alaptörvény értelmében kizárólag a kormány hatásköre, ahogyan
a veszélyhelyzet megszűnésének megállapítása is kizárólagos
kormányzati kompetencia. Az EKINT írása rámutat arra az ellentmondásra is, hogy
noha a Felhatalmazási törvényre a kormány szerint első sorban azért volt
szükség, mert „az Országgyűlés ülésezése a humánjárványkövetkeztében
szünetelhet”(-ett volna), a parlament mindvégig üzemelt, mégpedig oly biztosan,
hogy a járvány leküzdéséhez semmilyen módon sem köthető, a hatalom érdekeit
annál inkább szolgáló törvénymódosítások tömkelegét fogadta el.
Az elemzés nagyobb részét ezeknek az
álcázott hatalomkoncentrációt jelentő jogalkotási és
ebből fakadó közjogi döntéseknek a bemutatása teszi ki. Az emberi méltóságot
sértő döntések között az írás foglalkozik az iráni diákokkal mint a
Magyarországon elsőként regisztrált fertőzöttekkel kapcsolatos kormányzati
kommunikációval és hatósági bánásmóddal, a kórházi ágyak felszabadításának miniszteri
utasítással való alaptörvény-ellenes elrendelésével, az anyakönyvi eljárásról
szóló törvénynek a strasbourgi bíróság joggyakorlatával is ellentétes
módosításával, amely alapján Magyarországon a biológiai nem törvényesen nem
megváltoztatható többé, valamint az Isztambuli Egyezmény ratifikációjának
elutasításával.
A véleménynyilvánítás szabadságát
sértő lépések között elemzést olvashatunk a járványügyi rémhírterjesztés alaptörvény-ellenes
bevezetéséről és diktatúrákat meghazudtoló gyakorlatáról, a Clark Ádám térnél
dudáló tüntetők példátlan megbírságolásáról, valamint a Deák téri
szélsőjobboldali megmozdulás kapcsán arról is, hogy a magyar kormány a saját
hatalmi érdekeihez igazított jogrend alapjait, az állami erőszakmonopólium
kizárólagosságát is megkérdőjelezi.
Az elemzés részletesen bemutatja,
hogy a kormány miként számolta fel a járványveszélyre hivatkozva az információs
szabadságokat, azt ezt eredményező közjogi döntések mellett számba véve az
olyan abszurd intézkedéseket is, mint amikor a legkritikusabb időszakban nem
hozták nyilvánosságra, hogy az ország területén hol találtak koronavírussal
fertőzött beteget, amikor pedig késlekedve részlegesen nyilvánosságra hozták,
azt a magánéleti jogokat megsértve, személy szerint azonosíthatóan tették meg.
Az írás felhívja a figyelmet a személyes adatokhoz való hozzáféréshez adott
korlátlan és ellenőrizhetetlen kormányzati felhatalmazással kapcsolatos
döntésekre is.
Az EKINT írása áttekintést ad az
önkormányzatok helyzetének tudatos ellehetetlenítéséről is: miközben az elmúlt
pár hónapban a járvány elleni védekezésben kulcsfontosságú települési
önkormányzatok a világon mindenhol jelentős forrásokat kaptak a központi
kormányzattól, a magyar kormány a veszélyhelyzet alatt több olyan lépést is
tett, amely a már eddig is megtépázott helyi önkormányzatokat az összeomlás
szélére sodorta. Ezzel összefüggésben az elemzés áttekinti azokat az eseteket,
amelyekben kormánypárti polgármesterek (Komló, Szekszárd és Mezőtúr
polgármesterei) a katasztrófavédelmi törvény értelmében rájuk ruházott döntési
jogkörökkel bizonyítottan visszaéltek, ismerteti, hogy a gépjárműadó és
fejlesztési források elvonása, valamint az ingyenes parkolás bevezetése miként
hozta lehetetlen helyzetbe főként az ellenzéki önkormányzatokat, s bemutatja,
hogy a „különleges gazdasági övezetek” törvényi kategóriájának létrehozásával a
kormány miként tette rá a kezét a nagyobb cégek által eddig a helyi
önkormányzatoknak befizetett adókra.
Az elemzés bemutatja továbbá,
hogy a kormány miként használta fel a veszélyhelyzeti felhatalmazást a kultúra
és a tudomány kiszolgáltatottságának, s ezzel párhuzamosan a saját holdudvara
gazdagodásának növelésére. Az EKINT írásában rámutat arra, hogy a kulturális
életet és az egyetemeket sújtó megszorítások sehogy sem férnek össze a vidéki
szállodafejlesztésekre adott 170 milliárdos támogatással, a Schmidt Mária
alapítványának ingyen átjátszott ingatlanokkal, Semjén Zsolt vadászati
kiállításának 1,67 milliárd forintos megsegítésével, azzal, hogy az állam a
veszélyhelyzet első másfél hónapjában naponta(!) 205 millió forintot költött
sportfejlesztésekre, vagy, hogy épp ebben a válságos időszakban tette rá a
kezét az első sorban a tóparti önkormányzatok által tulajdonolt balatoni
kikötőkre.
Az elemzés zárásaként az EKINT igazolja, hogy a veszélyhelyzet megszüntetése valójában egy színjáték, ugyanis ezentúl a rendkívüli jogrend formális elrendelésére sem lesz szükség ahhoz, hogy a kormány durván beavatkozzon az egyéni életviszonyokba és ezáltal a szükségesnél jobban korlátozza az egyén szabadságát. A veszélyhelyzet megszüntetésével összefüggésben fenntartani vagy bevezetni kívánt rendelkezésekről szóló, már elfogadott salátatörvény ugyanis nemcsak a kormány mozgásterét körülhatároló katasztrófavédelmi törvény módosítását irányozza elő, hanem az egészségügyi törvényt is olyan formában módosítja, hogy immár rendkívüli intézkedések a jogrend rendes működése mellett is foganatosíthatók lesznek. Lényegében a kormány a rendkívüli jogrend állandósításának lehetőségét teremtette meg, mostantól tehát a rendkívüli állapot lesz a “normális” állapot, ami az egyéni szabadság súlyos és indokolatlan, tehát önkényes korlátozásával járhat együtt.
Az elemzés az alábbi linken érhető el: http://ekint.org/lib/documents/1592554960-EKINT_Koronavirus-leltar_elemzes.pdf
Kép forrása: index.hu
***
