A Kúria sajtótájékoztatója, ami a sajtószabadságot vitatja

Az intézkedő rendőrök arcképmásának főszabály szerinti szabad közzétételét néhány hónapja az Alkotmánybíróság döntése [28/2014. (IX. 29.) AB határozat] tette lehetővé. A határozat az Index egyik cikke kapcsán született meg. Az eljárásban az EKINT az Index ügyvédjével együttműködve nyújtott jogi képviseletet a hírportálnak. (Az alkotmánybírósági indítvány itt, a határozat elemzése itt olvasható.) Egészen tegnapig hatályban maradt viszont a Kúria ennek ellentmondó jogegységi határozata. Bár tegnap a Kúria ezt felülvizsgálta, könnyen meglehet, hogy a jövőben kevesebb kitakarás nélküli rendőrfotót látunk majd a sajtóban .

Sajtószabadság az ítélkezés útvesztőjében

Korábban a sajtóban felismerhetően bemutatott rendőrök alappal bízhattak abban, hogy ha bírósághoz fordulnak, személyiségi jogaik sérelmére hivatkozva pénzbeli elégtételre is számíthatnak. Ezt a gyakorlatot 2012-ben a Kúria a bíróságokra kötelező jogegységi határozattal erősítette meg. Mivel az AB elé vitt konkrét ügyben ezt a jogegységi döntést nem alkalmazták, tehát pusztán eljárási okokból, annak kötelező erejét az AB határozata nem érinthette. Ennek ellenére már ekkor nyilvánvaló volt: az alkotmányosság tisztelete megkívánja, hogy a Kúria a jogegységi határozatát maga helyezze hatályon kívül.

A Kúria ezzel szemben hosszú ideig bizonytalan jogi helyzetet tartott fenn. 2014. októberi közleménye szerint a jogegységi határozat alkalmazását felfüggesztették ugyan, de csak az új polgári törvénykönyv hatályba lépését követő, azaz 2014. március 15-e után készült és közölt képekre vonatkozóan, a korábbi ügyekre ez nem vonatkozott. Az EKINT már ekkor hangot adott aggodalmának: levélben kértük a Kúria elnökét, hogy annak megelőzése érdekében, hogy további alapjogsértő ítéletek szülessenek, az alaptörvény-sértő jogegységi határozatot, függetlenül az új polgári törvénykönyv miatt szükségessé vált felülvizsgálattól, minél hamarabb helyezzék hatályon kívül.

Erre ugyan tegnap (2015. január 26-án) sor került, azonban az EKINT még mindig aggódik. (A jogegységi határozat szövege csak később lesz elérhető.) Míg a sajtószabadságnak elkötelezett sajtó nagy része lelkesen üdvözli a Kúria döntését, amellyel reményeik szerint tisztázza az eddig fennállt bizonytalan jogi helyzetet, mi úgy látjuk: a bizonytalanság éppen hogy fokozódott, ami további alapjogsérelmek forrása lehet.

A Kúria sajtótitkárságának január 26-i közleménye szerint: „A közügyek szabad vitathatóságának kitüntetett célja érdekében a közhatalom birtokában fellépő, szolgálatot teljesítő személy személyiségi jogvédelme mércéjének kimunkálásakor a bírói gyakorlat nem hagyhatja figyelmen kívül az AB határozatban rögzített alapjogi összefüggéseket.” Ugyanakkor a Kúria szóvivőjének ugyanezen a napon elhangzott nyilatkozata óvatosságra int. A sajtótudósítások alapján szerinte ugyanis továbbra is ki kell takarni a rendőrök arcát amennyiben nem nagy közérdeklődésre számot tartó rendezvényen teljesítenek szolgálatot. Mint ugyancsak elmondta, a jogegységi döntés után sincs egyértelmű jogi helyzet az intézkedő rendőrök sajtófotózása ügyében.

Pedig valójában nyílegyenes út vezet az alkotmányos megoldáshoz

Az Alkotmánybíróság tavalyi határozata az Index hírportál alkotmányjogi panasza alapján született. A pervesztes Index a panasszal a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét támadta meg, amelyben a bíróság elmarasztalta a hírportált rendőrfotók közzétételéért. Az alkotmányjogi panaszeljárás sajátossága, hogy az Alkotmánybíróság döntése közvetlenül csak a megtámadott bírósági ítéletet érintheti, az AB csak a Fővárosi Ítélőtábla marasztaló döntését semmisítette meg, és ezzel orvosolta az Indexet ért alapjogsérelmet.

Az alkotmányjogi panasz azonban nem csak így hat a bírósági ítélkezésre. Az Alkotmánybíróság, amikor a megtámadott ítéletről szóló döntését megindokolja, azon túlmutató érveket és elveket is megfogalmaz. Ebben az ügyben nem csak az adott esetre nézve döntötte el, hogy közzétehető volt-e a rendőrökről készült felvétel, hanem általános iránymutatást is adott arról, mi a helyes egyensúly a sajtószabadság és a rendőrök személyiségi jogai között. Ezt pedig a bíróságoknak más rendőrképmás-ügyekben is alkalmazniuk kell, így biztosíthatják, hogy ítéletükkel ne okozzanak a beperelt újságoknak, híradóknak újabb alapjogsérelmet.

Az ilyen általános alkotmánybírósági iránymutatások néha valóban azt igénylik, hogy az egyes ügyekben ítélkező bíróságok tovább értelmezzék azokat, kibontsák az AB által megfogalmazott elveket. Ebben az esetben azonban erre szinte nincs szükség. Az AB így fogalmazott: „Rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül.” [43. pont] Szűk körű kivételként említi a megsérült rendőr szenvedéseinek bemutatását [44. pont].

Az alkotmánybírósági iránymutatás alkotmányos olvasata egyértelmű. A szolgálatot teljesítő rendőr a közhatalom gyakorolója, az állami erőszakmonopólium megtestesítője. Ha a sajtó erről tudósít, akár szóban, akár képfelvételekkel, az állam működését ellenőrzi és tárja a nyilvánosság elé. Az állam működésének átláthatósága és az állam elszámoltathatósága minden esetben közügy, ami a társadalom legszélesebb nyilvánosságára tartozik. Amikor  a rendőr ezt a hivatást választja, és felruházzák a erőszak alkalmazásának jogával is, vállalja az ellenőrizhetőséget is. Nagyon ritka eset, amikor egy képfelvétel a rendőrt emberi mivoltában érinti, sérti, és ezért nem közölhető.

Jobb a békesség?

A Kúria sajtószóvivőjének fentebb idézett nyilatkozat természetesen nem rendelkezik jogi kötelező erővel, de nagyon is lehet dermesztő hatása. A szankció lehetősége, amit a nyilatkozat sugall, elriaszthatja az újságírókat a sajtószabadság gyakorlásától. A bizonytalan jogi helyzetben egy médiavállalkozás számára racionális magatartás a perek jelentette költségek minimalizálása, vagyis a veszélykerülés: a rendőrökről készült felvételek felismerhetetlenné tétele. Mindez tehát könnyen azzal a következménnyel járhat, hogy az írott és az elektronikus sajtóban a „Jobb a békesség!” elve alapján továbbra sem közlik az állam nevében intézkedő, így közhatalmat gyakorló rendőrök arcképét.