A közérdekű adatokhoz való hozzáférés joga természetesen időigényes és költséges jog: a közintézményeknek munkát jelent előállítani a megfelelő tájékoztatást, a tájékozódni kívánó állampolgár számára pedig jelentős fáradsággal járhat az adatok megszerzése. Ebben a tekintetben az internethasználat általánossá válása fontos fordulópontot jelenthet: jelentős mértékben csökkentheti az információszabadság joga gyakorlásának költség- és időigényét, ha a közintézmények a közérdekű információk közzétételének módjaként - természetesen a hagyományos módozatok mellett - az elektronikus hozzáférhetővé tételt választják. Az Eötvös Károly Intézet számos intézménycsoportra kiterjedő felmérése részeként azt vizsgálta, hogy a központi kormányzati intézmények milyen mértékben gyakorolják a közzétételt hivatalos honlapjaikon keresztül, hogy milyen, az elektronikus közzétételre vonatkozó jogszabályok vannak érvényben Magyarországon, illetve hogy milyen átfogó elektronikus információszabadsági szabályozás lenne kívánatos. (A megállapítások a 2003. év végi állapotokra vonatkoznak, a honlapok egy része azóta változott).
E-információszabadság a gyakorlatban
A központi kormányzati szervek túlnyomó többsége rendelkezik hivatalos honlappal (kivétel például a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal), és ezt a csatornát fel is használja tájékoztatási kötelezettsége ellátására. A honlapok összehasonlítását megnehezíti, hogy ezek az intézmények nagyon eltérő feladatokat látnak el, és ennek megfelelően különböző közérdekű adatfajtákat kezelnek. Ezért a vizsgálat körét az általános követelményekre - a szerv feladatai, hatásköre, szervezeti felépítése, a szerv hatáskörében eljáró személyek neve, beosztása, a szerv költségvetése, a rá vonatkozó, illetve az általa előkészített jogszabályok nyilvánosságra hozása - szűkítettük. A felmérés az alkotmányban megnevezett intézményekre, valamennyi minisztériumra, illetve néhány véletlenszerűen kiválasztott országos hatáskörű szervre terjedt ki. Egy-két kivétellel - ilyen például az APEH és a Honvédelmi Minisztérium - a honlapok tartalmaznak szöveges leírást vagy ábrát a szervezeti felépítésről, illetve a hatás- és feladatkörökről. Hasonlóképpen, a szerv vezetőinek életrajza (és fényképe) sem hiányzik a honlapokról. Ugyanakkor előfordul, hogy a szervezet vezetőjén kívül egyetlen személy neve sem tudható meg a honlapról. Az ügyészség honlapján például egyetlen ügyész, a köztársaság legfőbb ügyésze neve található meg.
Az egyes szervek működésére, illetve az általuk felügyelt vagy igazgatott területre vonatkozó jogszabályok tekintetében sokkal rosszabb a helyzet. A skála a jogszabályok nélküli honlapoktól (HM, NKÖM) a jogszabályok címét megadókon (munkaügyi minisztérium) át a fontosabb jogszabályokat egészükben elérhetővé tevő honlapokig (GYISM, FVM) terjed. Ugyanakkor sok elavult jogszabállyal is találkozhatunk a honlapokon, ami könnyen félrevezetheti a tájékozódót.
Az egyes szervek működésére és gazdálkodására vonatkozó információk még rosszabb képet mutatnak. A szervezeti és működési szabályzatát vagy alapszabályát csak a vizsgált intézmények töredéke (GYISM, OM, BM, Magyar Nemzeti Bank) teszi hozzáférhetővé honlapján, az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság honlapjáról pedig az sem derül ki, hogy ezeknek az intézményeknek a munkáját hivatali apparátus segíti. (Más tekintetben az Országgyűlés honlapja az intézmény munkájáról nagyon részletes, naprakész és kiválóan kutatható információkat tartalmaz).
A szervek saját munkájára vonatkozó információkra jellemző, hogy nem mindegyik éves beszámolásra kötelezett szerv teszi közzé beszámolói szövegét: nem olvasható például a legfőbb ügyész beszámolója sem az ügyészség honlapján. A szervek gazdálkodására vonatkozóan pedig gyakorlatilag nem találunk adatokat a honlapokon. Kivétel a köztársasági elnök hivatala és az OM, másutt pedig elrejtve, például az éves beszámolóban találhatunk erre vonatkozó adatokat. És egyedül a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) tette elektronikusan hozzáférhetővé a törvény szerint kötelezően közzéteendő, közpénzek felhasználásával járó szerződéseit. Érdekes fejlemény, hogy az úgynevezett üvegzseb-törvény hatályba lépése óta, amely a gazdálkodással kapcsolatos információk meghatározott körének, így a közpénzfelhasználással járó szerződések közzétételére kötelezi az állami szerveket, számos honlap nyitóoldalán található "Üvegzseb" elnevezésű menüpont, ám rájuk kattintva csak a törvény vonatkozó szakaszát találjuk, a gazdálkodással kapcsolatos adatokat nem.
Az egyes szervek szakmai tevékenységét illető tájékoztatás is meglehetősen vegyes színvonalú. Van olyan minisztérium, amelynek honlapjáról nem elérhetők a minisztérium döntései, szakmai elemzései vagy pályázatai, és általában nem elérhetők a miniszteri rendeletek sem. (Kivétel a gazdasági és a földművelési tárca). A Honvédelmi Minisztérium honlapján a honvédségi híreken és népszerűsítő anyagokon kívül jóformán semmi sem található. Hasonlóképpen, kevés tárca teszi közzé az általa készített törvénytervezeteket, és még ezek közül is többen csak nagy késéssel frissítik ezeket az információkat. Ebből a szempontból az Igazságügyi Minisztérium honlapja értékelhető a legtöbbre.
Általános probléma, hogy a honlapokon vagy egyáltalán nincsen lehetőség arra, hogy az állampolgárok észrevételeket tegyenek a szerv dokumentumaival kapcsolatban, vagy az észrevételek sorsa sem megfogalmazóik, sem pedig a többi olvasó számára nem követhetőek. Ebben a tekintetben különleges az Állami Számvevőszék honlapja, ahol valamennyi jelentéssel kapcsolatban kérdés tehető fel, azokra a felelős számvevő válaszol, és a kérdések és válaszok mindenki által olvashatóak. További probléma, hogy a honlapok többségén szabadszavas kereséssel csak az egész honlapon kereshetünk, szűkítésre nincsen mód, és ez nagyon lerontja a keresés hatékonyságát.
Jogszabályok
Magyarországon egyelőre nincsen általános elektronikus információszabadság-szabályozás. Egyes részterületeken azonban már megjelent - lehetőségként vagy kötelezettségként - az elektronikus közzétételi forma, lépésről lépésre halad az elektronikus információszabadság intézményesítése. A Ptk. 81. § (3) és (4) bekezdésének új szabálya kimondja, hogy az államháztartás valamely alrendszerével üzleti kapcsolatot létesítők kérésre kötelesek az erre vonatkozó adatokat közzétenni, és a tájékoztatás módjaként megemlíti a honlapon való közzétételt is. Hasonlóképpen, a 95/2003-as számú kormányrendelet kimondja, hogy az államháztartás alrendszereihez tartozó szervezetek a kezelésükben álló közérdekű adatok meghatározott körét kötelesek elektronikus formában közzétenni. A parlament által tárgyalt, még el nem fogadott, a jogalkotásról szóló törvénytervezet pedig előírja, hogy a kormány köteles honlapján közzétenni jogalkotási tervét, a minisztériumoknak pedig saját jogalkotási tervüket kell honlapjukon elérhetővé tenniük. Az üvegzseb-törvény pedig a közérdekű adatokkal kapcsolatban kimondja, hogy "a tájékoztatás módját, a vonatkozó adatok körét jogszabály is megállapíthatja." Ezzel lényegében megtörtént az első lépés abba az irányba, hogy átfogó szabályozás szülessék az elektronikus közzétételről.
Milyen legyen a törvény?
Ha születik Magyarországon törvény az elektronikus információszabadságról - ez feltétlenül kívánatos volna - akkor jogtechnikailag a leghelyesebb az adatvédelmi és információszabadsági törvény új fejezettel való kiegészítése lenne. Az alkotmány értelmében ennek elfogadásához kétharmados többségre van szükség. Részletes felmérések során lehetne megállapítani a törvény kötelezettjeinek körét: nyilvánvalónak tűnik, hogy minden országos hatáskörű szervnek és hatóságnak bele kell tartoznia ebbe a körbe, csakúgy, mint a városi önkormányzatoknak, de csak a tapasztalati vizsgálat mondhatja meg, hogy mennyire életszerű kisközségeket honlap fenntartására és elektronikus közzétételre kötelezni.
Az elektronikus információszabadság hatékony érvényesülésének tárgyi alapja a metaadatbázisok megalkotása és közzététele. A metaadatbázisok útján igazodhat el az állampolgár abban, hogy hol találhatja meg az általa keresett közérdekű információt. A közérdekű információk körén belül szükség lehet a kérelem nélkül, kötelezően közzéteendő adatok, és a kérelemre kötelezően hozzáférhetővé teendő adatok körének megállapítása. A kötelezően, kérelem nélkül elektronikus úton közzéteendő adatok körének megadása csak meghatározott közzétételi listákkal képzelhető el. Ezzel kapcsolatban megfontolandó, hogy az adatvédelmi ombudsman új hatáskört kapjon, amely a rendszeresen kiadott közzétételi listák felülvizsgálatára szólna. Úgyszintén érdemes volna újragondolni a közérdekű adatok nyilvánosságának szankciórendszerét, mert elképzelhető, hogy egy a jelenlegi, kizárólag büntetőjogi szankciókat tartalmazó rendszernél differenciáltabb szisztéma (bírságolás, munkaügyi, illetve a köztisztviselői, közalkalmazotti jogviszonyhoz kapcsolódó szankciók bevezetése) hatékonyabb lenne. Megfontolandó továbbá, hogy legyen kötelező, legalábbis a közhatalmat gyakorló, elektronikus közzétételre kötelezett intézmények egy szűkebb körénél az információs jogok felelőse posztjának létrehozását. A rugalmasság szempontjából fontos ugyanakkor, hogy a leendő törvény minél kevesebb technikai szabályt tartalmazzon, hogy az ezen a területen tapasztalható gyors technológiai változásokat követni lehessen.
A megfelelő szankciókkal és intézményi feltételekkel felruházott elektronikus információszabadsági törvény fordulópontot jelenthetne a közhatalom gyakorlásának átláthatóságában, az információs jogok fontosságának tudatosításában és érvényesülésében, végső soron az állampolgárok és a közhatalom közötti viszonyban. Ugyanakkor fontos, hogy a remény szerint majd megszületendő szabály az esélyegyenlőség szempontját se tévessze szem elől. Mindenképpen elkerülendő, hogy a törvény eredményeként Magyarország egy jogtudatos és jogait érvényesítő, ám arányaiban kicsi online országrészre, és egy jogait nem ismerő és azokkal élni nem képes, hatalmas offline országrészre szakadjon. Ezért az elektronikus információszabadság nem valósítható meg a hagyományos közzétételi formák rovására, és törekedni kell arra, hogy létesüljenek mindenfelé a közintézményekben (önkormányzatok, közkönyvtárak) ingyenesen igénybe vehető információs helyek.
