Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407)
- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)
- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!
***
Miközben a modern autokráciák egyik sajátossága, hogy a hatalomgyakorlás a
bizonytalanság fenntartását szolgálja, az orbáni autokrácia időnként nagyon is
kiszámíthatóan működik. A rendkívüli jogrend – tartalmi értelemben látszólagos
– megszüntetésének mechanizmusa és eredménye előre borítékolható volt. A
veszélyhelyzet megszüntetéséről (T/10747) és az azzal összefüggésben
fenntartani vagy bevezetni kívánt egyedi rendelkezésekről szóló törvényjavaslatokat
(T/10748) kedd késő éjszaka, néhány perccel éjfél előtt nyújtotta be a kormány
az Országgyűlésnek. A T/10747. számú törvényjavaslat azt a hamis látszatot
kívánja fenntartani, hogy a rendkívüli jogrend megszüntetéséről az Országgyűlés
dönt. Ezt megelőzően több mint két hónapon át a miniszterelnök és összes
megszólaló embere itthon és külföldön is azt állította, hogy a különleges
jogrend bevezetése és megszüntetése is az Országgyűlés kezében van, miközben a
kihirdetés és a megszüntetés is a kormány (magyarul: a miniszterelnök)
kénye-kedve szerint történik.
A másik benyújtott javaslat (T/10748) egy 250 oldalas mosléktörvény, amely
még a gránitmurvával is foglalkozik – és amelyben a 300. § körül rejtették el
azokat a szabadságkorlátozó rendelkezéseket, amelyek mérföldkövei az
Országgyűlés további eljelentéktelenítésének is. Jogállamban a
szabadságkorlátozó törvényi javaslatokat nem dugják el, viszont szükségességüket alkotmányosan megindokolják.
A kormány tevékenységét eddig is elsősorban a politikai és gazdasági
haszonszerzés motiválta, ezt erősíti az indoklásnak a modern jogalkotás
történetében szokatlan szövegezése, ami az érdemi magyarázat helyett a politikai
ellenfelet dehonesztálja. A javaslatból továbbá az is kiderül, hogy a
veszélyhelyzet megszüntetésével a kormány nem óhajtja visszaállítani a jogrend
normális működését, hanem újabb rendkívüli és korlátlan kormányzati hatalom
jogi alapját igyekszik megteremteni.
Nézzük a fontosabb részleteket: A veszélyhelyzet megszüntetéséről
rendelkező javaslat szövege szerint az “Országgyűlés felhívja a Kormányt” (1.§)
arra, hogy a veszélyhelyzetet szüntesse meg. Ez a rendelkezés része annak a
kommunikációs megtévesztésnek, amelyet a kormány külföldi fórumokon is
agresszívan alkalmaz, azért hogy elhitesse a nemzetközi közvéleménnyel: a
kormány veszélyhelyzeti működése felett az Országgyűlés érdemi kontrollt
gyakorol. A rendkívüli jogrend
megszüntetéséhez azonban az Országgyűlésnek semmi köze: annak a kormány vet
véget [lásd az Alaptörvény 53. cikkének (1) és 54. cikkének (3) bekezdését]. Az
Országgyűlésnek pedig évekkel ezelőtt megrendült a hatalmi súlya, így megszűnt
annak lehetősége, hogy a demokrácia első számú letéteményeseként időnként a
kormányzati akarattól függetlenül, érdemben döntsön. Senki ne higgye tehát,
hogy a veszélyhelyzet megszüntetése az Országgyűlés döntése, arról egyedül a
kormány határozhat, mindenfajta alkotmányos kontroll és egyeztetési
kötelezettség nélkül.
És hogy mi lesz a rendkívüli jogrend megszűnése után? Orbán Viktor nemrég
arról beszélt, hogy visszaadja a rendkívüli felhatalmazást az Országgyűlésnek.
A rendkívül hosszú és ezért nehezen átlátható mosléktörvényben elbújtatott rendelkezések
egy része azonban azt jelzi, hogy a kormány immár az Országgyűlés – egyébként
nálunk formális, de mégiscsak szimbolikus értékű – felhatalmazása nélkül kíván
rendkívüli jogosítványokat biztosítani magának.
Az Alaptörvény szerint a veszélyhelyzetben elrendelhető kormányzati
intézkedések terjedelmét sarkalatos törvény szorítja korlátok közé; azaz a
végrehajtó hatalom cselekvésének kereteit egy kétharmados többséggel, tehát
(formálisan) széles politikai konszenzussal elfogadott parlamenti döntés jelöli
ki. Az ebből a célból még 2011-ben elfogadott katasztrófavédelmi törvény
valóban rögzíti, hogy a kormány veszélyhelyzet idején milyen konkrét rendkívüli
intézkedéseket tehet. A koronavírus miatt elfogadott ún. Felhatalmazási Törvény
(2020. évi XII. törvény) ezt a kormányzati mozgásteret szélesítette ki, amikor
úgy rendelkezett, hogy a kormány a katasztrófavédelmi törvénybe foglaltakon túl
is hozhat rendkívüli intézkedéseket, melyekkel akár törvényeket is
felfüggeszthet, vagy törvényi rendelkezésektől is eltérhet. Bár a most
benyújtott T/10747. számú törvényjavaslat szerint a Felhatalmazási Törvény
nemsokára hatályát veszti, az abban foglalt megnövekedett kormányzati hatalom
nem tűnik el, hanem “bianko-felhatalmazás” formájában immár a katasztrófavédelmi
törvénybe is beépül. Azaz a járványveszély miatt kihirdetett rendkívüli jogrend
esetén a jövőben immár a katasztrófavédelmi törvény garantál lényegében
korlátlan cselekvési lehetőséget a kormány számára.
A benyújtott törvényjavaslat szerint azonban már rendkívüli jogrend
formális elrendelésére sem lesz szükség ahhoz, hogy a kormány durván
beavatkozzon az egyéni életviszonyokba és ezáltal a szükségesnél jobban
korlátozza az egyén szabadságát. A salátatörvény nemcsak a rendkívüli
jogrendben irányadó és a kormány mozgásterét körülhatároló katasztrófavédelmi
törvény módosítását irányozza elő, hanem az egészségügyi törvényt is módosítani
kívánja olyan formában, hogy immár rendkívüli intézkedések a jogrend rendes
működése mellett is foganatosíthatók legyenek. Lényegében a kormány a
rendkívüli jogrend állandósításának lehetőségét akarja megteremteni, a
jövőben tehát a rendkívüli állapot lehet a “normális” állapot, ami, és ezt
nem győzzük hangsúlyozni, az egyéni szabadság súlyos és indokolatlan, tehát
önkényes korlátozásával járhat együtt.
A törvényjavaslat szerint (302. §.) a kormány az országos tisztifőorvos
javaslata alapján egészségügyi válsághelyzetet hirdethet ki, ami főszabály
szerint hat hónapig tart (303. §). Ez a hathónapos időszak azonban korlátlanul meghosszabbítható:
egyfelől az egészségügyi törvény most is rendkívül tágan határozza meg az
egészségügyi válsághelyzet fogalmát, másfelől a jelenlegi kormányt eddig sem
zavarta, ha hatalompolitikai célok érdekében a saját maga által meghozott jogi
rendelkezéseket kellett áthágnia. Az ún. migrációs válsághelyzet hosszú évek
óta úgy áll fenn, hogy annak – egyébként a jelenlegi kormány által lefektetett
– jogi alapjai hiányoznak, de a márciusban elrendelt rendkívüli jogrend
kihirdetése is beleütközött az Orbán-kormány Alaptörvényébe. A rendszer egyik
fontos jellemzője, hogy még a saját maga által hozott szabályokat sem tartja
be, így bármilyen “garanciális elemre” történő hivatkozás a benyújtott
tervezetek indokolásában aligha lehet őszinte.
Az egészségügyi válsághelyzet önmagában nem új intézmény, azt az
egészségügyi törvény eddig is ismerte, de hatálya alatt a T/10748. számú
javaslat eredményeképpen a kormány új, az alapjogokat súlyosan korlátozó
intézkedéseket hozhat meg.
Az egészségügyi válsághelyzetben bevezethető rendkívüli intézkedések egy
részét azonban a jelenleg hatályos egészségügyi törvény is szabályozza, azok
elrendelésére járvány esetén, járványügyi intézkedések címszó alatt ma is
lehetőség nyílik. Az Eötvös Károly Intézet már március elején, a rendkívüli
jogrend bevezetésének hírére kiadott állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy a járványhelyzet kezeléséhez
szükséges kormányzati fellépés kereteiről az egészségügyi törvény is
rendelkezik, így a rendkívüli jogrend bevezetése csak akkor igazolható, ha a
kormány megindokolja, hogy az egészségügyi törvény rendelkezései miért nem
biztosítják a hatékony válságkezelés feltételeit.
A tervezett módosítás persze túllép a járványügyi intézkedések keretein, és
további rendkívüli jogkorlátozások előírását teszi lehetővé. A jövőben a
kormány meghatározhatja az egészségügyi ellátások igénybevételének rendjét,
amely a Kásler Miklós által elrendelt kórháziágy-kiürítésekhez hasonló
intézkedések törvényi alapjait teremtheti meg. Ezzel a kórházak és egészségügyi
intézmények autonómiája tovább sérül. Ezt súlyosbítja az a rendelkezés, amely a
kórházparancsnoki tisztség fenntartásával a Honvédség irányítása alá helyezheti
a kórházakat. A már ismert
adatvédelmi aggályok is újra előkerülnek, mivel a tervezet szerint az Operatív
Törzs a válsághelyzetre hivatkozással az egyének személyes adataihoz férhet
hozzá bármely szervezettől.
A kormány
olyan korlátlan információs túlhatalmat kényszerít mindenkire, ami súlyosan
korlátozza a magántitok, valamint az üzleti titok intézményét, és teljesen
kiszolgáltat minden vállalkozást, szervezetet. Elég megjelölni az állami
szervek összehangolt feladatellátásának megszervezését mint célt ahhoz, hogy az
Operatív Törzs kötelező adatszolgáltatást kérhessen.
Semmilyen
hatalomban nem bízhatunk annyira, hogy korlátozások és garanciák nélkül adjunk
felhatalmazást a magánszféra totális átvizsgálására.
Magyarországon
a szabad, azaz autonóm élet terei tovább szűkülnek. A Nagy Testvér figyel,
ellenőriz, előír. Uralmi igényeket érvényesít vagyontárgyakon, az ember testén
és a lelkeken is.
Kép forrása: magyarnarancs.hu
