Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407)
- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)
- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!
***
Tudjuk, roma-ügyekben
több, sok éves, máig rendezetlen tétel van a magyar rendőrség és a
titkosszolgálatok számláján.
Június 3-án az
Eötvös Károly Intézet állásfoglalásában
tettük fel azt a kérdést, hogy milyen ország az, ahol a szabályosan közlekedve
dudáló autós demonstrálók veszélyesebbek a társadalomra, mint a „cigánybűnözés”
skandálása közben az úttest közepén meggyújtott pirotechnikai eszközöket
lengető újnácik.
Orbán korántsem
olyan biztosan ül a nyeregben, mint ahogyan az látszik. Mintha minden látható
ok nélkül félne. Mintha a politikájával elégedetlen, alkotmányos jogállamot követelő,
eközben a járványügyi előírásokat betartó, a szavak nélküli szimbolikus beszéd
eszközét használó, senkit személyében nem fenyegető Clark Ádám téri
autós-motoros tüntetőktől félne, míg a Deák Ferencről elnevezett(!) téren a
nácik és futballhuligánok romák ellen ordítozó, uszító rigmusokat skandáló
menetével viszont – egyúttal kihasználva őket – védelmezni próbálná törékenynek
érzett a hatalmát. Mintha a hatalom közérthetően egyszerű, brutális nyelvén azt
közölné, hogy a rendőrség nem a közrendet, nem a jogot, hanem a miniszterelnök
személyes hatalmát szolgálja. Amely miniszterelnöki zsebrendőrség számára a
rasszista rikácsolás a jog által tiltott gyülekezésből pillanatok alatt
kegyeleti eseménnyé vált.
Ez a szöveg nem a
véleménynyilvánítás alkotmányos határairól, hanem a hatósági fellépés erkölcsi
alapjairól szól.
A szabadságra
válságos idők járnak szerte a világon. A Freedom House legfrissebb jelentése
szerint a szabadság mértéke globális szinten hosszú évek óta folyamatosan
csökken. Tehát nem is csak Magyarországról van szó. Az etnonacionalista önzés
hullámlovasai Salvinitől Trumpig (és persze Orbánig) sokfelé dalolják az új
idők régi dalait.
Az egyik vezető
demokráciának tartott, de az elmúlt években zilálttá lett Egyesült Államok most
arra ébredt, hogy George Floyd, az Egyesült Államok polgára abba halt bele,
hogy az intézkedő rendőr leszorította az aszfaltra és percekig a nyakán
térdelt. Az elkövető rendőr és három
társa ellen szinte azonnal vádat emeltek, amely vád most mindegyiküket negyven
évig terjedő börtönbüntetéssel fenyegeti.
A feketék
elnyomása ellen már 2016-ban hasonlóan tiltakozó NFL-sztár, Colin Kaepernick
után most például a Liverpool focistái is letérdeltek, ahogy a Ferencváros
focistája is a gólöröm helyett George Floyd miatti gyászát mutatta meg a
jelenlévőknek és a tömegmédia fogyasztóinak.
Ez mind
dicséretes.
Most
azonban közép-európai ésszel felfoghatatlan, rendkívüli dolog történt. Terence
Monahan, New York rendőrfőnöke a köztéren saját városában, a philadelphiai
rendőrfőnök-helyettes Melvin Singleton kérésére pedig a város
rendőr-főkapitánysága előtt a rendőrök és a pennsylvaniai nemzeti gárda katonái
az együttérzés, a gyász és a bocsánatkérés világos üzenetével féltérdre
ereszkedtek. Tettük, bármi is történt ennek előtte és ezután, történelmi.
Ebben a helyzetben
is érdemes a helyzet értelmezéséért Bibó Istvánhoz fordulnunk. Bármi is
történjen tehát, a féltérdre ereszkedő rendőrparancsnokok képe már beleég a tudatunkba.
A kép az elmúlt években megtépázott amerikai demokrácia mégis megmaradt erejét
igazolja, másrészt Bibó István pozitív politikaelméleti tételét, a hatalom nemcsak
kívánatos, de lehetséges, sőt talán szükségszerű moralizálódását is
illusztrálja.
Bibó a történelem
értelmét kutató moralista politikai gondolkodó volt, aki Arisztotelész, Jézus
és Szent Ágoston nyomán a történelem evolúciós értelmét hirdette; miközben
személyes tevékeny életét amorális diktatúrákban élte le – kivéve talán az 1945
utáni rövid időszakot, és 56’ őszének lázas napjait, amikor valamelyest
szabadon, de a fenyegető diktatúra árnyékában. Szerinte az elmúlt kétezer év
története a hatalom moralizálódásaként írható le. Olvassuk Bibót ma újra
a „nemzeti együttműködés” (NER) korában, egy olyan korban, amely Bibó
gondolatai szerint lázadás a történelem értelme, és általában is az értelem
ellen!
Visszatérve a
hazai tájakhoz, várhatjuk-e a manapság a hatalom pillanatnyi érdekét követő,
össze-vissza beszélő magyar rendőrség bocsánatkérését bármiért? Aligha.
Képzeljük el azt a
helyzetet, amikor a magyar rendőri vezetők, beosztottaik körében féltérdre
ereszkedve fejezik ki együttérzésüket a hatósági túlkapások áldozataival!
Nem fog sikerülni!
Igaz, a rendszer
bukása után valószínűleg elhangzik majd valamilyen bocsánatkérés ugyanezen
rendőri vezetők részéről, de ez a gesztus gyaníthatóan nem a kultúraváltás,
hanem a gazdaváltás jegyében történik majd.
Tegyünk azért, hogy ne így legyen!
Kép forrása: 168ora.hu
***
