1788, azaz a Föderalista megjelenése óta tudjuk, hogy nem lehet a bírói szolgálati jogiszony alapfeltételein, például időtartamán a jogviszony tartama alatt változtatni, mert ez a függetlenség megsértését jelenti.
A kormánytöbbség semmiféle indokkal nem támasztotta alá, hogy miért csökkenti a bírói hivatás gyakorlásának felső korhatárát hetven évről a mindenkori öregségi nyugdíj korhatárára. A kormánytöbbség nyilvánvalóan azért kívánja a bírák nyugdíjkorhatárát leszállítani, hogy a bírói kar igazgatási és szakmai vezetését rohamtempóban lecserélhesse. A bírói kar összetételének bárminemű politikai befolyásolása a bírói függetlenség megsértését eredményezi.
Az igazságszolgáltatás – mint hatalmi ág – függetlenségére minden demokráciában kényesen kell ügyelni, hiszen csak a külső és belső értelemben is autonóm bíróság képes a jogállamiság elveit akár a közhatalom gyakorlóival szemben is kikényszeríteni. A bíróságok a jogállami berendezkedés kezdő- és végpontjai, független bíróságok nélkül nem létezhet jogállam, és ameddig a bíróságok függetlenek, addig nincsen egészen elveszve a jogállam sem.
Miközben a bírói szolgálati jogviszony időtartamáról szóló, nem az alkotmányba illő szabályozást a jogalkotó a törvényi szintről alkotmányi szintre emeli, addig a bíróságok alkotmányos helyzetének, irányításának alapvető kérdéseit nem rendezi az új alkotmány.
Budapest, 2011. április 13.
Eötvös Károly Intézet
