(A teljes tanulmány az oldal alján letölthető.)
A megyei bíróságoknak két problémakörben tettünk fel kérdéseket. Egyrészt arra voltunk kíváncsiak, hány állampolgár keresett náluk jogorvoslatot 2002-ben közérdekű adatkérés megtagadása miatt. (E kérdést a városi bíróságoknak is feltettük). A második kérdéscsoport a 2002-es országgyűlési választások kapcsán a választási bizottságok döntései ellen a bíróságokhoz érkezett választási kifogások számát és kimenetelét érintette. A megyeszékhelyen működő városi bíróságokat a 2002-es évben polgári ügyszakban kialakult munkaterhükről, illetve arról kérdeztük, hogy a rendőrség hány alkalommal fordult hozzájuk titkos információgyűjtés iránti kérelemmel és a bíróság hány esetben adta meg az engedélyt. Az alábbiakban a közérdekű adatkérésekkel, illetve a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos kérdések eredményeit ismertetjük. (A vizsgálat teljes anyaga hamarosan olvasható lesz az intézet honlapján).
Közérdekű adatközlés megtagadása miatt indított perek
Kutatásunk is alátámasztja, hogy az állampolgárok kevésbé érzékenyek a közérdekű adatok elhallgatására, mint arra, ha személyes adataik védelme kerül veszélybe. A közérdekű adatközlés megtagadása miatt indított pereket firtató kérdés megfogalmazásakor nem titkoltan kíváncsiak voltunk a perek számára is, túl azon, hogy a bíróságok hajlandóak lesznek-e erre vonatkozó információt közölni. Várakozásaink e perek különösen alacsony száma vonatkozásában beigazolódtak.
A tíz számszerű választ közlő megyei bíróság közül nyolc előtt az elmúlt évben nem indult közérdekű adat kiadása iránti per, kettő pedig a helyi bíróság adatait közölte: mind Szolnokon, mind Zalaegerszegen egy ilyen per volt az adatvédelmi törvény vonatkozó rendelkezése alapján, s a bíróságok mindkét esetben kötelezték az adatközlést megtagadó szervet az adat közlésére. Hat bíróság a nyilvántartás hiányára hivatkozva, négy pedig indokolás nélkül tagadta meg a választ.
Figyelemmel arra, hogy két megyei bíróság a székhelyén működő városi bíróság adatát közölte, s ezek voltak azok a bíróságok, melyek előtt egyáltalán volt ilyen per, megállapíthatjuk, hogy a válaszoló megyei bíróságok előtt 2002-ben egyetlen eljárás sem indult közérdekű adatközlés megtagadása miatt.
A kép a helyi bíróságok esetében is csak egy árnyalattal kedvezőbb. A tizenegy érdemben válaszoló bíróság között négy található, amely előtt indítottak ilyen pert. A legtöbbet a Miskolci Városi Bíróságon, ahol három eljárás közül a bíróság egy esetben kötelezte a perbe vont szervet az adat közlésére. A Nyíregyházi, a Zalaegerszegi és a Szolnoki Városi Bíróságokon egy-egy per indult, de az adatközlésre kötelezéssel csak a szolnoki és a zalaegerszegi per végződött. Nyolc bíróság arról számolt be, hogy náluk nem indult per ilyen ügyben. A helyi bíróságok közül csupán négy bíróság hivatkozott a nyilvántartás hiányára, négy nem válaszolt erre a kérdésre, míg tizenegy bíróság adott számszerű, érdemi választ. Mindemellett tizenegy adatközlő bíróság előtt egész évben is csak hat ilyen per volt, s három esetben született adatközlésre kötelező döntés. Ez a szám kirívóan alacsony.
Titkos információgyűjtés iránti kérelmek
Arra kezdettől fogva számítottunk, hogy a rendőrség titkos adatgyűjtési kérelmeire vonatkozó kérdésünknél lesz a legmagasabb az elutasítások aránya. Tisztában voltunk vele, hogy az általunk feltett kérdés nem tartozik a nyilvános közérdekű adatok közzé, hiszen a titkos információgyűjtés engedélyezésével összefüggő dokumentumok, iratok a 42/1998 (V. 6.) OIT határozat alapján szolgálati titoknak minősíthetőek.
E kérdéskörben számos meglepő, egymásnak ellentmondó válasszal és indokolással találkoztunk, s ez kételyeket ébresztett bennünk azzal kapcsolatban, hogy a bíróságok egységesen ítélik-e meg, hogy a titkos információgyűjtés során keletkezett adatok mely köre tekintendő az állam- vagy a szolgálati titokkör részének. Míg három bíróság közölte a hozzájuk érkezett titkos információgyűjtés engedélyezésére vonatkozó kérelmek számát, a többi bíróság ezt az adatot is titokként kezelte. Két bíróság szerint az általunk kért adatok államtitkot képeznek, míg másik kettő szerint szolgálati titkot. További két bíróság szerint "állam- illetve szolgálati titok" a kért adat, noha egy adat nem eshet egyszerre mindkét kategóriába. Két bíróság hatáskör, egy pedig a nyilvántartás hiányára hivatkozva tagadta meg a választ. S itt volt a legmagasabb az indoklás nélküli válaszmegtagadások aránya is. Az államtitokra hivatkozók közül három bíróság jelölte meg az államtitokká minősítés alapját: az állam- és a szolgálati titokról szóló törvény mellékletének 46. pontját, mely azonban nem az információgyűjtéssel kapcsolatos kérelmekre vonatkozó statisztikai adatokat, hanem kifejezetten azon információkat rendeli titkossá minősíteni, amelyek már magának a titkos információgyűjtési tevékenységnek a során keletkeztek. A Pesti Központi Kerületi Bíróság és Nyíregyházi Városi Bíróság az a két bíróság, mely mindhárom kérdésünkre megtagadta a választ és az indokolásban is teljesen megegyező jogalapra helyezkedtek. Nincs másik két olyan bíróság a válaszadók között, amelyik ugyanazt a választ, ugyanarra a jogalapra hivatkozva adta volna.
Ennél aggasztóbb, hogy bár teljesen világos és egyértelmű a rendőrségi törvény azon szabálya, mely a titkos információgyűjtés engedélyezését a helyi bíróság egy a megyei bíróság elnöke által kijelölt bírájának hatáskörébe utalja, két bíróság is (Tatabányai Városi Bíróság, Balassagyarmati Városi Bíróság) azt közölte válaszában, hogy az engedélyezés nem tartozott a hatáskörébe.
Mindehhez hozzátartozik, hogy a titoktörvény kiköti, az adatközlést csak akkor lehet megtagadni, ha az adatot egyedileg ténylegesen állam- vagy szolgálati titokká minősítették. A kutatás során természetesen nem tudtuk ellenőrizni, hogy erre minden olyan esetben sor került-e, amikor a bíróságok a kért adatok állam- vagy szolgálati titok mivolta miatt tagadták meg a választ.
Összességében három bíróság adott számszerű választ arra a kérdésre, hogy hány kérelem érkezett hozzájuk titkos információgyűjtés engedélyezésére. A gyulai és a balassagyarmati bíróság közlése szerint egyetlen ilyen kérelem sem volt előttük az elmúlt évben. A Balassagyarmati Városi Bíróság azt is közölte, nincs a titkos információgyűjtés engedélyezésére kijelölt bírája, ezért a levél szerint az engedélyezés a megyei bíróság hatáskörébe tartozott. A Szolnoki Városi Bíróság tájékoztatása szerint 20 kérelem érkezett hozzájuk, azt azonban nem közölték, hogy hány esetben adott helyt a bíróság a kérelemnek. Az indoklás ezúttal a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV törvény 63.§ (2) bekezdésére hivatkozott, mely szerint a titkos információgyűjtés során beszerzett adat a büntetőeljárásban a bizonyítási eszközként való felhasználásáig, továbbá a Rendőrséggel együttműködő személy és a fedett nyomozó kiléte, az információgyűjtés ténye és technikai részlete államtitoknak minősül. Csakhogy a titkos információgyűjtésre vonatkozó kérelemről hozott bírósági döntések adatai nem tartoznak a "titkos információgyűjtés során beszerzett adatok" közé.
Az egységes és koherens jogértelmezés hiánya különösen aggasztó abból a szempontból, hogy itt az állampolgári jogokat súlyosan érintő kérdésről van szó. A titkos adatgyűjtés óriási hatalom az állam kezében, ezért kiemelt fontosságú, hogy az állampolgárok tájékozódhassanak afelől, a rendőrség milyen gyakorisággal alkalmaz a személyiségi jogokat korlátozó eszközöket, illetve hathatósan érvényesül-e a rendőrségi titkos adatgyűjtés bírói kontrollja, avagy a bíróságok az engedélyeket az esetek nagy részében a feltételek részletes vizsgálata nélkül megadják. A kutatás arra a következtetésre vezetett, hogy a bíróságok nem teszik hozzáférhetővé az állampolgárok számára ezeket a statisztikai jellegű adatokat.
Általános értékelés
Ha általában kell képet alkotni a magyar bíróságokról e kutatás tükrében, azt mondhatjuk, hogy a 39 megkérdezett bíróság közül 38 figyelembe vette kérdéseinket, és döntő többségük azokra vagy érdemben válaszolt, vagy az adatközlést minden kérdésre vonatkozó indokolással vagy legalább azok egy részének indokolásával utasította el. Érdemi válasz vagy (teljes vagy részleges) indoklással történő elutasítás érkezett minden megyei bíróságtól, s egy híján az összes városi bíróságtól. A megyei és a városi bíróságokat összehasonlítva a megyei bíróságok válaszadási hajlandósága nagyobb volt. Kilenc megyei és kilenc városi bíróság tartotta be a határidőt, a megyeiek esetében mindnél 100%-os a válaszadási arány, tehát öt kérdésre kaptunk számszerű, vagy indokolással elutasított választ, míg a városiak esetében a válaszok száma ingadozik az öt és a maximális nyolc között. Ez persze abból adódik, hogy a megyei bíróságoknak kevésbé kényes kérdéseket tettünk föl, míg a helyi bíróságoknak megfogalmazott titkos információgyűjtésre vonatkozó adatkérés nagyobb jogértelmezési nehézséget okozott.
A megyei bíróságok közül öten adtak valamennyi kérdésre számszerű, érdemi választ, mégpedig határidőn belül. Ezek a Csongrád Megyei, a Békés és Somogy Megyei, a Heves Megyei valamint a Jász- Nagykun- Szolnok Megyei Bíróságok voltak.
A helyi bíróságoknál nem számolhatunk be egyetlen maximálisan teljesítőről sem, amely valamennyi kérdésre határidőn belüli, számszerű választ adott volna. Ennek oka egyértelműen a titkos információgyűjtésre vonatkozó kérdésünk volt. A lehetséges nyolcból öt érdemi választ a Nyíregyházi Városi Bíróságtól, a Gyulai Városi Bíróságtól és az Egri Városi Bíróságtól kaptunk. Általában a Nyíregyházi Városi Bíróság volt az, mely kérelmeinkre a legszélesebb körű, legpontosabb tájékoztatást adta, minden esetben az adatközlés vagy annak elutasítása jogalapjának a megjelölésével és mindig a törvényi határidőn belül. A közölt információk tekintetében a Pesti Központi Kerületi Bíróság, Győri Városi Bíróság és Kaposvári Városi Bíróság bizonyult még alaposnak.
A kormányzati hatalomgyakorlás minél szélesebb körű nyilvánosságának a megteremtése mellett a bíróságoknak is el kell jutniuk az adatnyilvánosság, az elektronikus információnyilvánosság magasabb szintjére. Ehhez nemcsak a jogalkalmazás csiszolására, hanem sok esetbe megfelelő jogi normák megalkotására is szükség van. A kutatás tapasztalatai egyértelműen rámutattak arra, hogy itt nemcsak az információszabadság, hanem a jogállami követelményeknek való megfelelés, az egységes bírósági jogértelmezés, a jogbiztonság feltételei is érintettek.
Módszertan: A kérdéseket az Eötvös Károly Intézet kutatója saját neve alatt, kutatási céljának megjelölésével de az intézet említése nélkül, hagyományos postai úton ajánlott küldeményben juttatta el a bíróságokhoz 2003. július 4-én.
A bíróságok közérdekű adatok közlésének gyakorlata - tanulmány
