ekint embléma

A Petry-ügy: A focista és a miniszter (álláspont)

álláspont 2021-04-12 | Eötvös Károly Intézet Fb Sharing

Az Eötvös Károly Intézet álláspontja Petry Zsolt kapusedző Hertha BSC-ből kirúgásáról és az ezzel kapcsolatos kormányzati kommunikációról.

Legutóbb a sajtószabadság pusztításáról, most pedig ennek közeli rokonáról, a véleménynyilvánítás szabadságáról írunk. Kapóra jött a Petry-ügy a kormánynak. Az új fertőzöttek és az elhunytak száma továbbra is csúcsokat dönt, a lakosságarányos halálozási adatokban Magyarország a világelsők között van. Az Orbán-kormány pedig, a szakmai szervezetek véleményét lesöpörve, a korlátozások lazításáról dönt, és fokozatos nyitásról beszél. Az elmúlt időszak irracionális járványügyi intézkedései ismételten a kormány inkompetenciáját igazolják, és miközben rengeteg a halott, a Parlamentben gőzerővel zajlik a közpénzek eltüntetését és az egyetemi autonómia felszámolását célzó jogalkotás. Ebben a helyzetben nem is jöhetett volna jobban a kormánynak Petry Zsolt kapusedző kirúgása a német Hertha BSC csapatától. A Petry-ügy napirenden tartásával ugyanis a kormány egy olyan elvi vitába kényszeríti bele a szakmai és laikus nyilvánosság jelentős részét, amely vita rendkívül fontos ugyan, de eltereli a figyelmet, legalábbis egy időre, a járványkezelés terén mutatott kaotikus és felelőtlen, emberéletek súlyos tömegét követelő kormányzásról, valamint a közpénzek eltüntetésének gátlástalan gyakorlatáról. Továbbá szítja és táplálja a nyugatellenes, a szexuális kisebbségek egyenlő méltóságát megkérdőjelező, kirekesztő kormányzati retorika tüzét.

 

A Hertha szerződést bont

 

Mint közismert, Petry Zsoltot, a Hertha BSC nevű berlini sportegyesület kapusedzőjét egy hete menesztette saját klubja, miután annak nyilvánosan is vállalt értékrendjével, a tolerancia, a sokszínűség és az emberi jogok tiszteletével homlokegyenesen ellentétes nyilatkozatott tett a Magyar Nemzet hasábjain. Petry nyilatkozatának egyes mondatai erkölcsileg súlyosan kifogásolhatók. Az egykori kapus ugyanis a háború, a politikai üldözés, az éhezés és a kilátástalanság elől (is) menekülő csoportok befogadására irányuló politikákat „az erkölcsi leépülés megnyilvánulásának” tekinti, és egy ponton a migrációs hullámmal érkezőket a bűnözőkkel azonosítja. Petry szavait idézzük: „ha te nem tartod jónak a migrációt, mert rettentő sok bűnöző lepte el Európát, akkor máris rád sütik, hogy rasszista vagy.” Petry Zsolt véleménye arról is árulkodik, hogy mennyire reflektálatlanul hagyja azt a tényt, hogy ő maga is évtizedek óta hazájától távol él, vélhetően a kedvezőbb szakmai lehetőségek, a nagyobb siker és jólét reményétől kecsegtetve. Ezek hasonló motivációk, mint amelyek a Petry által a bűnözéssel jellemzett csoportokat, más kontinensekről Európába érkező bevándorlókat ösztönzik hazájuk elhagyására. Végezetül az is kitűnik az interjúból, hogy Petry nézőpontját ebben a kérdésben az Orbán-kormány kommunikációja uralja.

 

Petry Zsolt véleménynyilvánítási szabadsága

 

Szomorúan olvassuk Petry álláspontját, de erkölcsi kifogásaink nem azonosíthatók azzal, hogy mit gondolunk az ügy jogi megítéléséről. A szóban forgó nyilatkozat következtében ugyanis Petry Zsoltot menesztették állásából, amely felveti a politikai véleménynyilvánítás alapján történő diszkrimináció esetét. Az egyenlőként kezelés követelménye, ahogyan más emberi jog is, elsődlegesen az állam önkényes beavatkozásával szemben nyújt védelmet az egyének számára. De vannak olyan helyzetek, amelyek a magánjogi viszonyainkban is megkövetelik az emberi jogok tiszteletben tartását. (Ez az emberi jogok horizontális hatályának problémája.) A hátrányos megkülönböztetés tilalma például nemcsak az államot kötelezi arra, hogy tisztelje az egyének egyenlő méltóságát, és erre tekintettel tartózkodjon a polgárok közötti mindenfajta önkényes és igazságtalan megkülönböztetéstől. Olyan helyzetekben, amikor valaki kilép a magánautonómia szűk köréből, nemcsak erkölcsi értékítéletünkkel találkozik, hanem indokolt számonkérni rajta az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását. A diszkrimináció tilalma nem korlátozza szabadságunkat a párválasztásban vagy abban, hogy kit engedünk be az otthonunkba. Bizonyos csoportok kizárása az intim szféránkból biztosan nem jogellenes, és nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést. Nem ez a helyzet a munkaviszony területén, ami nem kötődik szorosan a magánautonómiához. A munkáltatókkal szemben jogos elvárás lehet, hogy ne tegyenek önkényes különbséget munkavállalóik között.


Persze a probléma egy másik irányból is megközelíthető: munkavállalóként vajon mennyiben mondhatunk le a magánautonómiánk fontos részét képező véleménynyilvánítási szabadságról? Vajon a munkaszerződésben vállalt kötelezettségeink felülírhatják alapvető emberi jogainkat?


A szólásszabadság lényege, hogy ez a jog minden egyént megillet, az általa kifejtett vélemény minőségétől és stílusától függetlenül. Így az alkotmányos védelem az erősen kritikus, kedvezőtlen, adott esetben bántó és sértő kifejezésekre is kiterjed, mindaddig, amíg a szólás nem súlyosan jogsértő, és nem valósít meg bűncselekményt. Petry véleménye előítéletes gondolkodásról árulkodik, de aligha tekinthető gyűlöletbeszédnek, nem buzdít erőszakra, és nem veszélyezteti a megcélzott közösség, a bevándorlók testi épségét. Az előítéletes vélemények korlátozása pedig kevéssé igazolható, márpedig Petry kirúgása véleménynyilvánítási szabadságának korlátozását jelentette. Kérdés, hogy szükséges és arányos korlátozásnak tekinthető-e a legszigorúbb szankció alkalmazása, a felmondás.


Az, hogy megalapozott erkölcsi indokaink vannak arra, hogy elítéljük Petry Zsolt kijelentéseit, tehát nem azonos azzal, hogy egyet kell értenünk Petry menesztésével. Az ügy erkölcsi megítélése jóval egyszerűbb, mint a Hertha döntésének alkotmányjogi értékelése. És ez utóbbi kérdés talán függetleníthető attól, hogy vajon mit mond ebben a kérdésben a német jog vagy a strasbourgi székhelyű emberi jogi bíróság gyakorlata. A kérdés a szólásszabadság határáról, a diszkrimináció-tilalom érvényesülésének területéről, a köz- és a magánszféra elválasztásának elvi problémáiról szól.

 

Nem a miniszteri handabandát védi a véleményszabadság

 

A véleményszabadság, a kommunikációs szabadságjogok emberi jogok, amelyek a polgárokat védik, de nem jelentik az állami gyűlöletpropaganda védelmét.


Bár nehéz ügy a kapusedző kirúgásának helyes alkotmányjogi minősítése, nem állít bennünket különösebb jogi kihívás elé a magyar kormány, és közöttük is Gulyás Gergely miniszter reakciójának értékelése. Gulyás, aki korábbi szakmai profilja szerint „alkotmányjogász”, a csütörtöki kormányinfón, újságírói kérdésekre válaszolva a következőket mondta a Petry-üggyel kapcsolatban: „Elsősorban Németországnak kell arra a kérdésre választ adni, hogy egy jogállamról beszélünk-e vagy sem. Tehát a szólásszabadság valóban közös és alapvető európai érték. A XX. században volt totalitarizmus, ami Németországból indult, nem szeretnénk, ha a XXI. században is lenne. (…) Az ügy súlyos, komoly, alapvetően érinti azt, hogy Németország része-e annak a jogállami értékközösségnek, ami egyébként az Európai Unió szempontjából is kulcsfontosságú, vagy sem. Ha egyébként nem egy vicc lenne a 7. cikkely szerinti eljárás, hiszen viccet csináltak belőle az elmúlt években, akkor ez például egy olyan ügy, ami joggal veti fel, hogy alapvető értékek kerültek veszélybe Németországban.”


A magyar kormány felháborodása már csak azért is hamis, mert Orbánék a szólásszabadság elkötelezett védelmezőjeként nemrég elfelejtettek tiltakozni Hrutka János kirúgása ellen, akivel szintén politikai véleménye miatt bontott szerződést egy formálisan magáncégként működő, egyébként jelentős kormányzati befolyás alatt álló magyar televíziós csatorna.  Másrészt Gulyás érvelése jogilag sem helytálló. Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) szerint a 7. cikk alapján akkor indítható eljárás valamely uniós országgal szemben, ha „fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket”. Az EUSZ 2. cikke az uniós alapértékeket sorolja fel, köztük olyan fontos elveket nevesítve, mint a szabadság, az emberi méltóság, a demokrácia vagy a jogállamiság. Az uniós mechanizmus tehát akkor indítható el, hogy egy tagállammal szemben merül fel az uniós alapértékek súlyos megsértése. Petry Zsolttal szemben egy magánmunkáltató intézkedett, a Hertha BSC döntése pedig nem minősül a német állam cselekvésének. A német állam kötelezettsége az alapvető jogok és szabadságok biztosítása, és felelőssége ebben az esetben csak akkor merülhet fel, ha az intézményei nem nyújtanak hatékony védelmet a Hertha állítólagos jogsértésével szemben. A Hertha Berlin futballklub döntésével szemben Petry Zsolt a német hatóságok előtt kereshet jogorvoslatot. Erről egyelőre azonban szó sincs, így fel sem merül, hogy a német állam intézményei – a szóban forgó üggyel kapcsolatban – bármilyen uniós alapértéket megsértettek volna. Ha pedig feltesszük, hogy Petry bírósághoz fordul, és a német bíróságok előtt nem talál hatékony jogvédelmet, akkor is csupán egyetlen, elszigetelt esetről beszélhetnénk, amelynek jogi megítélése, ahogyan fentebb is jeleztük, rendkívül vitatott. Ennek pedig semmi köze az uniós alapértékeket, köztük a jogállamiságot rendszerszinten és súlyosan sértő gyakorlatokhoz, ami a 7. cikk szerinti eljárás megindításának feltétele.


Gulyás Gergely – úgy tűnik – két alapvető dolgot sem értett meg: nem érti, hogy mit jelent a jogállamiság értéke, ahogy azt sem, hogy miként működik a 7. cikkes eljárás. Lehet, hogy erről nem rendelkezik megfelelő tudással; vagy lehet, hogy szándékosan érti félre az előbbi kérdéseket, azaz nem mond igazat. Mindkét forgatókönyv esetén igaz viszont az a megállapítás, hogy éppen a magyar kormány képviselői azok, akik hosszú évek óta viccet csinálnak a jogállamból. Csak kár, hogy mindezen már nevetni sem tudunk.


Kép forrása: MTI


***


Adjon nekünk 1 %-ot!

Legolvasottabb bejegyzések