A kormány 2020. március 11-én,
több mint három évvel ezelőtt hirdetett először veszélyhelyzetet, akkor a
koronavírus-járványra való hivatkozással. Azóta egy pár hónapos időszakot
leszámítva folyamatosan fennáll a „rendeleti kormányzás”. Mindez lehetővé teszi
a kormánynak, hogy egyik napról a másikra felülírja a törvényeket. Ezt
kihasználva több százas nagyságrendben fogadott el rendeleteket: csak 2022-ben
267 veszélyhelyzeti kormányrendelet született, ami az összes tavalyi
kormányrendelet 41,9%-a. Ezek között számos olyan rendeletet találunk, amelyek
semmilyen összefüggésben nem voltak a veszélyhelyzet elrendelésének alapjával
(korábban a koronavírus-járvánnyal, jelenleg pedig az Ukrajnában zajló
háborúval), ehelyett a kormány politikai céljait szolgálták.
Eközben a kormánytöbbség a
kormány javaslatára több alkalommal módosította a különleges jogrendre
vonatkozó alaptörvényi és törvényi szabályokat, tovább növelve a kormány
indokolatlan túlhatalmát. Ezeket a jelentős változásokat azonban egyetlen
esetben sem bocsátották társadalmi egyeztetésre, noha ez kötelező lett volna.
Bár társadalmi egyeztetés keretében az aggályok kifejtésére nem volt mód, az
Amnesty International Magyarország, az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki
Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) számos alkalommal
fogalmaztak meg nyilvánosan kritikát a veszélyhelyzetre vonatkozó szabályokról,
és felhívták a figyelmet a jogállamisági
és alapjogi problémákra. Észrevételeiket azonban a kormány nem vette
figyelembe, ahogy nem vette figyelembe a nemzetközi szervezetek által
megfogalmazott kritikákat sem.
A veszélyhelyzetet legutóbb május
végéig hosszabbította meg a kormány, egy nemrég társadalmi egyeztetésre
bocsátott törvénytervezet tanúsága szerint azonban ezt
újabb 180 nappal meghosszabbítanák. Hazai civil jogvédők azonban úgy vélik,
hogy a veszélyhelyzet teljes szabályozásának újragondolására lenne szükség.
A társadalmi egyeztetés keretében
a kormánynak eljuttatott véleményükben a civil szervezetek a következő
alkotmányossági problémákra hívták fel újra a figyelmet, a nemzetközi
sztenderdeket is figyelembe véve:
●
A túl tágan és
általánosan megfogalmazott szabályok gyakorlatilag korlátlan felhatalmazást
biztosítanak a kormánynak a törvények felülírására, nem jelentenek semmilyen
érdemi gátat a veszélyhelyzeti rendeletek tárgyköre és tartalma kapcsán.
●
Az Alaptörvény
kilencedik módosítása bebetonozta azt a koronavírus-járvány alatt az ún.
„felhatalmazási törvényekkel” kialakított rossz gyakorlatot, hogy az
Országgyűlés nem gyakorol automatikus és rendszeres kontrollt az egyes
veszélyhelyzeti rendeletek felett. Azzal, hogy többé nem szükséges az
Országgyűlés jóváhagyása ahhoz, hogy a veszélyhelyzeti rendeleteket 15 napon
túl hatályban tartsák, a kormány egy „biankó” felhatalmazást kapott. Ez
ráadásul megfosztja az országgyűlési képviselőket attól a lehetőségtől, hogy az
egyes kormányrendeletek indokoltságát a parlament nyilvánossága előtt vitassák
meg.
●
Nem biztosított a
gyors és hatékony alkotmánybírósági kontroll a rendeletek felett, például nincs
semmilyen határidő meghatározva az Alkotmánybíróság számára a veszélyhelyzeti
rendeletekkel kapcsolatos indítványok elbírálására.
●
2022. november 1. óta
a veszélyhelyzetet a kormány az első 30 napot követően csak az Országgyűlés
felhatalmazása alapján hosszabbíthatja meg, alkalmanként legfeljebb 180 nappal.
Ez a féléves időtáv eleve túl hosszú, de ami még aggasztóbb, hogy semmi nem
akadályozza meg a kormányt abban, hogy a kormánytöbbség segítségével bármeddig,
akár egy teljes parlamenti cikluson keresztül fenntartsa a rendeleti
kormányzást.
●
Továbbra sem zárják ki
a szabályok azt, hogy a veszélyhelyzettel párhuzamosan a kormány egyéb, az
Alaptörvényben nem szereplő válsághelyzeteket is fenntartson, mint például a
tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet.
A civil szervezetek az
Igazságügyi Minisztériumnak eljuttatott véleményükben konkrét javaslatokat is
megfogalmaztak a különleges jogrendi szabályok átalakítására. Álláspontjuk
szerint minimálisan ezek teljesítése szükséges lenne ahhoz, hogy alapjogaink a
különleges jogrend idején is védve legyenek, és a veszélyhelyzeti rendeletek a
társadalom és az emberek érdekeit, és ne pedig a kormány érdekeit szolgálják.
Az Amnesty International Magyarország, az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ közös véleménye itt érhető el: http://ekint.org/lib/documents/1680251136-AI-EKINT-MHB-TASZ_velemeny_veszelyhelyzet_20230328.pdf
Fotó: Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
