A Fővárosi Ítélőtábla bírája egy a napokban tartott tárgyalásáról, jogszerűen eljárva, indoklás nélkül kitiltotta a hang- és képrögzítő eszközöket használó sajtót, és ez újra az igazságügyi tájékoztatás komoly zavaraira irányította a társadalom figyelmét. A tudósítások szerint a tanácsvezető bíró a nagy sajtóérdeklődésre számot tartó tárgyalásról nem csupán kitiltotta a kamerákat és a mikrofonokat, de nem engedte vissza a TV-seket még az ítélethirdetésre sem. A híradások arról is beszámoltak, hogy a tanácsvezető bíró nézete szerint az újságírók félreértik a sajtótörvényt és a tárgyalás nyilvánosságának a funkcióját.
Immanuel Kanttól Kossuth Lajosig sokan rámutatottak arra, hogy a minél szélesebb nyilvánosság jelentősége alapvető az igazságszolgáltatás alkotmányos működésében. A mai korban a nyilvános tárgyalásnak, az arról - akár tévékamerákkal - tudósításnak kellene lennie a főszabálynak. Ez nemcsak az igazságszolgáltatás ellenőrizhetőségének feltétele, hanem az információszabadságnak és a sajtószabadságnak is. A főszabály alóli kivételt - akár a zárt tárgyalás tartását, akár a kamerák kitiltását - törvényben kötötten kellene megindokolni. A kényelmetlenség vagy a bíróság kamerákkal szembeni ellenszenve nem indokolhatja a nyilvánosság korlátozását. Az adott tárgyalást ráadásul közszereplők közötti perben, közügyben tartották, így a felek személyiségi jogai a legkevésbé indokolhatták a tiltást.
A nyilvánosság indok nélküli korlátozása önkényes, ezért nem megengedhető.
A Magyar Köztársaság nevében ítélkező bíróságoknak - mint mindenkinek, aki a Magyar Köztársaság nevében hatalmat gyakorol - feladata elősegíteni a közvélemény gyors és pontos tájékoztatását. Ha a közvélemény a XXI. században televízión és rádión keresztül tájékozódik, erről nem lehet nem tudomást venni. Szükség van az igazságügyi tájékoztatásról szóló törvényre.
Budapest, 2007. december 6.
Eötvös Károly Intézet
