Nincsen jogállam független bíróságok nélkül. Ennek az alkotmányjogi közhelynek az ismeretében meglepődve figyeltük az elmúlt hónapokban, hogy az Európai Unió az uniós források védelmére létrehozott jogállamisági mechanizmus keretében semmilyen konkrét vállalást nem kért a magyar bíróságok függetlenségével kapcsolatban. A 17 antikorrupciós intézkedés között egyetlenegyet sem találtunk, mely a magyar bírák szervezeti és személyes függetlenségének megerősítését célozta volna. Így ígérhetett akár Integritási Hatóságot, akár átláthatóbb közbeszerzéseket az Orbán-kormány, tudtuk, hogyha mégoly komolyan is gondolná a szóban forgó reformokat, független bíróságok nélkül továbbra sem biztosított az uniós források szakszerű, tisztességes és transzparens elosztása és felhasználása. Bár az uniós intézmények az antikorrupciós csomag intézkedéseivel sem voltak elégedettek, a Covid-járvány miatt létrehozott helyreállítási alap forrásainak kifizetését már egyértelműen olyan intézményi reformokhoz kötötték, melyek a magyar bíróságok függetlenségének helyreállítását célozzák. Az alábbiakban azt nézzük meg röviden, hogy melyek ezek az intézkedések, és valóban várhatjuk-e tőlük a kívánt hatást, azaz az ítélkezés függetlenségének erősödését.
Az első vállalás szerint a magyar kormánynak olyan reformokat kell végrehajtania, melyek erősítik a bírói önigazgatás legfőbb szerveként működő Országos Bírói Tanács (OBT) alkotmányos pozícióját és felügyeleti jogköreit. Az OBT ugyanis jelenleg nem képes a politikai hatalom által kinevezett nagyhatalmú bírósági vezetők, elsősorban az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és a Kúria elnökének hatékony ellensúlyaként működni. A második kormányzati vállalás célja a Kúria függetlenségének erősítése, mely az OBT és a Kúrián működő bírói testületek (a bírói tanács és a kollégiumok) szerepének megerősítését követeli a Kúria elnökének megválasztásával, a Kúriára érkező ügyek elosztásával, a kúriai álláshelyekre kiírt pályázatok elbírálásával kapcsolatban. Az EU azt is elvárja, hogy alkotmánybírók többé ne válhassanak kúriai bíróvá a rendes pályázati eljárás megkerülésével. Harmadrészt a bírói függetlenség erősítése érdekében meg kell szüntetni azt a lehetőséget, hogy a Kúria felülvizsgálja a magyar bírák által az Európai Unió Bíróságához előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelmeket. Emlékezhetünk arra, hogy 2019-ben a Kúria törvénysértőnek nyilvánította a Vasvári Csaba bíró által az uniós bíróság felé előzetes döntésre előterjesztett kérdéseket. Végezetül az EU azt is kéri a magyar kormánytól az uniós források kifizetéséért cserébe, hogy szüntesse meg azt a lehetőséget, hogy közhatalmi szervek (köztük a kormány) az Alkotmánybíróság előtt támadhassák meg a magyar bíróságok egyedi ügyben hozott döntéseit.
Kétségtelen, hogy a bíróságok függetlensége, így a jogállamiság érvényesülése szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy a bírósági szervezet egyes szereplői (bírósági elnökök, bírói önigazgatási szervek) milyen formális, azaz törvényi szinten rögzített és elismert jogosítványokkal rendelkeznek olyan kérdések eldöntése során, hogy kiből lehet bíró, ki lehet egy-egy bíróság elnöke, milyen metódus alapján osztják el az ügyeket a bírók között, mikor indulhat fegyelmi eljárás egy bíró ellen, vagy éppen milyen szempontok szerint osztanak jutalmakat a szervezetben dolgozóknak. Ezért lehet fontos, hogy az OBT mint a bírák által választott önkormányzati szerv nagyobb (valódi) beleszólást kapjon a bírósági és a bírósági vezetői pályázatok elbírálásába, megakadályozva ezzel a jövőben az OBH elnökének és a Kúria elnökének önkényes, visszaélésszerű kinevezési gyakorlatát – amelyre az elmúlt években számos példa akadt. Ugyanígy fontos az ügyelosztási rend automatizmusának erősítése, a bírósági vezetők indokolatlan beavatkozási lehetőségeinek kiszűrése – ne személyes döntés legyen, hogy egy-egy politikailag kényes ügy melyik bíróhoz (bírói tanácshoz) kerül.
Az is igaz ugyanakkor, hogy a bíróságok működését a formális szabályokon túl számtalan informális gyakorlat, szokás, attitűd is befolyásolja. Magyarországon a bírósági vezetők kinevezésére legtöbbször jelentősen átpolitizált eljárások keretében került sor, ezért a vezetők nagy része messzemenőkig lojális a jelenlegi kormányzathoz. Ennek egyik nyilvánvaló jele, hogy Senyei György, az OBH elnöke önhatalmúlag titkosította annak a vizsgálatnak az anyagát, mely a Fővárosi Törvényszék elnökének (és tegyük hozzá, az OBH elnökének) szerepét kívánta tisztázni az elmúlt évek egyik legnagyobb kormányzati korrupciós botrányának tekinthető Völner-Schadl ügyben. Ugyanez az OBH elnök nem védte meg azokat a bírókat, akik a kormányzati propaganda-médiában indult lejárató kampány célpontjaivá váltak a frissen kinevezett amerikai nagykövetnél tett látogatásuk miatt. A Kúria elnöke is ráerősített az OBT tagjait személyében támadó médiakampányra, amikor a nagyköveti találkozót „közfelháborodásra okot adó viselkedésként” állította be közleményében. Varga Zs. András más megnyilvánulása is azt mutatja, hogy a Kúria elnöke tudatosan törekszik arra, hogy aláássa az OBT legitimitását. Ennek érdekében rendszeresen vádolja politizálással a bírói önigazgatási testületet. Így tett akkor is, amikor az OBT törvénysértőnek nyilvánította a 2021-es kúriai pályázatok elbírálásának gyakorlatát. Ennek a gyakorlatnak az eredménye, hogy Hajas Barnabás fontos kormányzati pozícióját cserélte kúriai pulpitusra, miután megosztott második helyet szerzett a pályázati rangsorban; és akadt olyan pályázó is, aki a rangsor negyedik helyéről futott be győztesnek, jóllehet a törvény csak az első három helyre rangsorolt pályázók között biztosít (korlátozottan!) választási lehetőséget a Kúria elnökének.
Az említett bírósági vezetőket az Országgyűlés fideszes parlamenti többsége választotta meg, Varga Zs. András esetében az OBT súlyos szakmai és integritási kifogásai ellenére. Ezek a vezetők felelősek más fontos vezetői pozíciók elosztásáért a bírósági szervezeten belül. Emiatt a bírósági vezetők jelentős része a jelenlegi politikai hatalom ellenőrzése alatt áll, és sokszor a kormányzat meghosszabbított kezeként működik. A bírósági vezetők informális túlhatalmát és befolyását mindaddig nem lehet ellensúlyozni, amíg az ítélkezés politikai környezete (az a közhatalom-gyakorlás autoriter formája) nem változik meg. Ha a kormány enged is az Európai Uniónak, és a Kúria például nem vizsgálhatja többé az uniós bíróság döntését kezdeményező bírósági határozatokat, akkor sem enyhül majd a bírókra nehezedő fenyegető légkör. Szabó Gabriellát azt követően nyilvánították alkalmatlannak a bírói szolgálatra, hogy egyébként sikeresen kifogásolta a magyar menekültügyi szabályozást az Európai Unió Bírósága előtt. Vasvári Csaba ellen pedig azért indult fegyelmi eljárás, mert Szabóhoz hasonlóan az Európai Unió Bíróságától kért jogértelmezési tanácsot a magyar és az uniós jog összeegyeztethetőségét illetően. Szabó és Vasvári esete is azt mutatja, hogy komoly retorziókra számíthat az a bíró, aki a kormány számára érzékeny kérdésekben az uniós bíróság segítségét kéri. Ebben a légkörben aligha befolyásolja érdemben a bírák kezdeményezőkészségét az a tény, hogy a Kúria majd nem szólhat bele, milyen kérdéssel fordulhatnak a jövőben a luxemburgi testülethez. Ahogyan az előbbi példák is mutatták, más eszközök is vannak a bírósági vezetők kezében arra, hogy elvegyék a bírók kedvét előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésétől.
A kormány azt is vállalta az uniós forrásokért cserébe, hogy hatályon kívül helyezi azt a 2019 végén bevezetett szabályt, mely szerint a közhatalmi szervek is alkotmányjogi panasszal fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz. Ez a vállalás egy újabb szépségtapasz csupán, önmagában ugyanis semmit nem változtat azon a tényen, hogy az Alkotmánybíróság nem a politikai hatalom ellensúlyaként, hanem annak motorjaként működik. Legutóbb, a tanárok sztrájkjogát kiüresítő törvény alkotmányossági felülvizsgálatakor a testület ismét bizonyította, hogy az alkotmánybíráskodás intézménye mára egy kirakattá vált, ahol a kormányhű bírók már a szakmai munka elemi követelményeit sem kívánják betartani. A botrányhős bírósági vezetőből alkotmánybíróvá avanzsált Handó Tünde által írt határozatban ugyanis nyoma sincs érdemi alkotmányjogi érvelésnek. A testület pusztán kinyilatkoztatja, hogy a törvényi korlátozások „nem lehetetlenítik el a sztrájkjog gyakorlását”, és a gyermekek művelődéshez és megfelelő testi és lelki fejlődéshez való alapjogai igazolják a sztrájkjog korlátozását (itt: lényegében felszámolását). Anélkül, hogy az alkotmánybírók bármit is mondanának arról, hogy mi a tartalma az előbbi, gyermekeket megillető jogoknak, és anélkül, hogy összevetnék e jogokat a tanárokat megillető munkabeszüntetéshez való joggal és e jog gyakorlásának céljával, a testület arra jut, hogy a „köznevelési intézményekben a sztrájkjog korlátozása legitim célból, a szükséges mértékben, és a vele szemben védelemre szoruló alapvető jogok, alkotmányos érték kiegyensúlyozott figyelembevételével, azaz arányosan történt.”
A vállalt bírósági reformok egy része tehát azért látszik egyszerű porhintésnek, mert nem érinti a bíróságok személyi összetételét és a szervezeten belüli hierarchikus-hatalmi viszonyokat. Persze nem tagadjuk, hogy nehéz érdemben változtatni azon a helyzeten, hogy a fontos bíróságokon (leginkább a Kúrián és az Alkotmánybíróságon) és meghatározó bírói pozíciókban a kormányhoz feltétlenül lojális bírók ülnek. A hazánkkal hasonló cipőben járó Lengyelország esetében a korábbi, jogállaminak tekinthető rendszer bírói nyíltan harcolnak az új, 2015 után törvénysértő módon kinevezett „pszeudo-bírók” ellen. Akár úgy, hogy előzetes döntéshozatali eljárás keretében megkérdőjelezik új „kollégáik” törvényes működését az Unió bírósága előtt, akár úgy, ahogyan az a Lengyel Legfelső Bíróságon legutóbb történt, amikor 30 bíró nyilatkozott hivatalos közleményben arról, hogy nem hajlandó az újonnan, törvénysértő módon kinevezett bírókkal együtt ítélkezni. Ez a szembenállás a régi (törvényes) és új (illegitim) bírók között azonban egyelőre nem látszik a magyar szervezeten belül, így a lengyel eszközök alkalmazására sem látszik sok esély a magyar bírók részéről.
Az egyik utolsó esély a még mindig relatíve független szervezet megvédésére az Országos Bírói Tanács további küzdelmében rejlik. A kormány vállalásai között első helyen az OBT hatásköreinek bővítése és pozíciójának megerősítése szerepel. Jelenlegi formájában az OBT két „legerősebb jogosítványa”, hogy (1) pályázatok esetén egyetértési jog illeti meg, ha az OBH elnöke vagy a Kúria elnöke a rangsorban második vagy harmadik helyezett pályázót akarja kinevezni bírói pozícióba, vagy olyan pályázót akar kinevezni bírósági vezetői pozícióba, aki nem nyerte el a bírák többségének támogatását; illetve (2) ún. jelzéssel élhet, ha az OBH elnöke törvénysértő módon gyakorolja központi igazgatási jogköreit. Amíg a második hatáskörhöz nem társulnak érdemi jogkövetkezmények, az első hatáskört mind a korábbi, mind a jelenlegi bírósági vezetők tudatosan kiüresítették. Akár úgy, hogy pályázatokat érvényes pályázatok ellenére is eredménytelenné nyilvánítottak: ezáltal az OBH elnöke közvetlen hatással bírt arra, hogy kiből nem lehet bíró vagy bírósági vezető a szervezeten belül. Akár úgy, hogy a bírósági rangsorban az OBT közreműködése nélkül, tehát egyedül eljárva eszközöltek változtatást egy trükkös megoldással.
Az Európai Bizottságnak tett ígéretek az OBT-t illetően azt a célt rögzítik, hogy a jövőbeni módosítások eredményeként az OBT álláspontja számos személyzeti és igazgatási kérdésben köti majd a bíróságok központi vezetőit vagy más döntéshozót. Ez a kitétel vélhetően alkalmazandó a legfontosabb bírósági vezetők, így az OBH elnöke és a Kúria elnökének megválasztása esetén - ne feledjük, Varga Zs. András jelenlegi kúriai elnök jelölését az OBT egykor 13-1-es szavazati aránnyal utasította el, de ez a vélemény akkor nem korlátozta a fideszes többségű Országgyűlés mozgásterét. Az OBT álláspontja továbbá a pályázatok eredménytelenné nyilvánítása vagy kirendelések esetén is megkötné az OBH elnökének kezét.
Az OBT jogosítványainak megerősítése tehát a legfontosabb vállalás a kormány részéről, bár megint hangsúlyoznunk kell, hogy egy testület működését nem pusztán a formálisan ráruházott hatáskörök határozzák meg. A jelenlegi OBT ugyanis formálisan gyenge jogosítványokkal rendelkezik, ám a gyakorlatban a leginkább elkötelezett védelmezője a bírósági szervezet függetlenségének (tehát informálisan erős szereplő). Egy erős felügyeleti hatáskörrel rendelkező testület pedig nem feltétlenül erős ellensúlya a központi igazgatásnak, ha a testület tagjai nem merik vagy nem kívánják használni a rájuk ruházott felügyeleti jogköröket. Így az OBT hatásköreinek bővítése mellett ugyanolyan fontos figyelemmel kísérnünk, hogy miként alakul a 2024-ben esedékes OBT választás. A mostani kormányzati vállalások ugyanis mit sem érnek majd, ha a magyar bírák nem mernek olyan személyeket jelölni a bírói önigazgatási testületbe, akik a jelenlegi tagokhoz hasonlóan a bírói függetlenség feltétlen védelmezői lesznek a következő években. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a kormány, a bírósági vezetőkön keresztül mindent elkövet majd, hogy az új OBT lojális legyen hozzá. Az OBT-re gyakorolt politikai nyomás, és a kormánypárti média vezetésével zajló lejárató kampány egyértelműen ezt bizonyítja. Ebben a politikai ellenszélben tehát mindenképpen önszerveződésre, koordinációra és szolidaritásra lesz szükség a bírósági szervezeten belül az új OBT megválasztásának során.
A jogot is meghatározó kormányzat általános túlhatalmát a független bíróságok nem számolhatják fel, azt legfeljebb mérsékelni tudják. Mindazonáltal a bírói függetlenség a kiépülő zsarnoki rendszerekben a polgári szabadságok utolsó védvonalát jelentik. Míg minden szabadságszerető ember szükségképpen fontosnak tartja a bírói függetlenség védelmét, addig minden autokrata és minden általa lefizetett és önkéntes szolgalélek gyűlöli a független bíróságokat és az önkénnyel szembeszálló minden bátor bírót.
***
Kép forrása: Klubrádió
Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
Forint utaláshoz: 10918001-00000041-54080013
Euro utaláshoz: 10918001-00000041-54080037
USD utaláshoz: 10918001-00000041-54080044
Számlatulajdonos: Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány
Cím: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 11.
Bank: UniCredit Bank
SWIFT: BACXHUHB
Legolvasottabb bejegyzések
Majtényi László: Bűz van
Megjelent az Élet és Irodalom LXII. évfolyam, 5. lapszszámában, 2018. február 2-án
Az Eötvös Károly Intézet gyorselemzése a Stop Soros törvénycsomagról
A Stop Soros valódi szándéka a kormánykritikus civilek elhallgattatása.
Jogászok és joghallgatók a jogtalanság ellen! (nyilatkozat)
Magyar jogászok és joghallgatók tiltakozó nyilatkozata a Színház- és Filmművészeti Egyetem tönkretétele ellen.