Az EKINT álláspontja az Alkotmánybíróság mozgásteréről az Európai Bíróság kvótahatározat-döntése után.
Az Európai Bíróság szerdai döntésében a kvótahatározat jogszerűségét állapította meg, ami alapján Magyarország 1294 ember menekültstátuszát köteles elbírálni. A kormány eddig minden lehetséges módon fellépett a kötelező kvóta ellen. Az Európai Unió részéről az Európai Bíróság határozatával egyértelművé vált: a Magyarországra jutó menedékkérőket fogadni kell, azonban a kormány az Alkotmánybíróság döntésében még reménykedhet, ugyanis a testület még nem döntött a kvótahatározattal kapcsolatos indítványról, ami így befolyásolhatja annak végrehajtását. Most az a kérdés, hogy vajon az Európai Bíróság ítéletével összhangban határoz-e majd az Alkotmánybíróság, vagy inkább újra segítő jobbot nyújtva a kormánynak, megpróbál felmentést adni az uniós kötelezettség végrehajtása alól. Ha, az ombudsman indítványának érveit elfogadva az utóbbi mellett dönt, akkor azzal is számolnia kell, hogy nem csak a kvótahatározat végrehajtásának megtagadásához szolgáltathat alapot, hanem a magyar menedékjogi szabályok alkotmányellenességét is megalapozhatja.
A kormány a kvótahatározat[1]
elfogadása óta – amely alapján Magyarországra 1294
menedékkérőt helyeznének át Görögországból és Olaszországból, hogy ügyükben itt
folytassák le a menekültügyi eljárást – minden
lehetséges eszközt felhasználva fejezi ki egyet nem értését, és tesz meg
mindent annak érdekében, hogy ne kelljen menedékkérőket átvennie. A
Tanácsban a magyar kormány nem szavazta meg a kvótahatározatot, majd az Európai Bírósághoz fordult,[2]
annak megállapítását kérve, hogy a határozat elfogadására az uniós intézménynek
nem volt hatásköre. Emellett a kormány népszavazást[3]
is kezdeményezett a kvótadöntés ellen, ami egy évvel ezelőtt érvénytelen és
így eredménytelen lett. Az általa elveszített népszavazás után a kormány alaptörvény-módosítási javaslatot[4]
nyújtott be, amihez nem tudott kétharmados többséget szerezni, így ez a
javaslat is elbukott. Az Alkotmánybíróság e két bukást követően mentőövet
dobott a kormánynak azzal, hogy a hetedik alaptörvény-módosítási javaslatot
lényegében alkotmányos előírásokká minősítette a 22/2016. (XII. 5.) AB
határozatában.[5]Ma azonban már az a kérdés, hogy az
Alkotmánybíróság újra segítő kezet nyújt-e a kormánynak a kvóta elleni harcban.
1. Sikertelenség uniós szinten
A kormány kvótahatározat elleni
fellépése uniós szinten kudarcot vallott. Az
Európai Bíróság szerdai döntése után bizonyossá vált: a kormány az EU-ban nem
tudott érvényt szerezni a kvótát elutasító politikájának.[6]
Az Európai Bíróság a magyar és a szlovák kormány keresetével ellentétben úgy
ítélte meg, hogy az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSZ) 78. cikk
(3) bekezdése[7]
megfelelő jogalapot biztosított a kvótahatározat elfogadásához, és az szükséges
volt, annak érdekében, hogy a Görögországban és Olaszországban kialakult szükségállapotot
ideiglenes intézkedéssel kezeljék. Az Európai Bíróság felhívta a figyelmet arra
is, hogy az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése nem jogalkotási felhatalmazás, nem
módosít uniós jogot, hanem csupán lehetővé teszi az uniós jogtól való
ideiglenes és pontosan meghatározott eltérést a szükséghelyzet kezelése
érdekében.
2. A kvóta elleni harc hazai
színtere az Alkotmánybíróság
A kvótahatározat végrehajtása
azonban továbbra is kérdéses, azt az Alkotmánybíróság döntése is
befolyásolhatja. A testületnek arról kell állást foglalnia,
hogy a kvótahatározat összeegyeztethető-e az Alaptörvény csoportos kiutasítást
tiltó XIV. cikkével.
Az
alapvető jogok biztosa, az Alaptörvény értelmezését kérve, még 2015
decemberében fordult az Alkotmánybírósághoz. Az ombudsman az uniós
kvótahatározat kapcsán az Alaptörvény Európa-klauzulájáról kérdezte a
testületet. A kérdés lényege arra irányult, hogy a magyar hatóságoknak az
Alaptörvény értelmében vajon egyenesen meg kell-e tagadniuk a részvételt a
kvótadöntés végrehajtásában, azaz alaptörvény-ellenes-e az uniós jog.
Az
Alkotmánybíróság a 22/2016. (XII. 5.) AB határozatában azt állapította meg,
hogy az Alkotmánybíróság vizsgálhatja, hogy az uniós hatáskörgyakorlás sérti-e
(a) az emberi méltóságot, más alapvető jogot, vagy (b) Magyarország
szuverenitását, illetve (c) történeti alkotmányán alapuló önazonosságát,
identitását. Az Alkotmánybíróság ezzel a
döntésével az elbukott hetedik alaptörvény-módosítás lényegében megegyező
rendelkezéseit – az alkotmánymódosító kétharmadot pótolva – minősítette
alkotmányos előírásokká. Az alapvető jogok biztosának indítványa alkalmat
adott a testületnek arra, hogy biztosítsa a hiányzó közjogi alapot a
kormányzati menekültpolitikához.[8]
3. Ami még hátra van
Az
ombudsmani indítvány egyik kérdését, a
külföldiek csoportos kiutasítására vonatkozó alaptörvényi rendelkezés
értelmezését azonban az Alkotmánybíróság 2016 decemberében elkülönítette,
arról még azóta sem hozott döntést.
Az alapvető jogok biztosa azt kérdezte a testülettől, hogy az Alaptörvény „külföldiek csoportos kiutasítására vonatkozó
feltétlen tilalma a más állam által végrehajtott jogellenes csoportos
kiutasítás megvalósításához nélkülözhetetlen, a magyar állam szervei vagy
intézményei által végrehajtott eszközcselekményre is kiterjed-e, vagy csupán
azokra az esetekre vonatkozik-e ez a tilalom, amikor a külföldinek kimondottan
a magyar jogalkalmazó szervek közhatalmi aktusának következtében kell
Magyarország területéről távoznia?”
Ha az Alkotmánybíróság az
ombudsman indítványával egyező álláspontra helyezkedik
elfogadva annak érveit, akkor azzal
lényegében a magyar menekültügyi szabályok alaptörvény-ellenességét is kimondja.
Az
ombudsman alkotmánybírósági indítványa ugyanis a csoportos kiutasítás
tilalmával kapcsolatban azt állítja, hogy a
kvótahatározat menedékkérők áthelyezését lehetővé tevő rendelkezése mellőzi az
egyéniesített elbírálás követelményét, valamint eltér az uniós jogrendnek
az alapjogok szigorú védelmén alapuló megközelítésétől. Az alapvető jogok
biztosa hivatkozik továbbá arra, hogy a nemzetközi jog alapján kiutasításnak
minősül az is, ha egy állam biztonságos harmadik országba küldi tovább a
menedékkérőt, illetve „amennyiben egy állam személyek nagyobb csoportjának
kiutasítását az egyének egyedi helyzetének érdemi, átfogó mérlegelése nélkül
tömegesen rendeli el, az kollektív kiutasításnak minősül.”[9]
Ez
alapján a logika alapján akár a magyar
hatóságoknak a menedékkérők Szerbiába való szisztematikus visszaküldése is az
Alaptörvény csoportos kiutasításának tilalmába ütközhet. Az eljáró magyar
jogalkalmazó szervek ugyan formálisan egyedi döntéseket hoznak, az eljárások
összegző eredménye azonban nem tér el a csoportos kiutasítástól. A
menedékkérelmeket a törvény értelmében el kell utasítani, ha van olyan
biztonságos harmadik ország, ahol a menedékkérelmet benyújthatták volna.[10]
Mióta Szerbiát 2015 nyarán ilyennek minősítette a kormány, azóta a Bevándorlási
és Menekültügyi Hivatal a Szerbiából érkező menedékkérők (a kérelmezők több
mint 90%-a) kérelmét köteles elfogadhatatlannak minősíteni. Ez az eljárás de
facto tömeges kiutasításnak tekinthető az ombudsmani indítvány érvelése
alapján, hiszen hiányzik az egyének egyedi helyzetének érdemi elbírálása.
Szintén
nemzetközi jogi egyezményekre hivatkozva állítja az ombudsman, hogy a kvótahatározat megsérti a menedékkérők
jogát ahhoz, hogy a menekültügyi eljárás lezárulásáig az adott országban
jogszerűen tartózkodjanak.[11]
Az alapvető jogok biztosa indítványában az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának
Hivatala által kiadott Kézikönyvet idézi, amely szerint a menedékkérőnek
biztosítani kell, hogy az ország területén maradjon, amíg kérelméről az
illetékes hatóság dönt. A tartózkodást továbbá a hatósági döntéssel szembeni
bírói jogorvoslat idejére is biztosítani kell.[12]
Ha
ezt az érvelést elfogadva az Alkotmánybíróság a kvótahatározatot a csoportos
kiutasítás tilalmába ütközőnek találja, akkor például egy olyan indítványnak is
helyt kellene adnia, amelyik azt állítja, hogy
a területen tartózkodás jogát a magyar szabályok sértik, mióta a kiutasításra
nincs halasztó hatálya a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal döntése elleni
felülvizsgálati kérelemnek.[13]
Az ombudsman tehát kettős
mércével mér, ugyanis a menedékkérők jogait csak az uniós jogrenden kéri
számon, a magyar jogszabályokon nem. Éppen
ezért az Alkotmánybíróságnak számolnia kell azzal, hogy ha elfogadja az alapvető jogok biztosának érveit, akkor azzal a magyar
jogszabályok alkotmányellenességét is megalapozhatja, azaz nem csak a
kvótahatározat végrehajtásának megtagadásához szolgáltathat alapot.
Ha
viszont, az Európai Bíróság döntésére alapozva, az Alkotmánybíróság elutasítja
az ombudsmani indítvány érvelését, akkor a
kormánynak hazai pályán sem marad más választása, mint hogy eleget tegyen
kötelezettségének és végrehajtsa a kvótahatározatot. Ellenkező esetben
újabb kötelezettségszegési eljárás indulhat Magyarországgal szemben.
A kormány józan értelemmel felfoghatatlan és a
hasonlóan pervesztes szlovák kormány válaszaitól lényegegesen eltérő harci
retorikáját aligha lehet az értelmes diskurzus keretei között értelmezni. Nem
tudjuk, Szijjártó Péter mire gondolt, amikor azt mondta, hogy "Az igazi
csata csak most kezdődik el." (2017. szeptember 6.). Lehet, hogy
egyszerűen arra utalt, hogy az ilyen ügyekben rendszerint jól értesült kormány
képviselőjeként már most tudja, hogy az Alkotmánybíróság mit fog dönteni.
Csupán a következményeket nem látja. De jelenthet-e még bármi mást? Szegényes
lenne a fantáziánk?
A kilépés az EU-ból ma nem lehet napirenden.
Az álláspont elérhető pdf-formátumban az alábbi linken:
[7] Ha egy vagy több tagállam
olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak
hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az
érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat
el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz.