ekint embléma

Felszabadított ágyak – elűzött betegek (álláspont)

álláspont 2020-04-25 | Eötvös Károly Intézet Fb Sharing

Rövid álláspont a kórházi ágyak felszabadítását elrendelő miniszeri utasítás alkotmányellenességéről.

Március 17-én Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter teljes titokban, miniszeri utasítással rendelte el a kórházi ágyak 60 százalékának felszabadítását a koronavírus-járványra hivatkozva, amelynek következtében beteg emberek tömegeinek kell elhagynia az őket ellátó egészségügyi intézményeket. Az elküldött betegekről és családjaikról szóló szívszorító beszámolók elolvasása nélkül is világos, hogy egy ilyen intézkedés az emberek legalapvetőbb emberi jogait korlátozza, ily módon a legszigorúbb alkotmányossági kritériumoknak kell megfelelnie.

A miniszteri utasítás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Jat.) szerinti normatív utasítás, úgynevezett közjogi szervezetszabályozó eszköz, amely nem minősül jogszabálynak. Normatív utasítással a miniszter a vezetése, irányítása vagy felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét szabályozhatja [Jat. 23. § (4) bekezdés]. Noha a kórházi ágyak felszabadításáról szóló miniszteri utasítás pontos tartalmát eddig nem hozták nyilvánosságra (a Helsinki Bizottság emiatt épp a napokban fordult közérdekű adatigényléssel a minisztériumhoz), az biztosan tudható, hogy az abban foglaltak következményeként ezrek alapjogai kerülnek veszélybe. Az Alaptörvény rögzíti, hogy az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat csak törvény állapíthat meg [Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés első mondat]. Az Alkotmánybíróság szerint az alapjogokkal való közvetett és távoli összefüggések szabályozására elegendő lehet a törvénynél alacsonyabb rendeleti szint is, amely azonban az alapvető jog szabályozására, lényeges tartalmára nézve nem tartalmazhat rendelkezéseket [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, 34/1994. (VI. 24.) AB határozat]. Értelemszerűen, a csak meghatározott címzettekhez szóló, jogszabálynak sem minősülő, azaz általánosan nem kötelező magatartási szabályokat tartalmazó utasítás alapvető jogok szabályozására semmiképp nem formálhat igényt. Mindezek alapján ahhoz kétség sem férhet, hogy a kórházi ágyak példátlan mértékű felszabadításának elrendeléséhez mint az emberek széles tömegeinek legalapvetőbb jogait – hogy csak egy párat említsünk: az élethez, az emberi méltósághoz, vagy az egészségügyi ellátáshoz való jogot – közvetlenül érintő rendelkezés meghozatalához rendes esetben törvényi, különleges jogrend idején pedig rendeleti felhatalmazás szükséges. Mindebből következően a betegek eltávolítását utasítással elrendelni egyértelműen alaptörvény-ellenes. Az utasításosdi azért is abszurd, mert a felhatalmazási törvény által időtlenített veszélyhelyzet idején a kormányzat akkora szabadságot élvez, hogy akár kormányrendeletekbe is foglalhatta volna a járvány kitörése óta eltelt idő talán eddigi legsúlyosabb, az emberek legalapvetőbb jogait korlátozó rendelkezését. A következőkben nézzük meg, mi lenne a helyzet, ha a kormány az Alaptörvényt és a jogalkotási törvényt betartva például törvénnyel, vagy – a különleges jogrendre tekintettel – kormányrendelettel hozza meg kórházkiürítési döntését.

A mai napig nem tudható, hogy a kormány pontosan milyen adatok, szakmai megfontolások alapján döntött a kórházi ágyak felszabadításáról. Az előzmények fényében ez persze nem meglepő. Korábbi állásfoglalásunkban részletesen kifejtettük, hogy a járványhelyzet kormányzati kezelése az információszabadság megcsúfolása, adatvédelmi nonszensz-gyűjtemény. A kórházi ágyak felszabadításának elrendelésével kapcsolatosan ez különösen súlyos problémát jelent, az alapjogkorlátozás szükségességének és arányosságának megállapításához ugyanis pontosan ismerni kellene azokat a szakmai érveket, amelyek alapján most ezreket fosztanak meg például az egészégügyi ellátáshoz való joguktól. Elnémított kórházi vezetők, kirendelt kórházparancsnokok helyett az adatvédelem és információszabadság jogállami elveinek megfelelő tájékoztatásra, széles körben folytatott szakmai párbeszédre, egyedi és titkos rendelkezések helyett pedig átlátható döntéshozatalra lenne szükség. A kormány nyilvánvalóan fütyül az ilyen ajánlásokra, amivel nemcsak jogilag és morálisan, hanem politikailag is ingoványos terepre lép akkor is, ha a járvány elleni védekezés részeként különbséget tesz emberi élet és emberi élet között. Ennél súlyosabb a helyzet akkor, ha a betegek eltávolítását nem is elsősorban a járvány, hanem például ágyszámcsökkentés céljából rendelték el.

Mintha a magyar kormány már egyre kevésbé adna a formalitásra, ez pedig, mint az elmúlt tíz évben láthattuk, rendszerint támadó hatalmi attitűddel is párosul. Miközben az úgynevezett gazdasági mentőcsomagok egyetlen pontja sem szól a társadalom legelesettebb, munkájukat már elvesztő legszegényebb rétegeinek megsegítéséről, a kormány épp most teszi egzisztenciálisan kiszolgáltatottá közalkalmazotti jogviszonyuk megszüntetésével a kulturális dolgozókat, kirúgja a kórházkiürítési akcióval kapcsolatban szakmai kritikát megfogalmazó kórházi vezetőt. Az alkotmányosság és a jogállamiság – amely persze, tudjuk, Varga Judit igazságügyminiszter szerint „nem egy egyetemesen alkalmazható, objektív kritériumrendszer” – látszatára még versengő autokráciákban is törekedni szokás, a Nemzeti Együttműködés Rendszere azonban, úgy tűnik, véglegesen szintet lépett e téren is.


Kép forrása: index.hu

 

Legolvasottabb bejegyzések