ekint embléma

Lehet-e a hatalomnak erkölcsi alapja? (George Floyd)

vélemény 2020-06-07 | Eötvös Károly Intézet Fb Sharing

Az Eötvös Károly Intézet véleménye.

Tudjuk, roma-ügyekben több, sok éves, máig rendezetlen tétel van a magyar rendőrség és a titkosszolgálatok számláján.        

Június 3-án az Eötvös Károly Intézet állásfoglalásában tettük fel azt a kérdést, hogy milyen ország az, ahol a szabályosan közlekedve dudáló autós demonstrálók veszélyesebbek a társadalomra, mint a „cigánybűnözés” skandálása közben az úttest közepén meggyújtott pirotechnikai eszközöket lengető újnácik.

Orbán korántsem olyan biztosan ül a nyeregben, mint ahogyan az látszik. Mintha minden látható ok nélkül félne. Mintha a politikájával elégedetlen, alkotmányos jogállamot követelő, eközben a járványügyi előírásokat betartó, a szavak nélküli szimbolikus beszéd eszközét használó, senkit személyében nem fenyegető Clark Ádám téri autós-motoros tüntetőktől félne, míg a Deák Ferencről elnevezett(!) téren a nácik és futballhuligánok romák ellen ordítozó, uszító rigmusokat skandáló menetével viszont – egyúttal kihasználva őket – védelmezni próbálná törékenynek érzett a hatalmát. Mintha a hatalom közérthetően egyszerű, brutális nyelvén azt közölné, hogy a rendőrség nem a közrendet, nem a jogot, hanem a miniszterelnök személyes hatalmát szolgálja. Amely miniszterelnöki zsebrendőrség számára a rasszista rikácsolás a jog által tiltott gyülekezésből pillanatok alatt kegyeleti eseménnyé vált.

Ez a szöveg nem a véleménynyilvánítás alkotmányos határairól, hanem a hatósági fellépés erkölcsi alapjairól szól.

A szabadságra válságos idők járnak szerte a világon. A Freedom House legfrissebb jelentése szerint a szabadság mértéke globális szinten hosszú évek óta folyamatosan csökken. Tehát nem is csak Magyarországról van szó. Az etnonacionalista önzés hullámlovasai Salvinitől Trumpig (és persze Orbánig) sokfelé dalolják az új idők régi dalait.

Az egyik vezető demokráciának tartott, de az elmúlt években zilálttá lett Egyesült Államok most arra ébredt, hogy George Floyd, az Egyesült Államok polgára abba halt bele, hogy az intézkedő rendőr leszorította az aszfaltra és percekig a nyakán térdelt. Az elkövető rendőr és három társa ellen szinte azonnal vádat emeltek, amely vád most mindegyiküket negyven évig terjedő börtönbüntetéssel fenyegeti.

A feketék elnyomása ellen már 2016-ban hasonlóan tiltakozó NFL-sztár, Colin Kaepernick után most például a Liverpool focistái is letérdeltek, ahogy a Ferencváros focistája is a gólöröm helyett George Floyd miatti gyászát mutatta meg a jelenlévőknek és a tömegmédia fogyasztóinak.

Ez mind dicséretes.

Most azonban közép-európai ésszel felfoghatatlan, rendkívüli dolog történt. Terence Monahan, New York rendőrfőnöke a köztéren saját városában, a philadelphiai rendőrfőnök-helyettes Melvin Singleton kérésére pedig a város rendőr-főkapitánysága előtt a rendőrök és a pennsylvaniai nemzeti gárda katonái az együttérzés, a gyász és a bocsánatkérés világos üzenetével féltérdre ereszkedtek. Tettük, bármi is történt ennek előtte és ezután, történelmi.

Ebben a helyzetben is érdemes a helyzet értelmezéséért Bibó Istvánhoz fordulnunk. Bármi is történjen tehát, a féltérdre ereszkedő rendőrparancsnokok képe már beleég a tudatunkba. A kép az elmúlt években megtépázott amerikai demokrácia mégis megmaradt erejét igazolja, másrészt Bibó István pozitív politikaelméleti tételét, a hatalom nemcsak kívánatos, de lehetséges, sőt talán szükségszerű moralizálódását is illusztrálja.

Bibó a történelem értelmét kutató moralista politikai gondolkodó volt, aki Arisztotelész, Jézus és Szent Ágoston nyomán a történelem evolúciós értelmét hirdette; miközben személyes tevékeny életét amorális diktatúrákban élte le – kivéve talán az 1945 utáni rövid időszakot, és 56’ őszének lázas napjait, amikor valamelyest szabadon, de a fenyegető diktatúra árnyékában. Szerinte az elmúlt kétezer év története a hatalom moralizálódásaként írható le. Olvassuk Bibót ma újra a „nemzeti együttműködés” (NER) korában, egy olyan korban, amely Bibó gondolatai szerint lázadás a történelem értelme, és általában is az értelem ellen!

Visszatérve a hazai tájakhoz, várhatjuk-e a manapság a hatalom pillanatnyi érdekét követő, össze-vissza beszélő magyar rendőrség bocsánatkérését bármiért? Aligha.

Képzeljük el azt a helyzetet, amikor a magyar rendőri vezetők, beosztottaik körében féltérdre ereszkedve fejezik ki együttérzésüket a hatósági túlkapások áldozataival!

Nem fog sikerülni!

Igaz, a rendszer bukása után valószínűleg elhangzik majd valamilyen bocsánatkérés ugyanezen rendőri vezetők részéről, de ez a gesztus gyaníthatóan nem a kultúraváltás, hanem a gazdaváltás jegyében történik majd.

Tegyünk azért, hogy ne így legyen!



Kép forrása: 168ora.hu

***


Segítsen, hogy továbbra is kiállhassunk közös értékeinkért! Támogassa az EKINT-et! 

Az EKINT támogatásához szükséges minden információt megtalál az alábbi linken: http://ekint.org/tamogasson

Támogatását előre is nagyon köszönjük!

Legolvasottabb bejegyzések