A törvény még azt sem biztosítja, hogy a polgárok megtilthassák az adataik a kiadását, a választópolgárok így semmilyen kontrollt nem gyakorolhatnak adataik sorsa felett. Az Eötvös Károly Intézet szerint e szabályozás megfelelő garanciák nélkül korlátozza a személyes adatok védelméhez való jogot, ezzel kiüresíti a polgárok információs önrendelkezési jogát.
A szabályozás tarthatatlanságát éles fénybe vonja, hogy, mint látjuk, az is lehetővé válik, hogy a választópolgárok listáját bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt előzetes letartóztatásban lévő személyek szerezzék meg.
Az Eötvös Károly Intézet, a törvényhely megsemmisítését kérve, indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz.
Majtényi László
elnök
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
részére
Tisztelt Alkotmánybíróság!
Kezdeményezzük a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 45. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontunk szerint a törvény e szakasza alkotmányellenes módon korlátozza az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez való jogot.
Indokaink a következők:
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban Ve.) 45. § (1) bekezdése a választási kampány utolsó időszakában lehetőséget biztosít arra, hogy a jelöltek és a jelölő szervezetek a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervtől beszerezzék a választópolgárok családi és utónevét, valamint lakcímét. Az adatokhoz nem, életkor vagy lakcím szerinti csoportosításban is hozzájuthatnak. A törvény a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv számára kötelezővé teszi az adatok kiadását. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbaiakban Nytv.) 20. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy amennyiben törvény írja elő a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv számára, hogy adatot szolgáltasson, akkor az attól függetlenül teljesítendő, hogy a polgár élt-e adatai kiadására vonatkozó letiltási jogával. A két törvényi rendelkezés együtt olvasva azt jelenti, hogy a választási kampány utolsó húsz napjában a személyes adatok védelméhez való jog korlátozására egy fontos garancia, a letiltás jogának biztosítása nélkül kerül sor.
A szakasz (2) bekezdése azt is lehetővé teszi, hogy a közszemlére tett névjegyzék másolatát megszerezzék a jelöltek és a jelölő szervezetek.
A törvény (3) bekezdése kizárólag azt a garanciát fűzi ezen adatkezeléshez, hogy annak célhoz kötöttnek kell lennie, és hogy a szavazás napján meg kell az adatokat semmisíteni.
A magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog az Alkotmány 59. § (1) bekezdése szerint mindenkit megillető alapjog. E jog tartalmát a 20/1990. (X. 4.) AB határozat óta az alkotmánybírósági gyakorlat úgy értelmezi, hogy mindenki maga rendelkezik a magántitokkal és dönt a személyes adatok feltárásáról, felhasználásáról. Ebből kiindulva fejtette ki a 15/1991. (IV. 13.) AB határozat indokolása azt, hogy személyes adatot csak az érintett beleegyezésével lehet felvenni, és az adatfeldolgozás útját követhetővé, valamint ellenőrizhetővé kell tenni, továbbá, hogy törvény kivételesen előírhatja személyes adat kiszolgáltatását, felhasználásának módját, de az információs önrendelkezési jog korlátozására csak az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének keretei között (tehát törvényben és a lényeges tartalom korlátozása nélkül) kerülhet sor. Azt is kimondta ez a határozat, hogy adattovábbítás esetén is fennállnak az adatkezelésre vonatkozó követelmények, azaz meg kell lennie vagy a törvényi felhatalmazásnak vagy az érintett beleegyezésének, továbbá az adatok felhasználása meghatározott célhoz való kötöttségének. Ezeket az elveket az Alkotmánybíróság azóta is követte [pl. 1486/B/1996. AB határozat, 35/2002. (VII. 19.) AB határozat].
Az 1202/B/1996. AB határozat szerint az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján az Alkotmány 59. §-ában biztosított jog korlátozása csak akkor megengedett, ha a korlátozás célja egyértelmű és az elérni kívánt cél fontosságával az okozott sérelem arányban áll. Az Alkotmánybíróság a tudományos élet szabadsága, a személyes adatok védelméhez való jog, továbbá az információ szabadságához való jog egymáshoz való viszonyát vizsgálva kimondta, hogy ezek a jogok egymást kölcsönösen korlátozva érvényesülnek. Az alapjogok ütközésénél a korlátozás alkotmányosan megengedhető mértékének megállapításánál a meghatározó ismérv az arányosság szempontja [34/1994. (VI. 24.) AB határozat].
Az Alkotmánybíróság a kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény 3. § (1) bekezdés d) pontja és 4. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasító határozatában (876/B/1996 AB határozat) azzal érvelt, hogy a közvetlen üzletszerzők számára történő adattovábbítást lehetővé tevő szabály azért nem alkotmányellenes, mert a törvény az Nytv. szabályaival együtt a személyes adatok felhasználásának célját és az adatfelhasználás garanciális szabályait kellő módon határozza meg, ezért a személyes adatok védelméhez való jog korlátozása nem aránytalan. Az Alkotmánybíróság e határozatában számba vette azokat a garanciákat, amelyek az alapjog korlátozása ellenére védelmet biztosítanak az alapjog alanya számára. A számba vett garanciák közül elsőként az Alkotmánybíróság azt említette, hogy a polgár megtilthatja adatainak átadását és felhasználását a törvény szerinti célra. E garancia a legfontosabb a felsoroltak közül, hiszen ez az, ami az információs önrendelkezési jog korlátozása ellenére is biztosítja a polgárnak azt a jogát, hogy aktívan beavatkozva befolyásolni tudja adatai sorsát. Ráadásul ez a jog, mivel viszonylag kevesen élnek a személyes aktivitást igénylő letiltás jogával, az adatkezelési célt aligha veszélyeztetheti. Eme, a szakirodalom szerint az alkotmányos minimumot szolgáló biztosíték, az általunk támadott szabályokból hiányzik.
A tiltakozás jogának garanciája az általunk támadott törvényi rendelkezésből kényszerítő ok nélkül hiányzik, nincs magyarázat arra, hogy a polgárok miért nem tiltakozhatnak adataiknak a politikai marketing céljaira való felhasználása ellen. Megjegyezzük, hogy a hivatalban lévő adatvédelmi biztos az ebben az indítványban foglaltakhoz hasonló álláspontot fejtett ki. A tiltakozás jogát sem biztosító szabályozás álláspontunk szerint kiüresíti az Alkotmány 59. §-a alapján védendő információs önrendelkezési jogot, ezért alkotmányellenes.
Budapest, 2010. március 25.
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet nevében:
Dr. Majtényi László
elnök
Dr. Szabó Máté Dániel
igazgató
