Bár az EU világossá tette, hogy széles körben kell
egyeztetnie a visszatartott uniós forrásokért cserébe elvárt igazságügyi tárgyú
törvénymódosításokról, a kormány az utolsó pillanatban mégis megtalálta a
módját, hogy megkerülje a nyilvános vitát. Szemmel láthatólag az sem zavarta
őket, hogy mindez csak a Házszabályba ütköző eljárással lehetséges.
Január közepén még úgy látszott, hogy a kormány hajlandó
lesz a társadalmi párbeszéd biztosításával elfogadtatni a bíróságokat érintő
törvénycsomag tervezetét, amely elengedhetetlen feltétele
annak, hogy a befagyasztott uniós pénzek legalább egy részéhez hozzájusson
Magyarország. Sok év után először, február elején például még az Igazságügyi
Minisztériumba is meghívtak minket. A tervezett
módosításokat március 31-ig kellett
volna hatályba léptetni.
Itt a piros, hol a
piros a Kossuth téren
A kormány képviselője március elején arról tájékoztatta a
reformmal érintett Országos Bírói Tanács (OBT) tagjait, hogy a javaslatot
március 3-án terjesztik be az Országgyűléshez. Aznap Varga Judit igazságügyi
miniszter valóban benyújtott egy törvényjavaslatot,
ez azonban a vagyonnyilatkozatokról szólt, és sem a címében, sem a tartalmában
semmi köze nem volt a bíróságokat érintő módosításokhoz. Tartalmazott viszont
négy olyan paragrafust, amelyek az igazságügyi reform kapcsán módosítandó
törvények egy-egy rendelkezésének teljesen felesleges módosítására tettek
javaslatot (például az „és” kötőszót kicserélték volna „valamintre”). A
javaslatot megtárgyalta az Igazságügyi Bizottság, majd március 14-re az
általános és a részletes vitát is lezárták.
A vagyonnyilatkozatokról szóló megtárgyalt javaslat már
másfél hónapja várt elfogadásra, amikor a zárószavazás előtt néhány nappal váratlanul,
április 26-án Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kezdeményezte a
Törvényalkotási Bizottság (TAB) eljárását. A TAB kormánypárti tagjai pedig még
ugyanazon a napon, villámgyorsasággal, módosító javaslatként benyújtották a
januári változathoz képest jelentősen átdolgozott bíróságokat érintő törvénycsomagot.
A javaslatba eredetileg beépített teljesen felesleges módosítások célja éppen
ez volt, hogy alapot adjanak erre az eljárásra. A módosítást – ami az uniós
pénzek kiolvasztásához szükséges egyik legfontosabb törvényt tartalmazta – a
TAB másnap néhány óra leforgása alatt el is fogadta.
Az történt tehát, hogy az eredetileg a
vagyonnyilatkozatokról szóló, a bizottsági és a parlamenti vitákon túljutott
törvényjavaslatot a kormány a zárószavazás előtti utolsó pillanatban teljes
egészében kicserélte a bíróságokat érintő uniós elvárásokat tartalmazó
csomagra, ezzel pedig megakadályozta, hogy a bírák, civilek, ellenzéki
országgyűlési képviselők érdemben hozzászólhassanak a javasolt módosításokhoz.
Azt, hogy kezdettől fogva ez volt a szándék, mi sem mutatja
jobban, hogy a Varga Judit által beterjesztett javaslat már első pillanattól
beépítette azokat a felesleges módosításokat, amelyek helyett a kormánypárti
képviselők a teljes reformot saját módosítási javaslatukként előterjeszthették.
Noha a „módosítás” a javaslat címét sem kímélte, az most is
vagyonnyilatkozatokról szóló javaslatként szerepel a zárószavazás napirendjén.
A kormány és a kormányzati képviselők eljárása nemcsak a
jogállamisági elvek durva megcsúfolása, hanem az Országgyűlés működésére és
tárgyalási rendjére vonatkozó szabályokkal, vagyis a Házszabály előírásaival is
ellentétes. Az ugyanis rögzíti, hogy nem tárgyalható olyan módosító javaslat,
amely „a törvényjavaslat egészének elhagyására irányul”; márpedig ebben az
esetben a vagyonnyilatkozatokra vonatkozó eredeti javaslatot teljes egészében
új tartalommal töltötték fel. A Házszabály ráadásul azt is mondja, hogy egy
módosító javaslat nem terjedhet ki a módosítani kívánt törvény eredeti
javaslattal nem érintett részeire, itt pedig éppen erről volt szó, hiszen az
eredeti javaslat csak pár, nem releváns részét érintette a bíróságokra
vonatkozó törvényeknek.
Az, hogy a kormány Házszabályba ütköző és durván
megcsonkított jogalkotási eljárás eredményeként elfogadott törvénnyel próbál
eleget tenni az unió jogállamisági követelményeinek, nemcsak a jogállami
működés kikényszerítését célzó eljárásokat veszi semmibe, hanem legitimálni
akar egy olyan, évek óta fennálló gyakorlatot is, amelynek célja a társadalmi
vita és a parlamenti nyilvánosság korlátozása.
Előrelépések és
problémák a javaslatban
A javaslat számos ponton változott a január végén társadalmi
egyeztetésre bocsátott korábbi tervezethez képest. Pozitív előrelépés, hogy a
most beterjesztett javaslat a tervezett hatályba lépéstől, vagyis június 1-től
végre hatékonyabb kontrollt lehetővé tevő jogköröket biztosít a bírák
önkormányzati szervének, az OBT-nek. Ezentúl minden igazságszolgáltatást
(nemcsak a bíróságokat) érintő törvényjavaslatot véleményezhet, bővülnek a
jogorvoslati lehetőségei, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének pedig
kötelező lesz indokolnia azokat a döntéseit, ahol az OBT-nek egyetértési joga
van. Szintén üdvözlendő, hogy az OBT továbbra is személyesen meghallgathatja az
OBH és a Kúria elnökjelöltjeit (ez a januári javaslatból hiányzott), és
kizárhatja azokat a jelölteket, akiknek
a függetlenségét, pártatlanságát, feddhetetlenségét vagy integritását nem találja megfelelőnek.
Szintén jó hír, hogy ezentúl minden bírósági igazgatással
kapcsolatos információhoz hozzáférhet majd az OBT, így a jövőben az OBH elnöke
már nem tudja eltitkolni például a jutalmakra vonatkozó döntéseket. Teljesülni
látszik az az uniós elvárás is, hogy ezután a hatóságok a jogerős bírósági
döntésekkel szemben alapvető jogaik sérelmére hivatkozva nem fordulhatnak az
Alkotmánybírósághoz.
Továbbra is komoly probléma van azonban a magyar bírák EU
Bírósághoz (EUB) fordulásának lehetőségével. A javaslat ugyanis csak eljárási
szabályokon módosít, így egy korábbi kúriai precedens alapján a bírák továbbra
is tarthatnak attól, hogy ha kényes témában tesznek fel kérdést az EUB-nak,
eljárásuk törvénysértőnek minősül, és emiatt további hátrány is érheti őket. A
most benyújtott javaslat az előzetes döntéshozatal iránti kérelem
lehetőségeinek szűkítő értelmezésére ad lehetőséget, kizárva például, hogy egy
büntetőbíró, ha az ítélet meghozatalához szükséges, kérje a bíróságok
függetlenséget érintő magyar jogszabály uniós joggal való
összeegyeztethetőségének a vizsgálatát.
Félmegoldás született az Alkotmánybíróság korábban bíróvá
kinevezett tagjainak ügyében. Az eredeti januári javaslat a mostani
alkotmánybírák esetében továbbra is megengedte volna a pályáztatás nélkül a
Kúriára történő automatikus beosztásukat, a legújabb tervezet szerint azonban
már „csak” az általuk választott ítélőtáblára kerülhetnek. Azok pedig, akik már
az AB tagságuk előtt is bírák voltak, alkotmánybírói jogviszonyuk megszűnése
után korábbi munkahelyükre mehetnének vissza.
A további problémák közül érdemes kiemelni, hogy nem zárták
ki annak a lehetőségét, hogy a Kúria elnöke egyben az OBT elnökévé is
megválasztható legyen, ahogyan azt sem, hogy az OBH elnöke által kinevezett
bírósági vezetők bekerüljenek a bírák önkormányzati tanácsába, és így a saját
munkáltatójukat ellenőrizzék. Nem elfogadható megoldásként az is szerepel, hogy
a bírót közigazgatási szervhez beosztásának megszűnése után az OBH elnöke
pályázat nélkül, tanácselnöki munkakörbe oszthatja be, így továbbra is a
pályázati rendszer megkerülésével lehetne vezetői pozíciókat elnyerni.
