Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
Forint utaláshoz: 10918001-00000041-54080013
Euro utaláshoz: 10918001-00000041-54080037
USD utaláshoz: 10918001-00000041-54080044
Számlatulajdonos: Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány
Cím: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 11.
Bank: UniCredit Bank
SWIFT: BACXHUHB
Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként.
Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!
***
A Völner-ügy nyomozati iratai alapján, amelyet hétfőn hozott nyilvánosságra a 444.hu hírportál, illetve az ügyben
érintett bizonyos oktatók azóta megjelent nyilatkozatai alapján szinte teljes bizonyossággal kijelenthető,
hogy Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar december elején
letartóztatott elnöke egyetemi oktatókat vett rá, hogy jogi vizsgákat
intézzenek el bizonyos NER-közeli embereknek, többek között Völner Pál
rokonának, vagy Rogán Antal propagandaminiszter kabinetfőnökének. Meggyőző
érvek szólnak amellett, hogy az EKINT által is elemzett Völner-ügy kulcsfigurája, Schadl közfeladati
helyzettel visszaélés (Btk. 306. §) és bizonyos esetekben közokirathamisítás
(Btk. 342. §) bűntettére vett rá oktatókat, többek közt sok éve jogtudománnyal
foglalkozó, nagy tekintélyű tanárokat.
Az ügynek a jónéhány, demokráciát érintő általános tanulsága közül a
legelemibb, hogy ismét egy olyan eset látott napvilágot, amelyben a szereplők megdöbbentő,
közfelháborodást kiváltó viselkedése a Nemzeti Együttműködés Rendszerének
lényegéből, a foglyul ejtett állam jelenségéből egyenesen következik. Nem
vitatva az egyetemi vizsgák elcsalásában közreműködő oktatók súlyos vétkességét
és felelősségét, képzeljük bele egy pillanatra magunkat a nemrég
„modellváltáson” átesett egyetemen dolgozó, sokszor a teljes egzisztenciáját
egyetemi státuszára építő professzor helyzetébe, aki kap egy telefont az igazságügyi
miniszter helyettesének megbízásából, miszerint Orbán propagandaminiszterének
legszorosabb munkatársát át kellene engednie egy vizsgán. Léteznek-e ma
Magyarországon azok az egyetemen belüli és kívüli fórumok, amelyekhez
oltalomért folyamodhat ilyen esetben az oktató, amelyek pártatlanul és
részrehajlásmentesen, hatalmi érdekektől függetlenül látják el jogállami funkciójukat?
A helyes oktatói cselekedet nyilvánvalóan a kérés visszautasítása, ám mivel
találja magát szembe ma Magyarországon ebben az esetben a tanár? A hibrid
rezsimek autokrata hatalma elsősorban nem bebörtönöz, hanem kényszernyugdíjaz,
különféle hatóságok által vegzál, mondvacsinált indokokra hivatkozva elbocsát, stb.
Mindennek a jogászok, a jogot oktató tanárok ne lennének pontosan tudatában?
Alkotmányos államban egy egyetemi oktatót okirathamisításra rábírni igyekvő
hatalmi szereplő rendkívül sokat kockáztat, hiszen a hatalmi ágak
szétválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, vagy az egyetemi autonómia
elve nem pusztába kiáltott szavak csupán, hanem jogállami módon (azaz valóban)
funkcionáló alkotmányos intézményekkel vannak körülbástyázva. Alkotmányos
államban egy ilyen ügyben az oktatásért felelős miniszter ugyanúgy azonnal
lemond, mint az ügyben érintett propagandaminiszter, az igazságügyi
miniszterrel együtt. Alkotmányos államban a nyomozóhatóságok minden követ
megmozgatnak azért, hogy kiderüljön, ki lehet a végrehajtói kar elnöke által
csak „Gazdának” nevezett kormánytag, vagy kormányközeli személy. Ha egy alkotmányos
államban „a hatalom birtokosainak baljóslatú érdekei" (John Stuart Mill) lelepleződnek,
arról tudomást szerez az egész ország, arról beszámol a valamennyi adófizető
pénzéből fenntartott pártatlan közmédia, az a választások kimenetelét jó
eséllyel befolyásolja, vagyis súlyos következményekkel jár. Alkotmányos
államban eleve nem is létezik az a bűnös rendszer, amely most a Völner-ügy
kapcsán repedezik „a bűzös végeken”.
Egy-két egyetemi oktató karrierje most biztosan véget ér, kollaboránsként, az általuk tanított jog árulójaként morálisan is örökre elbuktak. Mi viszont olyan országban szeretnénk élni, amelyben a hatalmasok jogtalan, bűnös magánérdekeinek ellenszegülni nem bátorság, hanem valós jogállami intézmények által oltalmazott állampolgári kötelesség.
Kép forrása: 24.hu
