Szerkesztette: Szabó Máté Dániel; Eötvös Károly Intézet, Budapest, 2009
A kisebbségi többletjogok gyakorlásához, a pozitív diszkriminációs intézmények, támogatások igénybevételéhez fogalmilag szükséges a jogosultak körének valamifajta meghatározása, az azonosítás valamely formája. Abban az esetben ugyanis, ha a jog egyszerre biztosítja egyrészt a jogilag teljesen kötetlen szabad identitásválasztást és biztosít másrészt kisebbségi külön jogokat, alkalmaz pozitív diszkriminációs intézkedéseket, akkor kizárólag az egyén teljesen szabad döntésén múlik, hogy él-e ezekkel a többletjogokkal, igénybe veszi-e a kedvezményeket. Azonosítás hiányában a többletjogokhoz, támogatásokhoz a többséghez tartozók épp úgy hozzáférhetnek, mint a kisebbségiek, ami viszont visszaélésekre ad lehetőséget, végső soron pedig ahhoz vezet, hogy az intézkedés elveszíti kisebbséget támogató, pozitív diszkriminációs jellegét. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy a kisebbségi hovatartozás azonosítása és az ezzel kapcsolatos nyilvántartás alkotmányos alapjogokat (így különösen az emberi méltósághoz, az önrendelkezéshez, a szabad identitásvállaláshoz, illetve a személyes adatok védelméhez fűződő jogokat) érint, azokat korlátozza. Ebből következően csak olyan azonosítási, illetve nyilvántartási megoldás választható, amely tiszteletben tartja az érintettek alkotmányos alapjogait, megfelel az alapjog-korlátozással szemben támasztott formai és tartalmi alkotmányos követelményeknek. Az angol nyelvű kötetben olvasható írások megvizsgálják, a jogrendszer milyen lehetőségeit és korlátait állapítja meg a kisebbséghez tartozás azonosításának és nyilvántartásának, és számba veszik a lehetséges megoldási irányokat. A kötetben helyet kap egy olyan kutatás eredményeit összegző írás is, amely a vélt vagy valós kisebbséghez tartozás miatti hátrányos megkülönböztetés létezését bizonyítja a rendőri igazoltatások gyakorlatában. (A kötet elektronikus változata letölthető.)
