Még 2012 júniusában alkotmányjogi panaszt nyújtottunk be az Alkotmánybíróságra, sérelmezve, hogy életünk akár legintimebb pillanatainak kifürkészéséről nem pártatlan bíróság, hanem politikai érdekeket szolgáló miniszter dönt.
Már az alkotmánybírósági beadvánnyal is fontos eredményeket értünk el. Az Alkotmánybíróság ugyanis érdemben foglalkozott a panaszunkkal, azaz elismerte, hogy érintettek vagyunk annak ellenére, hogy bizonyítani nem tudjuk, hogy bennünket valóban megfigyelnek. Ennek bizonyítása ugyanis éppen a megfigyelés titkossága miatt lehetetlen. A másik elért nem egészen jelentéktelen eredmény, hogy noha az Alkotmánybíróság, nyilvánvalóan helytelenül, alkotmányosnak vélte a titkos megfigyelés ilyen módját, alkotmányos követelményként megállapította, hogy az engedélyező miniszter a titkos megfigyelésről szóló döntését indokolni köteles. Ez persze fontos, miközben elképzelnünk is nehéz, hogy bárki alkotmányos alapjogát egy kormánypolitikus indoklás nélkül(!) vonja el, csak úgy. Szerintünk tehát akár indokol a miniszter, akár nem, jogállásánál fogva alkalmatlan a magánszféra-védelem és a titkos információszerzés mellett szóló érvek elfogulatlan és szakszerű mérlegelésére.
Az alapjogok ismerői számára bizarr az az alkotmánybírósági logika, amely szerint a nemzetbiztonsági megfigyelés „politikai természete” követeli meg a nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelések miniszteri engedélyezését, miközben a rendőrség által bűnüldözési célból folytatott megfigyelések, helyesen, bírói engedélyhez kötöttek. Az Alkotmánybíróság már akkor is súlyosan tévedett, amikor azt állította, hogy a jogszerű megfigyelésnek lehetnek politikai céljai. Ennek éppen az ellenkezője igaz, a jogszerű megfigyelés céljai soha nem politikaiak. Ezért tehát, ahogy a rendőrség által folytatott titkos megfigyelések törvényi szabályozása ma is helyesen előírja, az engedélyezés mérlegelésének egyrészt jogilag kötöttnek kell lennie, másrészt azt bíróra kell bízni.
Az emberi jogok védelmének minimumkövetelményeit előíró Európai Emberi Jogi Bíróság döntéseiben hatékony külső kontrollt és a megfigyelés engedélyezésének mércét adó törvényi tényállásokat követel meg. A miniszteri engedélyezés sem nem külső, sem nem hatékony kontroll. Ehhez képest pedig a Nemzetbiztonsági Bizottság és az alapvető jogok biztosa ellenőrzése ugyan külső, de nem hatékony (mert egyrészt információhiányos, másrészt maga az ombudsman is csak a belügyminiszter által meghatározott rendben léphet be a TEK helyiségeibe), továbbá a TEK titkos megfigyeléseit a jog, ellentétben a rendőrségi megfigyelésekkel, nem köti tényállásokhoz.
Továbbra is szeretnénk elérni, hogy érdemi társadalmi párbeszéd induljon meg a titkos megfigyelések ügyében.
A strasbourgi beadvány kivonatát itt olvashatja:
Majtényi László: Bűz van
Megjelent az Élet és Irodalom LXII. évfolyam, 5. lapszszámában, 2018. február 2-án
