Az EKINT álláspontja a tervezett hetedik Alaptörvény-módosításról

1. A kormányzatnak felelősséget kell vállalnia döntéseiért. Felelősségét nem háríthatja el az október 2-i kvótanépszavazás kimenetelére hivatkozva.
Az október 2-i népszavazás közjogi szempontból minden fázisában hibás volt. A referendum kérdése nem felelt meg a törvényi és alkotmányos követelményeknek, ezért már szavazásra sem szabadott volna bocsátani. Sem a választópolgárok, sem a kormányzat maga nem tudta, milyen jogalkotási kötelezettsége következne az eredményes népszavazásból. A referendumot előkészítő kormányzati kampány súlyosan jogsértő volt. Emellett a népszavazás maga is érvénytelen lett. Így az október 2-i kvótanépszavazás közjogilag nem alapoz meg semmilyen kormányzati döntést. A parlament és a kormány mozgástere a menekültügyi döntéshozatal terén változatlan maradt, a népszavazás után is ugyanazon nemzeti és uniós jogi keretek között hozhat döntéseket, mint a referendumot megelőzően. Ez azt is jelenti, a kormányzat az október 2-át követően hozott döntéseinek igazolását és az azokért való politikai felelősségvállalást nem háríthatja el azzal az indokkal, hogy a döntés meghozatalára a referendum eredménye kötelezné, így azzal pusztán végrehajtja a választópolgárok akaratát.

2. Az október 2-ai népszavazás nem igazolja az Alaptörvény módosítását; sőt, a legitimáció hiányát bizonyítja.
Miután a népszavazás közjogilag sikertelen lett, a kormányzat akként próbált érvelni, hogy a referendumból nem jogi kötelező erő, hanem politikai felhatalmazottság következik. Ez az érvelés azonban hamis. Az alkotmány kellő stabilitása érdekében szükség van társadalmi vitára és a választópolgárok bevonására a döntésbe. Az október 2-i referendum azonban nem tekinthető olyan választópolgári döntésnek, amely politikai felhatalmazást adott volna az Alaptörvény hetedik módosítására. A népszavazási kérdés nem az Alaptörvény módosításáról szólt, erre a kormányzati szándékra csak homályos utalásokból lehetett következtetni, azt is csak közvetlenül a szavazást megelőzően. A referendum érvénytelen lett, ami sokkal inkább a társadalmi egyetértés hiányát mutatja.

3. Az alaptörvény-módosítási eljárás most sem elégíti ki a demokratikus minimumkövetelményeket.
A legutóbbi, terrorveszélyhelyzetről szóló módosításhoz hasonlóan a hetedik alaptörvény-módosítás elfogadásának demokratikus vitáját is ellehetetleníti, hogy a tervezett módosítás tartalmát csak a parlamenti benyújtás idején, október 10-én hozták nyilvánosságra, október 17-én le is folytatták az általános vitáját az Országgyűlésben, majd a benyújtás után egy hónappal, november 8-án zárószavazást tartanak. Ez is világosan mutatja, hogy a kormányzó pártok az Alaptörvényre nem a kormányzati hatalomgyakorlás korlátait meghatározó alkotmányként, hanem a hatalomgyakorlásuk egyik eszközeként tekintenek.

4. A hetedik alaptörvény-módosítás is annak a kormányzati propagandakampánynak a része, amellyel a kormány a menekültek gátlástalan kihasználásával tereli el a közvélemény figyelmét a valódi gondokról, így próbálja erősíteni hatalmát.
A hetedik alaptörvény-módosítás indokolása szerint a módosításoknak a nemzeti szuverenitás védelmét kellene megalapozniuk az uniós döntésekkel szemben. A módosítás alapján azonban Magyarország nem mentesülhet az uniós döntések végrehajtása alól. A kvótahatározat olyan másodlagos uniós jog, ami közvetlenül kötelez valamennyi uniós tagállamot, ezért ha Magyarország nem hajtja végre, akkor kötelezettségszegési eljárás indítható ellene. Mivel tehát az Alaptörvénybe bekerülő új rendelkezéseknek nincs valódi jogi jelentősége, megalapozottan következtethetünk arra, hogy a módosítás célja, hogy fenntartsa a kormány hatalmi helyzetét megerősítő propaganda-hadjáratot a menekültek bűnbaknak való kikiáltásával, illetve, hogy elterelje a figyelmet a nyomasztó korrupciós helyzetről, a növekvő szabadsághiányról és a válságágazatokról (oktatás, egészségügy).

5. Az alkotmányos tartalom nélküli szövegek és az irracionális utalások kockázatot rejtenek magukban: azokat az önállóságát vesztett Alkotmánybíróság a kormány érdekeinek szolgálatába állíthatja.
A módosítás alapján az Alaptörvény szövegébe kerülő „alkotmányos identitás” roppant bizonytalan tartalmú fogalom, amely meghatározásának a magyar alkotmányos gyakorlatban nincsenek előzményei. Tartalmát több tényező együttesen alakítja: az alkotmányszöveg, az alkotmány létrejöttének története, a sajátos alkotmányos berendezkedés, a szokások, valamint az alkotmány gyakorlata, azaz mindenekelőtt az alkotmánybírói jogértelmezés. Az Alaptörvény esetében nehéz az alkotmányos identitás azonosítása, mert szövegén kívül ehhez kevés fogódzó áll rendelkezésünkre. Az alkotmányos identitás tehát a jövőben mindenekelőtt az alkotmánybírósági jogértelmezés által formálódhat. Az Alkotmánybíróságnak azonban valamennyi hivatalban lévő bírája olyan eljárásban nyerte el mandátumát, amelyben jelölésükhöz és megválasztásukhoz is elegendő volt a kormányzó pártok támogatása. E testület kezében az új alaptörvényi szabályok – még ha főként propagandaeszköznek is tűnnek – kockázatot rejtenek magukban, hiszen számonkérhető jogi érvelés nélkül is felhasználhatják őket a kormány politikai érdekeit szolgáló döntések indokaként.


A teljes elemzés itt olvasható:
Az EKINT álláspontja a tervezett hetedik Alaptörvény-módosításról


Kép forrása: index.hu