Az, hogy egy országban van-e alkotmánybíráskodás, és ha van, miként valósul meg, alapjaiban határozza meg az adott jogrendszer alkotmányos karakterét. Ahhoz, hogy az alkotmány több legyen puszta politikai nyilatkozatnál és jókívánságok gyűjteményénél, hogy a jogrendszer alapját képezhesse, kijelölje a közhatalom-gyakorlás kereteit és korlátait, az szükséges, hogy szabályai jogi úton kikényszeríthető normák legyenek. Jogi kikényszeríthetőség nélkül az alkotmány – jogi szempontból – nem képvisel nagyobb értéket, mint a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata. A magyar jogrendszerben az alkotmány normáinak kikényszerítését mindenekelőtt az Alkotmánybíróság végzi. Ezt a funkcióját pedig csak akkor tudja ellátni, ha függetlensége biztosított, és olyan hatáskörökkel rendelkezik, amelyekkel a jogrendszer egészén képes számon kérni az alkotmányosság követelményeit, alkotmányellenesség esetén pedig hatékony eszközökkel meg is szüntetheti az alkotmányellenes helyzetet. Ezért alapvető jelentőségű az Alkotmánybíróságról szóló törvény, mert ez határozza meg, hogy milyen jogállással és milyen erős hatáskörrel jön létre vagy alakul át az Alkotmánybíróság. Az alábbiakban az Alkotmánybíróságra vonatkozó alaptörvényi és az annak végrehajtásáról szóló új törvényi szabályokat tartalmazó törvényjavaslatot elemezzük abból a szempontból, hogy ezek mennyiben szolgálják majd az alkotmányosság ügyét, mennyiben segítik vagy korlátozzák majd az Alkotmánybíróságot abban, hogy alkotmányvédelmi funkcióját betölthesse. Mércénk az alkotmányosság, és nem az Alaptörvény, amely számos pontján, így az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályaiban is ellentétben áll az alkotmányosság követelményével.
Legfontosabb megállapításaink a következők:
− A törvényjavaslat előkészítése és a parlament elé terjesztése – annak érdekében, hogy ne kelljen róla se társadalmi se szakmai vitát folytatni – nemcsak a jogszabály-előkészítés törvényi szabályait sértette meg, hanem az Alaptörvény előírását is.
− Nem lehet eltúlozni az Alkotmánybíróság tagjainak függetlenségére vonatkozó biztosítékok fontosságát, a törvényjavaslat mégis – az alkotmánybírák jelölésére és választására, az összeférhetetlenségükre, a megbízatási idejük egyébként Alaptörvény-ellenes meghosszabbítására vonatkozó szabályok révén – szinte kínálja annak lehetőségét, hogy az alkotmánybírák ne legyenek függetlenek.
− Az Alkotmánybíróság hatásköreinek alapvető átalakítása azt eredményezi, hogy a testület a jövőben már nem lesz képes korábbi alkotmányvédelmi, a törvényhozó hatalmat fékező, ellensúlyozó szerepét betölteni.
− Az Alkotmánybíróság előzetes normakontroll-hatáskörének szabályai, amennyiben az ilyen eljárást a törvénnyel egyetértők kezdeményezhetik, diszfunkcionálisak. A javasoltak helyett olyan szabályokat kell alkotni, amelyek valóban azt szolgálják, hogy alkotmányellenes törvények ne szülessenek.
− Az utólagos normakontroll szerepének drasztikus visszaszorítása azt eredményezi, hogy alkotmányellenes jogszabályok maradhatnak a jogrendszerben. Ezt kiküszöbölendő bővíteni kell az indítványozásra jogosultak körét.
− A törvényjavaslat alkalmatlannak tekinti a rendes bíróságok bíráit arra, hogy megállapítsák, mely jogszabályok alkotmányellenességét állapította már meg az Alkotmánybíróság. Ezt a képességet nem vitatnánk el tőlük.
− Az, hogy a polgárok a jövőben csak alkotmányjogi panasszal fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz, lerontotta az objektív alapjogvédelem szintjét, ugyanakkor cserébe a részletszabályok miatt az egyéni alapjogvédelem terén nem hozza el az ígért előrelépést. Hogy az alkotmányjogi panasz valóban egyéni alapjogvédelmet biztosítson, el kell hárítani a panasz befogadhatósága elé állított indokolatlan akadályokat.
− Az Alkotmánybíróság eljárásában a kérelemhez kötöttség több kárt okoz, mint amennyi előnnyel jár, ezért ezt el kellene hagyni.
− A visszaélésszerűen indítványozók fenyegetése jogorvoslat lehetősége nélkül magas eljárási bírsággal, bárkit eltántoríthat attól, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon.
− Az alkotmánybírák pártatlansága alapvető elvárás. Az indítvány elbírálásából az elfogult bírót kizáró törvényi szabályoknak garantálniuk kell a pártatlan alkotmánybíráskodást.
− Az alkotmányosság ügyét sérti az, ahogy a folyamatban lévő, actio popularis alapján indult eljárások automatikus megszüntetéséről rendelkezik a törvényjavaslat. Olyan megoldást kell találni, amely nem teszi nem-létezővé az Alaptörvénnyel is ellentétes jogszabályokat támadó indítványokat.
A megállapításokat alátámasztó részletes elemzésünket innen töltheti le.
