Rajk László (1949 január 26–2019 szeptember 11)

Aki belép az Eötvös Károly Intézetbe, szobáink falain mindenütt Rajk László grafikáit látja. Rajk László alkotta ezeket a finom, árnyékból előlépő képeket, az az ember, aki építészként, filmesként, szobrászként, grafikusként, de a demokratikus Magyarországért küzdő politikusként is egész életében a zsarnokság elleni széles erkölcsi gesztusok sokszor magányos hőse lett. Minden műve belehasít a térbe.

A művész, akinek apját a születésekor ölték meg, édesanyját pedig bebörtönözték. Ahogy Öcsödön József Attila, ő is évekre Pista lett. A négyhónapos emlékek nélküli Rajk Lászlót Kovács István néven internálták egy gyermekotthonba. Arról csak lehalkított hangon mesélt, hogy a ráakasztott idegen névvel, az elrabolt identitás traumájával egész életében küzdenie kellett. Neki még annyi vígasza sem lehetett, mint József Attilának, akinek megmaradt a személyiségét erősítő emlékképe: „Én tudtam - messze anyám, rokonom van,/ ezek idegenek.”. Rajk Lászlóként úgy kellett visszatérnie, hogy önmagáról semmit nem tudott. Élete és műve titkáról a teremtett látvány szól, szenvedéstörténetét szemérme elrejtette. Ám az biztos, hogy azon kevesek egyike, aki nem túlélt. Hanem kivételesen erős ember lett. Rajta megtörtek a zsarnokság malomkövei. Egész élete egyetlen műként is értelmezhető.

Mi pedig mindaddig adósai leszünk, amíg nem építjük fel a szabad, demokratikus és szolidáris Magyarországot.

A nálunk lévő képei kiállításmegnyitójának szövegével is emlékezünk:

„Az idő elszenderült a délutáni ragyogásban[1]

Miről szól ez a Hiányzó alap című kiállítás, amely, íme, a láthatatlant teszi láthatóvá?

A negatív utópia állandósuló létezésre tör. A Nemzeti Együttműködés Rendszere uralmára veszélyesnek, ezért kártékonynak ítéli a szabadság monumentumát, a már lerombolt Harmadik Köztársaság legmaradandóbb alkotását, ezért, ostobán, alaptörvénye negyedik módosításával reméli eltávolítani, örökre kiiktatni a jog morális rétegét.

"Az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik."

Ezt olvasva felhívással fordultunk a magyarokhoz: „Annak érdekében, hogy az alkotmányosságnak az egyes alkotmánybírósági határozatokban megfogalmazott tételei túléljék a Nemzeti Együttműködés Rendszerének zavaros éveit, egy-egy hatályon kívül helyezett határozat örökbefogadására szólítjuk fel a jóérzésű állampolgárokat.”

Nem gondoltam volna, hogy az elveszejtett, a létezés jogától megfosztott alkotmánybírósági szöveg tartalma maga és arctalan természetes szépsége akárhogyan előhívható. A lehetetlenség lehetővé tételéért köszönettel tartozunk Rajk László rajzolónak. (Egyetlen előzményről tudok, a létező, vissza nem vonható szöveg vizuális szépségét a magyar rajztörténetben Esterházy Péter művésznek az Ottlik Géza: Iskola a határonjának felülírásával már sikerült megmutatnia.)

Köszönet mindenekelőtt a mai délutánért, azért, hogy az elrombolt alkotmánybírósági határozatok, íme megjelentek képzőművészeti alkotásként, kiléptek a sötétzárkából, úgy, hogy kétessé, visszavonttá tett létük minőségében váltak láthatóvá, és ilyenként olvashatóvá. A vonalazgatás, satírozgatás, safrozgatás révén a hiányzó valóság lenyomata lett itt ma nem tükör által homályosan, hanem színről színre, azaz fehéren feketén megmutatva. Mintha temetőnkben a gyászmunkát segítő óriás működött volna, aki papírját, ő tudja, miért, gyengéden simította rá az elhantolt szavakra.  

Rajk László számunkra megtisztelő nagyvonalú meghatározása szerint ez a kiállítás az Eötvös Károly Intézet Elárvult alkotmánybírósági határozatok örökbefogadása programjának keretében készült el. Persze a művek, mint ezek is, soha nem valami intézeti, hanem valami alkotói program keretében készülnek el.

Ez a délután, mondom keserű iróniával, a társművészetek: a politikai destrukció és az alkotmányjogi asztráltestek találkozója a szépirodalommal és a képzőművészettel. Az első tehát a visszavonásé. A második, hogy kilépett a szöveg a jog korpuszából. A harmadik, hogy több mint négyszáz magyar polgár, akárcsak Bradbury Fahrenheit 451-ének könyv-emberei, örökbe fogadtak, hazavittek egy-egy számukra fontos alkotmánybírósági határozatot. A negyedik, hogy mindez láthatóvá vált és a falra került.”

Budapest, 2019. szeptember 13.

 Eötvös Károly Intézet