Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407)
- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)
- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!
***
Leszámolás az információs
szabadságokkal
Amint arról beszámoltunk, szemben az összes többi európai országgal, nálunk a legkritikusabb időszakban nem
hozták nyilvánosságra, hogy az ország területén hol találtak koronavírussal
fertőzött beteget. Müller Cecília országos tisztifőorvos azzal a képtelen
érveléssel hárította el a vonatkozó kérdést, miközben ezek nem személyes
adatok, hogy a személyes adatok védelme miatt tartják titokban ezeket az
adatokat. De hát hol vannak itt személyes adatok? Amikor a Kormányinfón is rákérdeztek arra, hogy miért nem adják ki a fertőzések
területi adatait, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter már a pánikra hivatkozott.
Amikor pedig késlekedve részlegesen nyilvánosságra hozták, azt a magánéleti
jogokat megsértve, személy szerint azonosíthatóan tették meg.
Szinte elképzelhetetlen, de a 46/2020. (III. 16.) Korm. rendelet alapján az innovációért és technológiáért felelős miniszter a járványügy megoldása érdekében az állami és önkormányzati szervek, gazdálkodó szervezetek(!), magánszemélyek(!) birtokában lévő bármely adat megismerésére és kezelésére jogosult.
Az operatív törzs a 83/2020. Kormányrendelet (IV. 3.) alapján, ugyancsak a védelem céljából, megismerheti és kezelheti a betegellátó és az egészségügyi államigazgatási szerv kezelésében álló, valamint az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térben kezelt személyes adatokat.
Ugyanezen törvényerejű rendelet alapján a közhatalom az eddig főszabály szerinti 15 nap helyett 2x45 nap alatt tehet eleget a közérdekű adatok közlésének, ha valószínűsíthető(!), hogy a kérdéses adat a veszélyhelyzettel összefügg. A törvény alapján nyilvános adatok a veszélyhelyzet idején három hónapig eltitkolhatóak.
A kiberbiztonság célja a szabadság biztosítása vagy elvétele
Az egyes törvényeknek a polgárok biztonságát erősítő(!?)
módosításáról szóló ún. saláta (helyesebben: moslék) törvény alapján a
nemzetbiztonsági intézményrendszerhez tartozó, azaz titkosszolgálati
Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ a kiberbűnözés feltárása
céljából ezentúl hozzájut az együttműködő
szervek hatáskörébe és illetékességébe utalt valamennyi információhoz: azaz a rendőrségi feladatok ellátására létrehozott-, a belső
bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó-, a terrorizmust elhárító
szervek, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok,
a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, az idegenrendészeti hatóság, a
menekültügyi hatóság, az állampolgársági ügyekben eljáró szerv, a
büntetés-végrehajtás központi szerv, a bűnügyi nyilvántartó szerv, a
katasztrófavédelmi szerv, valamint a polgárok személyi adatainak és lakcímének
nyilvántartását kezelő központi szerv teljes adatvagyonára (alig van intézmény,
mely kimaradt). Ezen túl jogosult ellenőrizni
az elektronikus hírközlési hálózatok forgalmát, ami pedig azt jelenti, hogy a
kommunikáció tartalmát leszámítva, a forgalmi adatokat, köztük sokmillió
személyes adatot ugyancsak megismerhet, ez pedig minden adatbányászat
aranybányája. Ezek nagyon ijesztő hírek. (Az ehhez képest szinte mellékes, hogy
a rendőrségi törvény módosításával a szándékos bűncselekmény megalapozott
gyanúja miatt kihallgatott személyek kriminalisztikai szempontból fontos
jellemzőit huszonöt évig őrzik, de húsz évig abban az esetben is tárolják
ezeket az információkat, ha a meggyanúsított személy nem bizonyul bűnösnek.)
Nem kisebb súlyú az a kibertámadásokra válaszoló törvénymódosítás, amely az Információbiztonsági törvényt módosítja: Eszerint a hatóság határozatban rendelheti el az ideiglenes hozzáférhetetlenné tételét az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított adatoknak vagy egyéb információs társadalommal összefüggő szolgáltatásoknak, amelyek a magyar kibertér biztonságára fenyegetést jelentenek, illetve honvédelmi vagy szövetségi érdeket sértenek, veszélyeztetnek vagy honvédelmi célú elektronikus információs rendszer biztonságára fenyegetést jelentenek. Az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételét a hatóság legfeljebb 90 napra rendeli el, amely indokolt esetben 90 nappal meghosszabbítható.
***
Sokan mondják, hogy a nemzetbiztonsági tevékenységek természetük szerint a hithez hasonló bizalmi viszonyt feltételeznek, a nemzetbiztonsági szervek gyakorlatilag akkor lépik át a törvényeket, amikor azt szükségesnek látják. Hinnünk kell tehát abban, hogy nem teszik meg, vagy ha mégis, akkor határok között teszik. A valóság nem ez. Nem mindegy, hogy cselekedetük törvényes-e vagy törvénysértő. Szerte a világon látványosan buknak meg a törvénysértést elkövető szolgálatok felelős vezetői, alkalmazottai. Ilyenkor fejek hullanak, sőt olykor zárkaajtók is dörrenve csukódnak mögöttük. Nem mindegy tehát, hogy van-e az adott nemzetbiztonsági tevékenységre törvényi felhatalmazás vagy nincsen. Az sem mellékes, hogyha átlépnek a törvényes határon, akkor a törvényes határ hol húzódik.
Teljes mértékben létező fenyegetés egy kibertámadás, és messzemenően indokolt is a védekezés ellene. Csakhogy egy jogállamban ennek nem úgy kellene működnie, ahogy nálunk működik. Biankó felhatalmazást egy jogállamban senki, semmire nem kaphat, a jogállamban nincs ellenőrizhetetlen hatalom. Az alkotmányos állam a hatalom birtokosaival szemben mindig bizalmatlan. Minden jogállamban ezért mindenre vannak működő ellenőrző mechanizmusok. Az autoriter állam jellemzője viszont az, hogy az alantasokat szemmel kell tartani, ellenőrizni kell őket, de a hatalmasokban meg kell bízni, őket csak a hierarchia csúcsáról szokás ellenőrizni, leginkább pedig azért, nem tör-e a szuverén helyére. Mára Magyarországon az intézményesen létező ellenőrző testületek is kiüresedtek, a független ellenőrző intézmények megszűntek vagy domesztikálták azokat, és bár a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a parlament nemzetbiztonsági bizottságának ellenzéki politikus az elnöke, a testület jó ideje gyakorlatilag érdemi munkát nem folytat.
Az ellenőrizhetetlen felhatalmazások könnyen felhasználhatóak például a magánéleti jogok, a személyi biztonság, a szólásszabadság, a kereskedelmi szólás szabadságának vagy akár a tulajdonjog súlyos korlátozására. Ha valamely online tartalmat vagy szolgáltatást hozzáférhetetlenné tettek, a sérelmet szenvedett legfeljebb bírósághoz fordulhat, de ennek sincs haszna, a várható többéves procedúra ebben a helyzetben nyilván nem jelent megoldást.
