Legutóbb a sajtószabadság pusztításáról, most pedig ennek közeli rokonáról, a véleménynyilvánítás
szabadságáról írunk. Kapóra jött a Petry-ügy a kormánynak. Az új fertőzöttek és
az elhunytak száma továbbra is csúcsokat dönt, a lakosságarányos halálozási
adatokban Magyarország a világelsők között van. Az Orbán-kormány pedig, a
szakmai szervezetek véleményét lesöpörve, a korlátozások lazításáról dönt, és
fokozatos nyitásról beszél. Az elmúlt időszak irracionális járványügyi
intézkedései ismételten a kormány inkompetenciáját igazolják, és miközben
rengeteg a halott, a Parlamentben gőzerővel zajlik a közpénzek eltüntetését és
az egyetemi autonómia felszámolását célzó jogalkotás. Ebben a helyzetben nem is
jöhetett volna jobban a kormánynak Petry Zsolt kapusedző kirúgása a német
Hertha BSC csapatától. A Petry-ügy napirenden tartásával ugyanis a kormány egy
olyan elvi vitába kényszeríti bele a szakmai és laikus nyilvánosság jelentős
részét, amely vita rendkívül fontos ugyan, de eltereli a figyelmet, legalábbis
egy időre, a járványkezelés terén mutatott kaotikus és felelőtlen, emberéletek
súlyos tömegét követelő kormányzásról, valamint a közpénzek eltüntetésének
gátlástalan gyakorlatáról. Továbbá szítja és táplálja a nyugatellenes, a
szexuális kisebbségek egyenlő méltóságát megkérdőjelező, kirekesztő kormányzati
retorika tüzét.
A Hertha szerződést bont
Mint közismert, Petry Zsoltot, a Hertha BSC nevű berlini sportegyesület
kapusedzőjét egy hete menesztette saját klubja, miután annak nyilvánosan is
vállalt értékrendjével, a tolerancia, a sokszínűség és az emberi jogok
tiszteletével homlokegyenesen ellentétes nyilatkozatott tett a Magyar Nemzet
hasábjain. Petry nyilatkozatának egyes mondatai erkölcsileg súlyosan kifogásolhatók.
Az egykori kapus ugyanis a háború, a politikai üldözés, az éhezés és a
kilátástalanság elől (is) menekülő csoportok befogadására irányuló politikákat „az
erkölcsi leépülés megnyilvánulásának” tekinti, és egy ponton a migrációs
hullámmal érkezőket a bűnözőkkel azonosítja. Petry szavait idézzük: „ha te
nem tartod jónak a migrációt, mert rettentő sok bűnöző lepte el Európát, akkor
máris rád sütik, hogy rasszista vagy.” Petry Zsolt véleménye arról is
árulkodik, hogy mennyire reflektálatlanul hagyja azt a tényt, hogy ő maga is
évtizedek óta hazájától távol él, vélhetően a kedvezőbb szakmai lehetőségek, a
nagyobb siker és jólét reményétől kecsegtetve. Ezek hasonló motivációk, mint
amelyek a Petry által a bűnözéssel jellemzett csoportokat, más kontinensekről Európába
érkező bevándorlókat ösztönzik hazájuk elhagyására. Végezetül az is kitűnik az
interjúból, hogy Petry nézőpontját ebben a kérdésben az Orbán-kormány
kommunikációja uralja.
Petry Zsolt véleménynyilvánítási szabadsága
Szomorúan olvassuk Petry álláspontját, de erkölcsi kifogásaink nem
azonosíthatók azzal, hogy mit gondolunk az ügy jogi megítéléséről. A szóban
forgó nyilatkozat következtében ugyanis Petry Zsoltot menesztették állásából,
amely felveti a politikai véleménynyilvánítás alapján történő diszkrimináció
esetét. Az egyenlőként kezelés követelménye, ahogyan más emberi jog is,
elsődlegesen az állam önkényes beavatkozásával szemben nyújt védelmet az
egyének számára. De vannak olyan helyzetek, amelyek a magánjogi viszonyainkban
is megkövetelik az emberi jogok tiszteletben tartását. (Ez az emberi jogok
horizontális hatályának problémája.) A hátrányos megkülönböztetés tilalma
például nemcsak az államot kötelezi arra, hogy tisztelje az egyének egyenlő
méltóságát, és erre tekintettel tartózkodjon a polgárok közötti mindenfajta
önkényes és igazságtalan megkülönböztetéstől. Olyan helyzetekben, amikor valaki
kilép a magánautonómia szűk köréből, nemcsak erkölcsi értékítéletünkkel
találkozik, hanem indokolt számonkérni rajta az alapvető emberi jogok
tiszteletben tartását. A diszkrimináció tilalma nem korlátozza szabadságunkat a
párválasztásban vagy abban, hogy kit engedünk be az otthonunkba. Bizonyos
csoportok kizárása az intim szféránkból biztosan nem jogellenes, és nem valósít
meg hátrányos megkülönböztetést. Nem ez a helyzet a munkaviszony területén, ami
nem kötődik szorosan a magánautonómiához. A munkáltatókkal szemben jogos
elvárás lehet, hogy ne tegyenek önkényes különbséget munkavállalóik között.
Persze a probléma egy másik irányból is megközelíthető:
munkavállalóként vajon mennyiben mondhatunk le a magánautonómiánk fontos részét
képező véleménynyilvánítási szabadságról? Vajon a munkaszerződésben vállalt
kötelezettségeink felülírhatják alapvető emberi jogainkat?
A szólásszabadság lényege, hogy ez a jog minden egyént megillet, az
általa kifejtett vélemény minőségétől és stílusától függetlenül. Így az
alkotmányos védelem az erősen kritikus, kedvezőtlen, adott esetben bántó és
sértő kifejezésekre is kiterjed, mindaddig, amíg a szólás nem súlyosan
jogsértő, és nem valósít meg bűncselekményt. Petry véleménye előítéletes
gondolkodásról árulkodik, de aligha tekinthető gyűlöletbeszédnek, nem buzdít
erőszakra, és nem veszélyezteti a megcélzott közösség, a bevándorlók testi
épségét. Az előítéletes vélemények korlátozása pedig kevéssé igazolható,
márpedig Petry kirúgása véleménynyilvánítási szabadságának korlátozását
jelentette. Kérdés, hogy szükséges és arányos korlátozásnak tekinthető-e a
legszigorúbb szankció alkalmazása, a felmondás.
Az, hogy megalapozott erkölcsi indokaink vannak arra, hogy elítéljük
Petry Zsolt kijelentéseit, tehát nem azonos azzal, hogy egyet kell értenünk
Petry menesztésével. Az ügy erkölcsi megítélése jóval egyszerűbb, mint a Hertha
döntésének alkotmányjogi értékelése. És ez utóbbi kérdés talán függetleníthető
attól, hogy vajon mit mond ebben a kérdésben a német jog vagy a strasbourgi
székhelyű emberi jogi bíróság gyakorlata. A kérdés a szólásszabadság határáról,
a diszkrimináció-tilalom érvényesülésének területéről, a köz- és a magánszféra
elválasztásának elvi problémáiról szól.
Nem a miniszteri handabandát védi a véleményszabadság
A véleményszabadság, a kommunikációs szabadságjogok emberi jogok,
amelyek a polgárokat védik, de nem jelentik az állami gyűlöletpropaganda
védelmét.
Bár nehéz ügy a kapusedző kirúgásának helyes alkotmányjogi minősítése, nem állít bennünket különösebb jogi kihívás elé a magyar kormány, és közöttük is Gulyás Gergely miniszter reakciójának értékelése. Gulyás, aki korábbi szakmai profilja szerint „alkotmányjogász”, a csütörtöki kormányinfón, újságírói kérdésekre válaszolva a következőket mondta a Petry-üggyel kapcsolatban: „Elsősorban Németországnak kell arra a kérdésre választ adni, hogy egy jogállamról beszélünk-e vagy sem. Tehát a szólásszabadság valóban közös és alapvető európai érték. A XX. században volt totalitarizmus, ami Németországból indult, nem szeretnénk, ha a XXI. században is lenne. (…) Az ügy súlyos, komoly, alapvetően érinti azt, hogy Németország része-e annak a jogállami értékközösségnek, ami egyébként az Európai Unió szempontjából is kulcsfontosságú, vagy sem. Ha egyébként nem egy vicc lenne a 7. cikkely szerinti eljárás, hiszen viccet csináltak belőle az elmúlt években, akkor ez például egy olyan ügy, ami joggal veti fel, hogy alapvető értékek kerültek veszélybe Németországban.”
A magyar kormány felháborodása már csak azért is hamis, mert Orbánék a
szólásszabadság elkötelezett védelmezőjeként nemrég elfelejtettek tiltakozni
Hrutka János kirúgása ellen, akivel szintén politikai véleménye miatt bontott
szerződést egy formálisan magáncégként működő, egyébként jelentős kormányzati
befolyás alatt álló magyar televíziós csatorna.
Másrészt Gulyás érvelése jogilag sem helytálló. Az Európai Unióról szóló
szerződés (EUSZ) szerint a 7. cikk alapján akkor indítható eljárás valamely
uniós országgal szemben, ha „fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy
tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket”. Az EUSZ 2.
cikke az uniós alapértékeket sorolja fel, köztük olyan fontos elveket
nevesítve, mint a szabadság, az emberi méltóság, a demokrácia vagy a jogállamiság.
Az uniós mechanizmus tehát akkor indítható el, hogy egy tagállammal szemben
merül fel az uniós alapértékek súlyos megsértése. Petry Zsolttal szemben egy
magánmunkáltató intézkedett, a Hertha BSC döntése pedig nem minősül a német
állam cselekvésének. A német állam kötelezettsége az alapvető jogok és
szabadságok biztosítása, és felelőssége ebben az esetben csak akkor merülhet
fel, ha az intézményei nem nyújtanak hatékony védelmet a Hertha állítólagos
jogsértésével szemben. A Hertha Berlin futballklub döntésével szemben Petry
Zsolt a német hatóságok előtt kereshet jogorvoslatot. Erről egyelőre azonban
szó sincs, így fel sem merül, hogy a német állam intézményei – a szóban forgó
üggyel kapcsolatban – bármilyen uniós alapértéket megsértettek volna. Ha pedig
feltesszük, hogy Petry bírósághoz fordul, és a német bíróságok előtt nem talál
hatékony jogvédelmet, akkor is csupán egyetlen, elszigetelt esetről
beszélhetnénk, amelynek jogi megítélése, ahogyan fentebb is jeleztük, rendkívül
vitatott. Ennek pedig semmi köze az uniós alapértékeket, köztük a
jogállamiságot rendszerszinten és súlyosan sértő gyakorlatokhoz, ami a 7. cikk
szerinti eljárás megindításának feltétele.
Gulyás Gergely – úgy tűnik – két alapvető dolgot sem értett meg: nem érti, hogy mit jelent a jogállamiság értéke, ahogy azt sem, hogy miként működik a 7. cikkes eljárás. Lehet, hogy erről nem rendelkezik megfelelő tudással; vagy lehet, hogy szándékosan érti félre az előbbi kérdéseket, azaz nem mond igazat. Mindkét forgatókönyv esetén igaz viszont az a megállapítás, hogy éppen a magyar kormány képviselői azok, akik hosszú évek óta viccet csinálnak a jogállamból. Csak kár, hogy mindezen már nevetni sem tudunk.
Kép forrása: MTI
***
