Amint erről a nyilvánosságot tájékoztattuk, 2012. június 27-én a Nemzeti Adatvédelmi és Információhatósághoz fordultunk. Azt kifogásoltuk, hogy az Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) jogsértő módon továbbította az ún. nemzeti konzultáció kérdőíveit.
A kiküldött boríték két levelet tartalmazott: az egyikben a címzett hozzájárulását kérték további küldemények küldéséhez, a másik pedig a nemzeti konzultációról szóló kérdőívet, amely politikai kérdésekben kérte ki a címzettek véleményét.
A kérdőív kiküldésekor egy olyan törvényi rendelkezésre hivatkoztak, amely kizárólag azt teszi lehetővé, hogy a polgár eldönthesse, kíván-e levelezni a vele kapcsolatba lépni óhajtó személlyel, jelen esetben a miniszterelnökkel. Ezért a gazdasági konzultációs kérdőív kiküldése jogsértő volt.
A törvénysértő eljárás választása azért is érthetetlen, mert a törvény egyébkén is megengedi, hogy a kormány a polgárok megkérdezése céljából adatokat szerezzen a népességnyilvántartástól. Igaz, ez az - egyébként alkotmányellenes - szabály a levél postázásakor még nem volt hatályban. A törvényes postázáshoz még két napot várni kellett volna.
De úgy látszik, valaki türelmetlen volt.
A választott eljárás sértette az adatvédelem egyik legfontosabb alapelvét, a célhozkötöttséget. A jogsérelem mértékét mutatja, hogy a levelet minden felnőtt magyar állampolgár megkapta, közöttük azok is, akik éltek adataik letiltásának jogával.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság július 4-én kelt közleménye (és a közlemény kiadásával egy időben eljuttatott válaszlevele), miközben jogi érvelésünkre nem válaszol, arról tájékoztat, hogy nem is indít vizsgálatot. Pedig aranyhidat építettünk számára, alkalma lett volna utólag egy tét nélkülivé vált ügyben bizonyítania, hogy nem csak a bankok és a magánnyugdíj-pénztárak adatkezelési problémái érik el ingerküszöbét.
Megtudtuk viszont az adatvédelmi hatóság leveléből, hogy „nem általában a magánszféra mindentől és mindenkitől való védelme a Hatóság feladata.” Okkal merül fel a kérdés, hogy feladatának tekinti-e a hatóság, hogy a kormánytól is védje a magánszférát. Mindenesetre ezúttal még a kormány gondolatolvasójaként is bemutatkozik, ugyanis előre tudja, hogy a szerinte meglévő több hibátlan jogi lehetőségből melyiket fogja választani a legközelebbi nemzeti konzultáció idején.
Egyet biztosan tudhatunk, ha a hatóság következetes, „kapcsolatfelvétel”-nek álcázva, kéretlenül, személyre szóló címzéssel, bárki bármilyen levélszeméttel megtöltetheti a postaládánkat.
Elbúcsúzhatunk adatvédelmi jogainktól?
Budapest, 2012. július 5.
Eötvös Károly Intézet
