Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407)
- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)
- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!
***
Március 17-én Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter teljes titokban,
miniszeri utasítással rendelte el a kórházi ágyak 60 százalékának
felszabadítását a koronavírus-járványra hivatkozva, amelynek következtében
beteg emberek tömegeinek kell elhagynia az őket ellátó egészségügyi
intézményeket. Az elküldött betegekről és családjaikról szóló szívszorító beszámolók elolvasása nélkül is világos, hogy egy ilyen
intézkedés az emberek legalapvetőbb emberi jogait korlátozza, ily módon a
legszigorúbb alkotmányossági kritériumoknak kell megfelelnie.
A miniszteri utasítás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény
(továbbiakban: Jat.) szerinti normatív utasítás, úgynevezett közjogi
szervezetszabályozó eszköz, amely nem minősül jogszabálynak. Normatív utasítással
a miniszter a vezetése, irányítása vagy felügyelete alá tartozó szervek
szervezetét és működését, valamint tevékenységét szabályozhatja [Jat. 23. § (4)
bekezdés]. Noha a kórházi ágyak felszabadításáról szóló miniszteri utasítás
pontos tartalmát eddig nem hozták nyilvánosságra (a Helsinki Bizottság emiatt
épp a napokban fordult közérdekű adatigényléssel a minisztériumhoz), az biztosan tudható,
hogy az abban foglaltak következményeként ezrek alapjogai kerülnek veszélybe.
Az Alaptörvény rögzíti, hogy az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó
szabályokat csak törvény állapíthat meg [Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés első
mondat]. Az Alkotmánybíróság szerint az alapjogokkal való közvetett és távoli
összefüggések szabályozására elegendő lehet a törvénynél alacsonyabb rendeleti
szint is, amely azonban az alapvető jog szabályozására, lényeges tartalmára
nézve nem tartalmazhat rendelkezéseket [64/1991. (XII. 17.) AB határozat,
34/1994. (VI. 24.) AB határozat]. Értelemszerűen, a csak meghatározott
címzettekhez szóló, jogszabálynak sem minősülő, azaz általánosan nem kötelező
magatartási szabályokat tartalmazó utasítás alapvető jogok szabályozására semmiképp
nem formálhat igényt. Mindezek alapján ahhoz kétség sem férhet, hogy a kórházi
ágyak példátlan mértékű felszabadításának elrendeléséhez mint az emberek széles
tömegeinek legalapvetőbb jogait – hogy csak egy párat említsünk: az élethez, az
emberi méltósághoz, vagy az egészségügyi ellátáshoz való jogot – közvetlenül érintő
rendelkezés meghozatalához rendes esetben törvényi, különleges jogrend idején
pedig rendeleti felhatalmazás szükséges. Mindebből következően a betegek eltávolítását
utasítással elrendelni egyértelműen alaptörvény-ellenes. Az utasításosdi azért
is abszurd, mert a felhatalmazási törvény által időtlenített veszélyhelyzet idején a
kormányzat akkora szabadságot élvez, hogy akár kormányrendeletekbe is
foglalhatta volna a járvány kitörése óta eltelt idő talán eddigi legsúlyosabb,
az emberek legalapvetőbb jogait korlátozó rendelkezését. A következőkben nézzük
meg, mi lenne a helyzet, ha a kormány az Alaptörvényt és a jogalkotási törvényt
betartva például törvénnyel, vagy – a különleges jogrendre tekintettel –
kormányrendelettel hozza meg kórházkiürítési döntését.
A mai napig nem tudható, hogy a kormány pontosan milyen adatok, szakmai
megfontolások alapján döntött a kórházi ágyak felszabadításáról. Az előzmények
fényében ez persze nem meglepő. Korábbi állásfoglalásunkban részletesen kifejtettük, hogy a
járványhelyzet kormányzati kezelése az információszabadság megcsúfolása,
adatvédelmi nonszensz-gyűjtemény. A kórházi ágyak felszabadításának
elrendelésével kapcsolatosan ez különösen súlyos problémát jelent, az
alapjogkorlátozás szükségességének és arányosságának megállapításához ugyanis
pontosan ismerni kellene azokat a szakmai érveket, amelyek alapján most ezreket
fosztanak meg például az egészégügyi ellátáshoz való joguktól. Elnémított
kórházi vezetők, kirendelt kórházparancsnokok helyett az adatvédelem és
információszabadság jogállami elveinek megfelelő tájékoztatásra, széles körben
folytatott szakmai párbeszédre, egyedi és titkos rendelkezések helyett pedig
átlátható döntéshozatalra lenne szükség. A kormány nyilvánvalóan fütyül az
ilyen ajánlásokra, amivel nemcsak jogilag és morálisan, hanem politikailag is
ingoványos terepre lép akkor is, ha a járvány elleni védekezés részeként
különbséget tesz emberi élet és emberi élet között. Ennél súlyosabb a helyzet
akkor, ha a betegek eltávolítását nem is elsősorban a járvány, hanem például
ágyszámcsökkentés céljából rendelték el.
Mintha a magyar kormány már egyre kevésbé adna a formalitásra, ez pedig, mint az elmúlt tíz évben láthattuk, rendszerint támadó hatalmi attitűddel is párosul. Miközben az úgynevezett gazdasági mentőcsomagok egyetlen pontja sem szól a társadalom legelesettebb, munkájukat már elvesztő legszegényebb rétegeinek megsegítéséről, a kormány épp most teszi egzisztenciálisan kiszolgáltatottá közalkalmazotti jogviszonyuk megszüntetésével a kulturális dolgozókat, kirúgja a kórházkiürítési akcióval kapcsolatban szakmai kritikát megfogalmazó kórházi vezetőt. Az alkotmányosság és a jogállamiság – amely persze, tudjuk, Varga Judit igazságügyminiszter szerint „nem egy egyetemesen alkalmazható, objektív kritériumrendszer” – látszatára még versengő autokráciákban is törekedni szokás, a Nemzeti Együttműködés Rendszere azonban, úgy tűnik, véglegesen szintet lépett e téren is.
