A sajtó öncenzúrája legalább olyan jól működött, mint amennyire biztosak lehetettek a mégis felismerhetően bemutatott rendőrök abban: ha bírósághoz fordulnak, személyiségi jogaik sérelmére hivatkozva pénzbeli elégtételre számíthatnak. Az európai alkotmányos demokráciákban legjobb tudomásunk szerint példa nélküli, állandósult bírói gyakorlat előzménye Péterfalvi Attila korábbi adatvédelmi biztos több éve kiadott állásfoglalása, 2012-ben pedig a Kúria a bíróságokra kötelező jogegységi határozattal is megerősítette. Az érvelés a polgári törvénykönyv azon előírásán alapult, amely szerint a képmás nyilvánosságra hozatalához – a közszereplések kivételével – szükség van az érintett hozzájárulására. Mivel pedig a szolgálatot teljesítő rendőr nem minősül közszereplőnek, a róla készült felvételek közlésébe bele kell egyeznie – ennek hiányában a nyilvánosságra hozatal jogsértő.
A rendőr az Eötvös Károly Intézet szerint sem közszereplő, szolgálatteljesítése pedig nem közszereplés. A közszereplésnek nélkülözhetetlen sajátossága ugyanis, hogy a közszereplő, legyen politikus, újságíró, művész vagy éppen egy tüntetés ad hoc szónoka, a közvélemény befolyásolása, szimpátiájának megnyerése érdekében maga lép a nyilvánosság elé, ezzel ennyiben aktuálisan lemond magánélete védelméről. A szolgálatot teljesítő rendőr viszont az állam képviselője, közhatalmat gyakorol – ebben a minőségében nem hivatkozhat az emberi személyiséget védő jogokra, nem tarthat igényt a polgári törvénykönyv nyújtotta védelemre sem. Arcképe ezért, kivételes eseteket nem számítva, közölhető.
Az Eötvös Károly Intézet álláspontjának érvényesítése érdekében 2013-ban élt az alkotmányjogi panasz nyújtotta lehetőséggel. Egy rendőrarcképmás-perben elmarasztalt hírportál ügyében a fenti érvek alapján alkotmánybírósági indítványt szövegeztünk, amellyel az érintett a sajtószabadság sérelmére hivatkozva megtámadta az ügyében született bírósági ítéletet. Az Alkotmánybíróság a 2014. szeptember 24-én kihirdetett határozatával a sérelmezett ítéletet megsemmisítette.
1. Az EKINT koncepciójának* egyik alappillére volt, hogy bár a rendőrarcképmás-ügyek polgári jogi jogviták, ezekben a perekben a bíróságok csak akkor hozhatnak jó ítéletet, ha figyelemmel vannak arra a körülményre, hogy a sajtóorgánumot elmarasztaló döntéseikkel a sajtószabadsághoz (továbbá a vélemény- és az információszabadsághoz) fűződő alkotmányos alapjogot korlátozzák. Ha a polgári törvénykönyv szabályainak alkalmazásakor a bíróság nincs tekintettel arra, hogy döntése valamelyik fél alapjogának gyakorlását is érinti, akkor helytelen ítéletet hozhat, amit pedig az AB felülvizsgálhat.
Örülünk, mert az alkotmánybírósági határozat indokolása szerint az AB is így értékelte az elé vitt ügyet: „[A] … Ptk. ama szabályait, amelyek kivételt jelentenek a képmás engedélyhez kötött nyilvánosságra hozatala alól, minden eseten úgy kell értelmezni, hogy az összhangban álljon a sajtószabadság gyakorlásával. Habár elsősorban a rendes bíróságra tartozó kérdés polgári ügyben, hogy milyen eseményt tekint közszereplésnek, közéleti szereplésnek, milyen felvételt minősít tömegfelvételnek vagy a személyiségi jogokat sértőnek a Ptk. alapján, az értelmezésnél az Alaptörvényre is megfelelően figyelemmel kell lenni.” Az érvelés szerint az ítélet megsemmisítésének oka, hogy „azt az alkotmányjogi szempontot, amely a sajtó szabadságához, a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatásához fűződik, nem vette figyelembe a Ptk. 80. § (2) bekezdése értelmezésekor”.
2. Az alkotmánybírósági határozat egy konkrét ítéletet semmisítette meg, így a döntés közvetlenül erre a jogvitára hat ki. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a rendőrök többet sikerrel más ügyekben sem indíthatnak személyiségvédelmi pereket akkor, ha kitakarás nélkül szerepelnek egy híradásban.
Örülünk, hogy a döntés indokolása tartalmaz olyan általánosan megfogalmazott tételeket, amelyeket a bíróságok más hasonló ügyekben később alkalmazhatnak, idézhetnek: „Rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú… Rendőri bevetés demonstrációkon minden esetben a jelenkor eseményének minősül, … Ezért az arról készült felvétel a képen lévők hozzájárulása nélkül közvetíthető a nyilvánosság felé, kivéve, ha ez a rendőr emberi méltóságának – mint az emberi mivolt benső lényegét feltétlenül megillető védelemnek – sérelmét jelenti; ilyen lehet például a hivatása gyakorlása során megsérült rendőr szenvedésének bemutatása.”
3. Mivel az AB elé vitt konkrét ügyben nem alkalmazták a Kúria jogegységi döntését, ami korábban megerősítette és kötelezővé tette a most tévesnek bizonyult bírói gyakorlatot, azt az AB határozata nem érinthette. Ennek ellenére nyilvánvaló: az alkotmányosság tisztelete megkívánja, hogy a Kúria a jogegységi határozatát helyezze hatályon kívül.
4. Az alkotmánybírósági határozat a ítélet megsemmisítését lényegében a sajtószabadság sérelmére alapozza. Szerintünk korszerűbb is lehetett volna az alkotmánybírósági határozat indokolása akkor, ha figyelembe veszi, hogy napjainkban, a sajtóhoz hasonlóan, blogok vagy a közösségi oldalakon közzétett szövegek és képek éppúgy szolgálhatják a közhatalom-gyakorlás ellenőrzését, a közvélemény tájékoztatását. Ha ezeken a felületeken szankcionálnák a rendőrökről (vagy az állam más képviselőiről) készült felvételek közzétételét, az a vélemény- és az információszabadság sérelmét okozná.
5. A határozat indokolása, amelynek velejét fentebb idéztük, sok kikötést, megszorítást tesz. Az elvi tételei csak akkor érvényesek, ha „valamely tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával”, „a nyilvánosságra hozatal nem öncélú”, illetve „a felvétel nem haladja meg az esemény hű illusztrálásához tartozó tartalmat”. Szerintünk a sajtószabadság, mint ahogyan minden más szabadságjog is, egyetlen rendeltetéssel bír: azzal, hogy garantálja az emberek szabadságát, ebben az esetben a szabad szólásra, véleményközlésre. Veszélyes kiskaput nyithat meg a döntés olyan értelmezése, amely szerint a bíróságok majd mérlegelhetik, vajon szükség volt-e a tudósításhoz arra, hogy a rendőrök arcát felismerhetően ábrázoló fényképeket közöljenek.
6. Az alkotmánybírósági döntés a rendőrök emberi méltóságát a sajtószabadságnál általában erősebbnek tartja azokban az esetekben, amikor a képen csak egyetlen személy látható. Ilyenkor tehát a főszabály az lenne, hogy a felvétel közléséhez szükség van a képen látható rendőr hozzájárulására. Az AB szerint ezekben az esetekben „azt kell vizsgálni, hogy a személy képmása, ennek a nyilvánosságra hozatala a jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás körébe tartozik-e.” Később pedig az AB a felvétel objektivitását, elfogulatlanságát szabja feltételül: „A nyilvános helyen készült, nem sértő, az érintett személyt tárgyilagosan ábrázoló felvétel általában nyilvánosságra hozható engedély nélkül, ha az a közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódik, a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatásához kötődik.”
Félő, hogy az indoklás néhány kevéssé átgondolt mondata, adott esetben helytelen jogértelmezésnek is teret nyithat.
Az indokolt öröm mellett tehát némi aggodalomra is maradt ok.
*(Az EKINT-ben 2010-2013 között átfogó kutatás folyt az alapjogok érvényesüléséről a bírósági ítélkezésben, amiről itt olvashat.)
Majtényi László: Bűz van
Megjelent az Élet és Irodalom LXII. évfolyam, 5. lapszszámában, 2018. február 2-án
