Szokatlan műfaj Magyarországon a jelentős közhatalmi pozíciókba kinevezettek szakmai karrierjének kritikai bemutatása a közvéleménynek. Számos olyan jogi kultúráról tudunk, ahol formális és informális kinevezési feltétel az életút nyilvános megmérettetése. Mi korábban is úgy gondoltuk, hogy ez szervesen hozzátartozik a hatalom demokratikus kontrolljához, ezért készült el az alkotmánybírók profil-gyűjteménye. Ma már nem sok kedvünk van az alkotmánybírák személyéről tájékoztatni az érdeklődő polgárokat, mert évek óta világosak a kiválasztás szempontjai. Minden szubjektív egyediség elismerése mellett sem gondoljuk, hogy portréik elárulnának valami újat az egykori jogállam egykori intézményéről.
A Kúria azonban éppen látványosan átalakul. Persze korábban is szükség lett volna a legmagasabb ítélkező testület összetételének bemutatására, a kiválasztás elveinek és gyakorlatának kritikai elemzésére. Hozzátett volna finom részleteket a magyar jogállam múló történetéhez. Most azonban a Legfőbb Ügyész volt helyettese, az uralkodó párt jogi ideológiájának , az ún. “alkotmányos identitás” tézis kidolgozójának, Varga Zs. Andrásnak hatása alatt a káderpolitika fiatalos lendületet vett. Az irány első látásra is világos, nem is meglepő, nincs kockázat, ennyi év alatt kiderült, bátran lehet vállalni bármit, a jogi szakmának egy szava sem lesz. A büfékben és folyosói beszélgetésekben egyre halkabban emlegetik Caligula lovát.
A NER-rezsim egyre kevésbé bízza a véletlenre és a szakmai, morális integritásra a sorsát. A Kúria sorsa a rendszerben a Legfelsőbb Bíróság átnevezésének ürügyén az elnök politikai elmozdításával pecsételődött meg. Ma a Baka-ügy a jogállam iránt érdeklődő nemzetközi közvélemény szemében az Orbán rezsim kiépítésének egyik mérföldköve. A jelenlegi elnök kiválasztása a másik. Hajas Barnabásnak, a jelenlegi botrány főszereplőjének nincs esélye, hogy mérföldkővé váljon, a rendszer romlottságát legfeljebb csak szimbolizálja. Hogy miként, ahhoz elégséges a szakmai pályafutás főbb állomásait bemutatni. Első látásra semmi különös, a jogtudomány unalmas karrierje. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megszerzett jogi diploma utáni két évtizedben az oktatás és gyakorlati jogászat párhuzamosan épül fel az életrajzban. Oktatói munkáját a jelenlegi Kúria elnök vezetése alatt fejtheti ki, minden bizonnyal legalább annyit köszönhet e kapcsolatnak, mint Varga Zs. András Polt Péternek. E három ember életútjából előtűnik a rendszer stabilizálásának generációkon átívelő igénye. Az 1955-ben született Polt, az 1968-ban született Varga Zs. és az 1975-ben született Hajas hasonló életpályát futnak be: oktatók, majd megfordulnak ombudsmani irodákban, végül politikai támogatással kerülnek viszonylag fiatalon magas igazságügyi pozícióba.
Nézzük a száraz tényeket! A diplomaszerzés óta oktat a Pázmány jogi karának Alkotmányjogi tanszékén. 2002-től dolgozott az Országgyűlési Biztos Hivatalánál, később az átalakított Alapvető Jogok Biztosa Hivatalában, ahol főosztályvezetőségig vitte. 2014-ben már az Igazságügyi Minisztériumban dolgozik, szinte azonnal főosztályvezető 2020-ig. Közben miniszteri biztos, akire a Közigazgatási Bíróság felállítását bízták. Trócsányi miniszter kabinetfőnöke - bizalmas pozíció egy fontos korszakban. Utolsó ismert megbízatása az IM igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára volt. Lemondásakor azt közölték nyilvánosan, hogy 10 hónap alatt megoldotta a családon belüli erőszak áldozatainak intézményi segítését. Ezen kívül és többek között az igazságügyi hivatásrendek feletti törvényességi felügyelet szabályozásának továbbfejlesztését.
Nemhogy törést nem okozott a 2014-es kényszerű lemondás a kabinetfőnöki pozícióból, hanem kifejezetten megerősítette az Orbán-bürokráciában való előrehaladását. Mi lett volna az az ok, ami miatt egy morális minimum szem előtt tartásával működő államban Hajas Barnabás persona non grata lenne? 2014 októberében kiderült, hogy miközben a gyanútlan állampolgár azt gondolta, hogy az ombudsman a jogainak szószólója és védelmezője, egyik vezető munkatársa politikai megbízatásokat hajt végre. Leleplezés szándékával szivárogtatta ki a kormány lapja számára (nem nyilvánosságra hozta), hogy a Józsefváros tűcsere programjáról szóló jelentés kibocsátásának időzítéséről a Hivatal és a TASZ egyeztetett. Egyetlen tartalmi jelentése volt ennek az információnak: a civilek elleni háború közepén bizonyítani, hogy az ombudsmant az ellenséges civilek irányítják. Miért olyan súlyos ez? Egyrészt hivatásrendi árulás, a politikai lojalitás totális felülkerekedése minden szakmai szabályon. Másrészt súlyos kollegiális, emberi gaztett, a minimális szolidaritás hiánya, az ártó szándék világos megjelenése. Még egy autoriter rendszerben is, amilyen Magyarország, az ombudsman tevékenységét a polgárok, civilek a rászorulók életének jobbító szándékú szakmai szervezetének tarthatják. A Hivatal levelezését kiszivárogtató vezető munkatársnak, ez következik tettéből, fogalma sem volt arról, hogy mi a különbség egy kormányzati szerv vagy politikai párt és egy Parlamenti Biztos között. Hiába védte meg doktori fokozatát a gyülekezési jog témájában, a politikai alapjogok tekintetében súlyosan megbukott.
Csak kérdéseink vannak:
Mire számítanak a Kúria Közigazgatási Kollégiumában
dolgozó bírák, amikor az ötös tanácsokban megvitatják majd az alapjogaink
gyakorlásával kapcsolatos politikai jelentőségű ügyeket? Számítanak-e arra, hogy kifejtett álláspontjuk
a NER valamelyik csatornájában landol? Vagy azt gondolják, hogy a bírói eskü
valamilyen kötőerővel bír? Lesz erejük a fiatalos lendület ellensúlyozására?
Számítani fog majd valamely alkotmányos elv?
Mire számíthatnak az állampolgárok, amikor jogaikat olyan
tanácsokban fogják jogerősen megítélni, ahol Hajas Barnabás vagy a szintén
napfényes karrierrel rendelkező, a megalázottságon túl is hűséges Patyi András vagy a sokszor bizonyított
ideológus Varga Zs. András elnök dolgozik?
Számít-e a szakmai és társadalmi bizalomra az egész bírói kar, ha ez a mentalitás látszik sikerre vezetőnek a bíráskodásban? Számít-e arra, hogy elhisszük a bírói integritás létét, ha mindezt (és sok minden mást) mindig szó nélkül tűrnek?
Egy valami nizonyosnak látszik: a szakmai integritás negatív végpontja megvan.
