Szeptember 9-én érkezett a hír, hogy felmentették a miskolci Herman Ottó Gimnázium
igazgatóhelyettesét, mert részt vett a polgári engedetlenségi akciókban. Néhány napja arról lehetett olvasni, hogy van
olyan budapesti tankerület, ahol a polgári engedetlenség „útjára tévedő”
pedagógusokat konkrét retorziókkal fenyegetik. E történetektől nem
független előzmény, hogy Pintér Sándor belügyekért, oktatásért, egészségügyért,
abortuszügyért – és még ki tudja, az élet mely területeiért – egyszerre felelős
miniszter ez év májusában kifejtette, hogy a polgári engedetlenséget nem ismeri.
Szó szerint idézve – klasszikusokat csak pontosan: „jogot végeztem, nem ismerem
ezt a kifejezést”. A 2007-ben még a kordonbontó Orbán Viktor által is büszkén gyakorolt polgári engedetlenséget mintha a
2010-es kormányváltást követő autokratikus áttörés varázsköpönyegként tüntette volna el
a mindenkori kormánytagok tudatából. 2017. júniusában Trócsányi László igazságügyi
miniszter és Orbán Viktor örökös miniszterelnök tandemben kürtölte tele a
magyar nyilvánosságot azzal, hogy nem ismerik a polgári engedetlenséget. Akkor
épp a gyűlöletkeltő propagandakampányok kék plakátjait letépkedő-összefestő
polgári engedetlenkedő állampolgárok adták az apropót a Fidesz jogvégzett
embereinek, hogy saját magukat ilyen kínos helyzetbe hozzák. A kormány nevezett
tagjainak figyelmét nyílt levelünkben hívtuk fel arra, hogy amennyiben a
polgári engedetlenség alapjogként elismert erkölcsi igényen alapul, akkor annak
egy alkotmányos állam jogrendszerében, illetve a nemzetközi alapjogvédelmi
intézményrendszerben érvényt lehet szerezni. A jog tehát nemhogy ismeri a
polgári engedetlenség fogalmát, de bizonyos körülmények között el is ismeri. Az
alábbiakban korábbi érvelésünk lényeges elemeit ismertetjük a jelenleg
sztrájkjoguk ellehetetlenítése miatt tiltakozó pedagógusok polgári
engedetlenségi mozgalma okán.
A polgári engedetlenség természeténél fogva nem
jogszabályokban definiált jogintézmény, ebből azonban nem az következik, hogy a
jog ne ismerné a fogalmát. Nyilvánvaló, hogy a jogtudományban, a jogirodalomban
és a bírói gyakorlatban is fellelhető fogalomról van szó, amelynek jól
azonosíthatók főbb összetevői. A polgári engedetlenség olyan magatartás, amely ugyan
nyíltan megszegi a jogszabályi előírásokat, de morális és jogi elvekre
hivatkozik. A polgári engedetlenség mindig erőszakmentes magatartás. A
jogszabálysértő magatartást az a meggyőződés motiválja, hogy valamilyen
kormányzati politika, szabályozás, intézkedés morálisan helytelen,
igazságtalan, elítélendő. A polgári engedetlenség eszközével élők tehát ugyan
jogszabályt sértenek, de azért, hogy alapvető jogokat juttassanak érvényre. A
polgári engedetlenség mindig demonstratív, mindig a nyilvánosság előtt zajlik,
hiszen a célja az, hogy az igazságtalanságra, erkölcsi hibára nyilvánosan hívja
fel a figyelmet, és ezzel az igazságtalansággal szembesítve a hatalmat, elérje
a kifogásolt politika vagy szabályozás megváltoztatását.
A jogszabálysértő magatartáshoz a jogban hátrányos
jogkövetkezmények kapcsolódnak. A kérdés az, hogy hasonló jogszabálysértő
magatartások jogi szankcionálása eltérő-e attól függően, hogy a cselekedet
polgári engedetlenséget valósított meg vagy sem. Így például tekintetbe
veendő-e a szankciók alkalmazásakor az, hogy a kifogásolt és adott esetben
megszegett jogszabály morálisan helytelen? Jogilag lesz-e jelentősége annak,
hogy a polgári engedetlenség gyakorlói a sérelmezett szabályozás módosítását
vagy megszüntetését akarják elérni? Értékelendő-e az a büntetés során, hogy a
jogszabálysértők magukat felfedve nyíltan és nyilvánosan cselekszenek, és
magatartásukkal a közvélemény előtt állást foglalnak a kifogásolt
szabályozással szemben? Ha a polgári engedetlenség képletének ezek az elemei jogilag
is relevánsak lehetnek a jogalkalmazás számára, akkor nem állíthatjuk, hogy a
jog vak lenne a polgári engedetlenségre.
A polgári engedetlenség mögötti morális kifogás egy
alkotmányos államban sok esetben egyúttal alkotmányossági kritika is: az emberek
legalapvetőbb erkölcsi jogait sértő szabályozás az alkotmányos alapjogokat is
sérti. A polgári engedetlenségi akció ilyenkor első lépés lehet azon az úton,
ami jogi eljárás keretében az alkotmányos alapjogok érvényesítéséhez vezet.
Ilyen a pedagógusok sztrájkjogát megszüntető szabályozás elleni
tiltakozás. Jelen helyzetben a pedagógusok tudatosan utasítják el magát az
alkotmányos alapjogot – a közelebbről a sztrájkhoz való jogot – sértő törvényt,
egyúttal a benne kifejeződő kormányzati politikát. Hogyan kezeli ezt a
helyzetet a jog? Ebben az esetben is azt láthatjuk, hogy a jogrendszer képes
arra, hogy jogi jelentőséget adjon a tiltakozás motívumának és figyelemmel
legyen arra, hogy a jogi előírások megszegése mögött a szabályozás morális és
egyúttal alkotmányos kritikája áll. Az újonnan bevezetett törvényi
kötelezettségek elmulasztása ugyanis végső soron ahhoz vezet majd, hogy a
polgári engedetlenséget tanúsító pedagógus ügye bíróság elé kerül. Az ítélkező
bírónak törvényi kötelessége az alkotmányos alapjogok érvényesítésére, az
alapjog érvényesülése ráadásul elsőbbséget élvez az egyéb jogszabályi
rendelkezések alkalmazásához képest. Így például a bíró észlelheti, hogy a
pedagógusok szembefordulása valamely jogszabályi rendelkezéssel az uralkodó
alkotmányos elvekkel éppenséggel igazolható, sőt hogy az az Alaptörvénybe
iktatott sztrájkjog alkotmányellenes korlátozására, elvonására adott nem
aránytalan válasz. A bíró jogosult és egyúttal köteles arra, hogy érvényt
szerezzen – méghozzá akár az ellentmondó jogszabályokkal szemben is – azoknak
az alkotmányban kifejeződő morális igényeknek, amelyek megsértése okot adott a
polgári engedetlenségre. Ebben az esetben tehát a polgári engedetlenség éppen
az elé a fórum elé juttathatja a kifogásolt szabályozást, amely tenni tud és
tennie is kell a megváltoztatásáért. A bíró köteles olyan döntést hozni, amely
tiszteletben tartja a polgári engedetlenséget gyakorló pedagógus alkotmányos
alapjogait. Mindenekelőtt pedig, ha van értelmezési mozgástere, a
szankcióalkalmazás, a lehetséges jogkövetkezmények közötti választás terén,
akkor úgy kell értelmeznie és alkalmaznia a törvényt, hogy azzal ne sértsen
alapjogot. Ha nem így tesz, akkor ítélete alkotmányjogi panasszal megtámadható
az Alkotmánybíróság előtt.
Ha pedig a bíró nem tudja az alapjogokkal összhangban álló
módon alkalmazni a törvényt, vagyis ha a törvény alkotmányellenes, akkor azt el
kell küldenie alkotmányossági felülvizsgálatra az Alkotmánybíróságnak. Ugyanezt
az eljárás befejezése után alkotmányjogi panasz révén a pedagógus is megteheti,
ha a bíró nem fordult volna az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság végül
az alapjogokat sértő törvényt megsemmisíti. Amennyiben az autoriter rezsim
által egyre inkább megszállt magyar bírói fórumok nem szereznének érvényt az
alapjogoknak, nyitva áll az út a strasbourgi emberi jogi bírósághoz.
A polgári engedetlenség annál fontosabb eszköz lehet, mennél elnyomóbb az államhatalom. Alkalmazása, ahogy fentebb láthattuk, jogi eljárásokat eredményezhet, amelyek bár az illiberális állam jogrendszerében egyre kevésbé kecsegtetnek sikerrel, az alkotmánysértő döntések politikai költségeit jelentősen megemelik. A pedagógusok polgári engedetlensége révén felhangosított újabb alkotmányos visszaélés – a jogállam lábbal tiprásának szinte végtelen megnyilvánulása mellett – különösen kínos a jelenlegi külpolitikai helyzetben a visszatartott EU-s forrásokra áhítozó Orbán-rezsim számára. A nyilvánosság mindig védelmet jelent, az autoriter állam az erőt tiszteli. Ha az SZFE polgári engedetlenséget gyakorló maroknyi közösségének sikerült a koronavírus-járvány legtöbb korlátozással terhelt időszakában hónapokig kitartani, az összehasonlíthatatlanul nagyobb létszámmal bíró magyar pedagógustársadalomnak meg kell éreznie erejét. Polgári engedetlenségi mozgalmuk sikere persze azon is múlik, hogy a magyar társadalom többsége látja-e a valódi tétet. A pedagógusok ügye a mi ügyünk: lesz-e, aki gyermekeinket tanítani fogja.
Kép forrása: MTI
Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
Forint utaláshoz: 10918001-00000041-54080013
Euro utaláshoz: 10918001-00000041-54080037
USD utaláshoz: 10918001-00000041-54080044
Számlatulajdonos: Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány
Cím: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 11.
Bank: UniCredit Bank
SWIFT: BACXHUHB
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
