Mivel
a korábbi forradalmaink, legalábbis ha a köztörténetet tekintjük, szerencsétlenül
végződtek, látszólag jó okkal, mostanában még úgynevezett szelíd forradalmat sem kíván a magyar nemzet. Ha változást óhajtunk is, tenni érte nem akaródzik.
Meg hát Orbánnal, Rogánnal, Pintérrel – ide és oda – elég jól megvagyunk. Ahogy
lesz, úgy lesz – tartja a magyar ember. Sokat veszíthetünk. Forradalmaskodhatnak,
ha akartak vagy akarnak rosszdolgukban a lengyelek, románok, kaukázusiak vagy
az ukránok! Nekünk kényelmes az alattvalóság, a nemzeti együttműködés. Az
Aranykéz utcában sincs robbantás, béke van. Dudorásszuk Brechttel „Előbb a has
jön, aztán a morál”!
A
magyar középosztály törekvő tagjának hő vágya hozzájutni a belga vagy a skót által
megunt autóhoz, eljutni nyáron három napra az Adriára, és a szétesőfélben
drágán szuszogó gázkonvektor helyett megvenni végre az új fafűtéses
cserépkályhát. A szegény közmunkáját félti. A fiatal tanár felszolgálói
karrierről és hollandiai albérletről, a jurátus nem forradalomról, hanem dús
végrehajtói vagy közjegyzői praxisról, a faluszéli roma kislány pedig cukros
ételekről álmodik.
Noha
tudjuk, a márciusi pontok manapság merőben időszerűtlenek, azért senkinek nem
ártunk azzal, ha elképzeljük, milyenek lehetnének. Ha cél lenne az „Egyenlőség,
szabadság, testvériség!” és „Bárkié is a dicsőség, a hazáé
a haszon”.
Az ilyen márciusi pontok egyébként
nem szoktak teljesek lenni. Amíg 1848-ban az ellenzéki ifjaknak minden ósdi
volt, avult; mára pedig szinte minden, aminek köze volt a szabadsághoz, nagyon elromlott.
A követeléslisták hosszúra nyúlnak. A 48-as márciusi pontokból, noha sejthetjük,
a márciusi ifjak közül többen gondoltak rá (a 12 pont
negyedikje nem erről szól), például
nem csupán az 1839/40.évi országgyűlés napirendjén már szereplő zsidó emancipáció hiányzott, de hiányoztak a népképviseletről és a választójogról szóló
követelések is, noha ezek ugyancsak régen részei voltak a hazai nemesi
liberalizmus eszmekörének.
Akárcsak a jófej márciusi
ifjak, ha e követelésekbe beleértjük, mi sem írunk például külön a jogállam
nélkülözhetetlen alapjáról, az önkormányzati demokrácia fokozatos
elpusztításáról, az egyetemi autonómia felszámolásáról, a közoktatásról, az
egészségügyről, a piacgazdaság alapelveinek sérelmeiről, az infláció okairól, a
keleti zsarnokoknak udvarló külpolitikával okozott károkról, mert hát nem akartunk
ötven pontot írni. A valóságnak tett engedményként pontjainkat feltételes
módban fogalmaztuk meg.
Ez jutott eszünkbe:
Mit kívánhatna
a magyar nemzet.
1. Követelhetnénk a rendeleti kormányzás megszüntetését, a parlamenti demokrácia helyreállítását. Az Országgyűlés működhetne újra parlamentként, ahol érvényesülnek a demokrácia írott és íratlan szabályai! Törvényalkotási tárgyakban demokratikus eljárásban csak az Országgyűlés dönthetne, és az ellenzéki pártok és az országgyűlési képviselők jogait tiszteletben tarthatnák! Biztosíthatnák az országgyűlés állandó bizottságainak demokratikus és szakszerű működését, lehetővé tehetnék országgyűlési vizsgálóbizottságok létrejöttét és szabad működését!
2. Követelhetnénk a politikai váltógazdaságot ténylegesen biztosító szabad választásokat! Szabad sajtó és a kormánytól független választási intézmények nélkül nincsen szabad választás. A megalkotandó demokratikus választási törvény törekedhetne a választójog egyenlőségére és a képviselet arányosságára! A levélszavazatok jelenlegi, a választójog egyenlőségét és a választások tisztaságát sértő rendszere helyébe a külhoni választók jogegyenlőségét biztosító szabályozás léphetne!
3. Az egykamarás parlament alkotmányos ellensúlyaként működhetne széles hatáskörrel rendelkező, független alkotmánybíróság!
4. Alkotmányos garanciarendszer óvhatná a bírói hatalom függetlenségét! Működhetne politikai befolyástól mentes, a bűnt részrehajlás nélkül üldöző ügyészi szervezet.
5. Kívánhatnánk a sajtó szabadságát! A közmédia nem a kormány szolgája, hanem független nemzeti intézmény is lehetne, amely a kormány ellenzéki kritikusainak nem kevesebb teret enged, mint a hatalom birtokosainak! A propagandaminisztérium által uralt heccsajtó, ideértve az állami televíziókat és rádiócsatornákat, felhagyhatna a romákkal, a menekültekkel, a szexuális kisebbségekkel szembeni uszítással, a kormány politikai ellenfeleinek gyalázásával, valamint Putyin hódító háborújának támogatásával! Milyen szép lenne, ha a sajtószabadság elveivel összeegyeztethetetlen Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány egyetlen adóforint támogatást sem kapna!
6. A látszatintézményeket felszámolhatnák, helyreállíthatnák a hatalom ellenőreként működő, továbbá a szakmai, kulturális, oktatási, tudományos, egészségügyi, nemzeti intézmények függetlenségét! Lehetnének független ombudsmanintézmények!
7. Orvosolhatnák az alkotmányos jogok már megtörtént roncsolását! Helyreállíthatnák a szabadságjogok, például az információszabadság érvényesülését, visszavonhatnák a sztrájkjog ellehetetlenítését!
8. Megerősíthetnék az állam működésének morális alapjait! Lehetne érvényesülő polgári jogegyenlőséget biztosító, szociálisan érzékeny államunk! A roma közösségek a magyar demokrácia fontos tartalékai. Lehetne hazánknak politikai és kulturális autonómiával, továbbá oktatási és gazdasági programokkal megerősített demokratikus romapolitikája!
9. Az állam működésének súlypontjában a társadalmi élet szervezője, autonóm működések támogatója, a tőke társadalmi felelősségének érvényesítője, polgárai támasza lehetne, amely nem terjesztene ideológiákat, és nem a hatalom és uralom eszközeként működne.
10. Klímapolitikai célokat követő, felelős zöld politikai fordulatot hirdethetnénk, amelynek lenne önálló állami központja! Hatósági, adózási, gazdaságpolitikai eszközökkel a már működők korlátozása mellett akadályozhatnánk a súlyosan környezetterhelő gazdasági vállalkozások létrehozását!
11. Megszüntethetnék a nemzeti konzultációnak nevezett, a közjog keretei között értelmezhetetlen propagandaintézményt! Lehetővé tehetnék a parlamenti demokráciával összeegyeztethető keretek között döntési és véleménynyilvánító jogkörökkel rendelkező népi részvétel fórumait, ideértve az e-demokrácia megoldásait is! Lehetne a jogalkotás, társadalmi viták biztosításával, nyilvános!
12. Meg lehetne szüntetni az államilag szervezett, az állam szívéből szétterjedő korrupciót! Az állami korrupció szervezőit, az európai források és a közvagyon tolvajait simán felelősségre lehetne vonni! Az állam törvényes lépéseket tehetne a lopott vagyonok társadalmasítására!
13. Állami szolidaritást lehetne vállalni a szabadságáért küzdő Ukrajnával!
14. Őszinte unióra léphetnénk Európával!
Legyen Köztársaság! fesztivál: Ismét megrendezzük ingyenes közéleti és kulturális fesztiválunkat március 25-én 15:00-tól a Radnóti Miklós Művelődési Központban.
Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
Forint utaláshoz: 10918001-00000041-54080013
Euro utaláshoz: 10918001-00000041-54080037
USD utaláshoz: 10918001-00000041-54080044
Számlatulajdonos: Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány
Cím: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 11.
Bank: UniCredit Bank
SWIFT: BACXHUHB
