A felmérés célja az volt, hogy képet kapjunk arról, az egyes városi önkormányzatok milyen mértékben élnek az Internet nyújtotta takarékos és könnyen kezelhető lehetőségekkel az állampolgárok közérdekű adatokkal és információkkal való ellátásában, illetve milyen szolgáltatásokat tesznek elektronikus úton hozzáférhetővé. (A megyei jogú városok elektronikus adatnyilvánosságáról és adatközlési gyakorlatáról végzett vizsgálat egy átfogó, az említett önkormányzati kör működésének egészét átvilágító kutatás, valamint egy elektronikus információszabadság törvény követelményei kidolgozásának egyik első lépése. Az intézet általában is tervezi a közintézmények teljesítményének az adott terület sajátosságaihoz igazított mérését). Az itt leírtak értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a városi honlapok szerkezete és tartalma gyorsan változik, rövid időszakon belül jelentős átrendeződések lehetségesek. Ezért e cikk megállapításai kizárólag a jelzett időszakra vonatkozóan adhatnak módot következtetések levonására.
A vizsgálatba vont önkormányzatok körének kijelölésekor azt a szempontot vettük figyelembe, hogy a megyei jogú városok viszonylag homogén csoportot alkotnak, e városok a törvény szerint meghatározott módon azonos intézményfenntartói és szolgáltatói feladatokat látnak el. A városok hivatalos honlapján közétett információk rendszerezése és értékelése során a következőképpen jártunk el. Az 1992. évi, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény (Avtv.) rendelkezéseiből kiindulva egy egyelőre hipotetikus, de remélhetően a közeli jövőben valósággá váló „elektronikus információszabadsági törvény” követelményeit alkalmaztuk a városi honlapokra. Azt vizsgáltuk, az egyes városok a közérdekű adatok közzétételére vonatkozó kötelezettségeiket — a hagyományos csatornák mellett — mennyiben elégítik ki az Interneten keresztül. Hangsúlyozandó, hogy jelenleg az elektronikus adatszolgáltatás csak lehetőség: a közintézményeknek (még) nem kötelességük az ilyen úton történő nyilvánosságra hozatalról gondoskodni.
Az adatvédelmi törvény értelmében az önkormányzatoknak mindenekelőtt két körben vannak közérdekű adatközlési kötelességei. Az első körbe az önkormányzatok közhatalmi, hatósági funkciójához kötődő területek tartoznak: a közhivatalokat ellátó személyekre vonatkozó adatok, a képviselőtestületek és a polgármesteri hivatal működésére vonatkozó információk, határozatok, rendeletek, jegyzőkönyvek, pályázatok. A második körbe az önkormányzatok közszolgáltatói feladataihoz köthető területek tartoznak: oktatási, szociális, egészségügyi stb. intézmények címjegyzékei, közlekedési menetrendek és díjszabások, közterület-fenntartás. Vizsgálatunk ezeken a területeken túlmenően kiterjedt olyan, a közérdekű információ kategóriáján kívül eső adatszolgáltatási területekre is, mint az önkormányzatok gazdaság- és befektetés-ösztönző tevékenységére vonatkozó kereskedelmi információk (ipari parkok, városfejlesztési programok, vásárok, kamarák, adókedvezmények), vagy éppen a lakók és látogatók mindennapi életében hasznos információk (várostörténet, idegenforgalom, kulturális események, helyi civil szervezetek, egyházak). Ez a cikk a közérdekű adatközlési gyakorlat összehasonlításán túlmenően a többi területre nézve csak néhány általános megállapítást tartalmaz, de a vizsgálat teljes anyaga elolvasható az intézet honlapján (www.ekint.org).
Közhivatalok
Az itt következő összefoglaló életszerű értékeléséhez egy olyan személy helyébe kell képzelnünk magunkat, aki semmiféle érdemleges információval nem rendelkezik valamely magyarországi viszonylatban nagyvárosnak számító helységről, de szeretne minél többet megtudni egyfelől a helyi politikai viszonyokról, a helyi közéletet foglalkoztató kérdésekről, a városi politikai erőviszonyokról és döntésekről. Mi több, az illető arra számít, hogy számos ügyes-bajos dolga intézése során sűrűn kell majd kapcsolatba lépnie a város hivatalos szerveivel, például engedélyezési eljárások stb. ügyében. Végezetül, arról is szeretne képet kapni, hogy az adott város hosszabb távon milyen kulturális, társadalmi és kereskedelmi lehetőségeket nyújt. A legegyszerűbb és életszerűbb talán az, ha egy olyan, a környéket nem ismerő magyar vagy (magyarul beszélő) külföldi üzletember helyébe képzeljük magunkat, aki azt fontolgatja, hogy valamelyik magyar városban kezd üzleti tevékenységet, ezért igyekszik felmérni a helyi politikai viszonyokat, és értelemszerűen szeretne képet kapni a hivatali ügyintézés állapotáról. De persze az életminőség egyéb vonatkozásai (kultúra, szórakozás, sport) is érdeklik, csakúgy, mint az egészségügyi ellátottság, és ha gyerekei vannak, érdekli a helyi iskolák, középiskolák profilja stb. Reális feltételezés, hogy ez az ember elsőként az Interneten próbál alaposabban tájékozódni. Lássuk, mire jutna:
Általánosságban kijelenthető, hogy — a jelentős helyi eltérések mellett — az önkormányzatok összességében sokkal több információt tesznek közzé a közhatalmi, hivatali tevékenységhez tartozó körben, mint a közszolgáltatói körben. A vizsgálat során a közhatalmi körben összesen tizennyolc, míg a közszolgáltatói körben tizenhat — alább részletezendő — adatkategóriát alakítottunk ki. A közhatalmi körben az egyes városok átlagosan 11,36 kategóriában tettek közzé információkat (63%), míg a közszolgáltatói körben csak 6,45 kategóriában (40%). E két adatkör összesített mérlege alapján a legjobb adatközlő önkormányzatok a következők: Debrecen, Székesfehérvár, Miskolc, Kecskemét, Veszprém. A leggyengébb adatszolgáltatók pedig Nyíregyháza, Békéscsaba, Sopron, Szeged.
* A rangsor értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy nem súlyoztuk az egyes kategóriákat fontosság szerint, továbbá nem mindig állt módunkban ellenőrizni a közölt adatok pontosságát és naprakészségét. Ezekről a részletekről lásd a teljes kutatási anyagot (www.ekint.org).
Az egyes fontosabb adatkategóriák részletesebb vizsgálata is igen vegyes képet mutat. A városok helyi politikai viszonyai tekintetében a legfontosabb adatok alighanem a képviselők és más tisztségviselők adatai és hivatali elérhetősége, a képviselő-testületek munkaterve, előterjesztései, az ülések jegyzőkönyve, a rendeletek és határozatok, és a polgármesteri hivatal szervezeti egységei, ügyrendje. Ebben a tekintetben azt találjuk, hogy egyetlen város, Nyíregyháza esetében fordul csak elő, hogy a város hivatalos honlapjáról még közvetve sem tudható meg az önkormányzati képviselők neve, míg Szeged esetében ez az információ csak közvetve, a választási eredmények megtekintése útján szerezhető meg. Három további város (Debrecen, Szombathely, Veszprém) a képviselőkről a nevükön kívül semmiféle adatot nem közöl�még a pártállásukat sem. A többi város minimális információként feltünteti a képviselők pártállását és választókörzetét (ha egyéni körzetben jutottak be a testületbe), de csak hét város (Dunaújváros, Kaposvár, Kecskemét, Nagykanizsa, Pécs, Székesfehérvár, Veszprém) közli a képviselők telefonszámát vagy elektronikus postacímét, és csak öt honlap adja meg a képviselők fogadóóráját. Ugyanakkor öt város (Békéscsaba, Győr, Nagykanizsa, Székesfehérvár, Veszprém) közli a képviselők otthoni lakcímét, ami aggályosnak tűnik. Mindössze öt városi honlap (Debrecen, Kecskemét, Pécs, Salgótarján, Szombathely) közli a képviselők funkcióját (alpolgármester, tanácsnok). Három város (Nyíregyháza, Hódmezővásárhely, Sopron) kivételével valamennyien közzéteszik a bizottságok listáját és a tagok nevét, de a bizottságoknak a képviselőtestület által rájuk átruházott feladatkörét csak Kecskemét és Salgótarján honlapja közli. Ami a polgármestereket illeti, valamennyi honlap közli telefonszámukat és e-mail-címüket (igaz, Dunaújváros polgármestere csak a pártja által adott e-mail-címet tünteti fel, és arról is hibajelentés érkezik, ha valaki kapcsolatba próbál lépni vele).
Áttérve a képviselők adatairól a testületek működésére, tehát a helyi politika legfőbb döntéshozatali és vitafórumára, a következőket találjuk; az önkormányzati törvény nem kötelezi éves munkaterv készítésére a képviselőtestületeket, noha ez nagymértékben megkönnyítené a testület munkájának átláthatóságát, az állampolgárok és az állampolgárok szervezeteinek a tájékozódását a helyi politika várható napirendjét illetően. Ezért nem meglepő, hogy mindössze két város (Kaposvár és Székesfehérvár) tette közzé munkatervét a városi honlapon, és tizenegy város semmiféle információt nem közölt a közgyűlés napirendjét illetően. Nyolc város csak a közgyűlés legközelebbi ülésének napirendjét közli, és csak Kecskemét, Eger és Tatabánya honlapja közli az előterjesztések tartalmát is. Talán még ennél is meglepőbb, hogy 14 város semmilyen formában nem közli az ülések jegyzőkönyvét és a határozatokat az Interneten, négy honlap (Nagykanizsa, Székesfehérvár, Tatabánya, Veszprém) közli legalább az utolsó ülés jegyzőkönyvét teljes terjedelemben, de csak Kecskemét és Győr esetében tekinthetők meg a jegyzőkönyvek több évre visszamenően.
A képviselőtestületek legfontosabb döntései a rendeletek, amik a törvények által nem szabályozott körben jelentős mértékben meghatározzák a helyi lakosok életviszonyait. Alapvető jelentőségű például a városi költségvetésről vagy a helyi adóról szóló rendelet, vagy a városrendezési tervek, hiszen ezek alapvetően befolyásolhatják a lakók és a vállalkozások hosszú távú várakozásait, terveit, a város arculatát, az egyes környékek jellegét. A rendeletek tartalmára irányuló tájékozódásnak pedig alighanem legegyszerűbb módja éppen az Internet. Ennek fényében kell értékelni azt a tényt, hogy három olyan megyei jogú város van, amely rendeleteit nem közli hivatalos honlapján: Nyíregyháza, Salgótarján és Zalaegerszeg. Ugyanakkor Dunaújvárosnál csak a rendeletek címe van feltüntetve, míg több város esetén nyilvánvalóan hiányos a lista.
Az eddig ismertetett egyes kategóriák részletesebb elemzése alapján nehéz szisztematikus összefüggéseket felfedezni: előfordul, hogy valamelyik honlap egy tekintetben példamutató, míg más vonatkozásban semmiféle információt nem közöl. Ugyanakkor Kecskemét adatközlési gyakorlata ebben a körben a legtöbb kategóriában élenjárónak számít, míg Nyíregyháza egyértelműen a leggyengébb adatközlő.
A polgármesteri hivatalok — az állampolgárok a hivatali ügyintézés során elsősorban ezekkel kerülnek kapcsolatba — tekintetében hasonló eltérések tapasztalhatók. Az adatvédelmi törvényen kívül kormányrendelet is előírja, hogy a köztisztviselők nevét, feladatkörét és besorolását a nagyközönség megismerésére alkalmas módon közzé kell tenni. Ehhez képest kilenc város honlapján csak a vezető beosztású tisztségviselők neve és elérhetősége tekinthető meg, míg a teljes személyi állomány telefonkönyvét tizenkét város teszi közzé. Még rosszabb képet mutat a hivatalok ügyfélfogadási rendjére vonatkozó információk fellelhetősége: nyolc város honlapján egyáltalán nincsen adat a hivatali órákra nézve, Debrecen és Hódmezővásárhely egy-egy iroda ügyfélfogadási idejét közli, míg a többi tizenkét város valamennyi szervezeti egység ügyfélfogadási rendjét közli az Interneten. Ugyanakkor tizennégy város honlapja nem igazítja el a tájékozódót arról, hogy az egyes ügyekben melyik irodát kell felkeresni, nem közli a szervezeti egységek feladatköreit. Ha valaki a hivatali ügyintézést megelőzően a városok honlapján szeretne tájékozódni az ügyére vonatkozó jogszabályok, az egyes kérelmekhez benyújtandó iratok, vagy az illetékek mértéke tekintetében, akkor csupán tizenhárom város nyújt neki ehhez legalább valamilyen mértékű segítséget. A korábbiak fényében meglepő viszont, hogy ebben a tekintetben Nyíregyháza honlapja nyújtja a legteljesebb tájékoztatást.
Közszolgáltatások
Az önkormányzatok által nyújtott közszolgáltatások körében minimum három olyan nagy területet azonosíthatunk, amelyek a városba letelepülni vagy üzleti tevékenységet folytatni szándékozók érdeklődésére tarthat igényt: az oktatást, az egészségügyet és a kulturális intézményeket. Ha mármost valaki az Interneten keresztül szeretne tájékozódni a városi iskolák tekintetében, akkor a következő helyzettel szembesül: valamennyi város honlapja közli a helyi közoktatási intézmények címét és telefonszámát, de az intézményvezetők nevét például már csak tizenhárom önkormányzat közli. Ha valakit a helyben működő középiskolák képzési profilja vagy az általuk követett pedagógiai elvek érdekelnek, akkor viszont csak Dunaújváros és Kaposvár honlapja ad eligazítást. Az egyes városokban nyújtott pedagógiai szakszolgáltatásokról pedig csak Dunaújváros, Székesfehérvár és Veszprém honlapja tájékoztat.
Ami az egészségügyi ellátást illeti, Békéscsaba és Kaposvár egyáltalán nem közöl az egészségügyi intézményekkel kapcsolatos információt, ugyanakkor nyolc városi honlap az alapellátáson kívül az egészségügyi szakellátást nyújtó intézmények létét és elérhetőségét is feltünteti. Az alapellátást nyújtó orvosokról — ahol van egyáltalán információ — a nevükön kívül körzetszámuk, rendelési idejük és elérhetőségük tudható meg, Sopron honlapja viszont még a körzetek utcajegyzékét is közzéteszi.
Ha a tájékozódni vágyó személy az Interneten indul el, hogy egy-egy város kulturális életéről és intézményeiről tudakozódjék, Szeged esetében semmiféle eligazítást nem fog kapni, míg Békéscsaba, Eger és Hódmezővásárhely honlapja egyetlen művelődési intézmény linkjét tartalmazza. Kilenc város legalább az intézmények létéről (feltehetően) teljes körű tájékoztatást ad, de az intézmények programjairól, az ott nyújtott szolgáltatásokról, az időszaki kiállításokról stb. csak a maradék kilenc város honlapja ad felvilágosítást. Ebben a tekintetben kiemelkedő Nagykanizsa, Pécs és Sopron gyakorlata: ezek a városok láthatóan igen nagy gondot fordítanak a kulturális lehetőségek megismerhetőségére.
A megyei jogú városi önkormányzatok által kötelezően nyújtandó közszolgáltatások körébe tartozik a helyi közlekedés biztosítása, és ez a városlakók vagy idetelepülni szándékozók életminősége szempontjából nyilvánvalóan kulcsfontosságú információ. Ehhez képest meglepő lehet, hogy nyolc városi honlap egyáltalán nem közöl információkat a helyi tömegközlekedésről, és mindössze két város (Kecskemét és Nagykanizsa) teszi közzé honlapján a minimálisan elvárható adatkört: az egyes relációk útvonalát és megállóit, az indulási időket és a díjszabást. A tömegközlekedést nem használó, saját autóval rendelkező érdeklődő sem jár jobban: csak Debrecen, Szeged, Szombathely, Veszprém és Zalaegerszeg honlapja közöl bármiféle információt a város parkolási viszonyairól, de csak az utóbbi három számol be a parkolási övezetek határairól és a díjszabásokról. Viszont öt város (Debrecen, Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, Salgótarján és Szekszárd) kivételével valamennyi honlap közli a település térképét, igaz, az így közölt információ használhatósága esetről esetre jelentősen különbözik. Így például csak Békéscsaba, Dunaújváros és Pécs térképe rendelkezik keresőfunkcióval, és csak Szombathely közölt térképe tünteti fel a buszútvonalakat.
Gazdaságfejlesztés, infrastruktúra
Végezetül, az egy-egy várossal kapcsolatos hasznos tudnivalóknak van olyan köre, amely inkább azok számára lehet érdekes, akik nem ismerői a térségnek, akik gazdasági tevékenységet szeretnének folytatni a városban vagy vonzáskörzetében. Ide tartoznak a város kistérségére, a megyei és regionális fejlesztési tanácsokra, az ipari parkok és vásárok létére, az infrastruktúra állapotára vonatkozó információk. Az adatoknak ez a köre kívül esik azon a csoporton, amelyet az önkormányzatoknak valamilyen módon kötelességük nyilvánosságra hozni: éppenséggel az önkormányzatoknak illetőleg a térség cégeinek állhat leginkább az érdekében, hogy naprakész és könnyen hozzáférhető tájékoztatást nyújtsanak az esetleges érdeklődőknek.
Mindennek fényében különösen meglepő lehet, hogy mindössze hét megyei jogú város tesz közzé bármiféle információt a hozzá tartozó kistérségekről, a kistérségben található gazdasági viszonyokról, befektetési lehetőségekről pedig csak három városi honlap ad tájékoztatást (Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Tatabánya). Ugyancsak hét város közöl bárminemű adatot a regionális fejlesztő szervekről. Ami a városok gazdasági viszonyait illeti, tizenhárom honlap nem nyújt ilyen tájékoztatást, de a többi kilenc város által közölt adatok is zömmel feltűnően elavultak. A gazdaság minden ágazatára (ideértve az infrastruktúrát és a foglalkoztatást is) kiterjedő tájékoztatást pedig csak Debrecen, Székesfehérvár és Szolnok törekszik nyújtani. A városok által esetlegesen létrehozott ipari parkokról csak tizenkét honlap tesz említést, de ezeknek az információknak egy jó része is láthatóan elavult. Talán még ennél is meglepőbb, hogy mindössze hét város közli városfejlesztési koncepcióját vagy annak részleteit, ezek közül Szeged tájékoztatása a legkimerítőbb. Egyetlen város, Sopron tesz közzé hivatalos honlapján információkat a városban rendezendő szakmai és kereskedelmi vásárokról. Általánosságban is elmondható, hogy a gazdaságfejlesztésre vonatkozó adatok rendszerint sokkal hiányosabbak és elavultabbak, mint a közhatalmi és közszolgáltatói körben közölt információk.
Az Eötvös Károly Intézet felmérése során összesen nyolcvanegy adatkategóriát alakított ki, ennek részét képezi a fent külön táblázatban összefoglalt, közérdekű információk csoportja (harmincnégy kategória). Ha a fennmaradó negyvenhét, inkább tájékoztató jellegű kategóriát is bevonjuk az egyes városok adatközlési gyakorlatának az elemzésébe, akkor a következő összesített képet kapjuk.
E táblázatot az előzővel összevetve ismét elmondható, hogy ritkán bukkanhatunk szisztematikus összefüggések nyomára. Az azért mindenképpen feltűnő, hogy a részlistát és az összesített listát ugyanaz a két város (Debrecen és Székesfehérvár) vezeti, és általában is, a közérdekű adatközlésben jónak minősíthető Kecskemét, Veszprém és Miskolc az összesített adatok tekintetében is az élbolyhoz tartozik. Nyíregyháza mindkét rangsorban az utolsó, és ugyancsak mindkét táblázaton a leggyengébbek között szerepel Békéscsaba, Szekszárd és Eger.
Végezetül, ha e felmérés nyomán átfogó megállapításokat kívánunk tenni a legnagyobb magyar települési önkormányzatok elektronikus adatszolgáltatási gyakorlatáról, akkor általánosságban a következőket mondhatjuk. Minden hiányosság ellenére az elektronikus adatszolgáltatás, úgy tűnik, ma már része az önkormányzatok mindennapi gyakorlatának. Ha valaki kizárólag az Interneten próbál tájékozódni az egyes városok viszonyait illetően, akkor tipikusan azzal szembesül, hogy az egyes honlapok — főleg a közhatalmi körben — jelentős mennyiségű, de az egységes szempontokat nélkülöző, ezért rendszerezetlen és nehezen kezelhető információt tárolnak. Ezért az érdeklődő általában nem kerülheti meg a hagyományos csatornák igénybevételét. Az egységes szempontok hiányán aligha lehet csodálkozni, hiszen jelenleg az önkormányzatokat nem kötelezi törvény arra, hogy a közérdekű adatokat elektronikus formában is nyilvánosságra hozzák. Tekintettel arra, hogy az Internet az adatközlés költségkímélő és egyszerű módja, amely ráadásul számos tájékozódni vágyó számára a legkönnyebben hozzáférhető csatorna, üdvözlendő lenne, ha törvény írná elő a közintézmények elektronikus adatszolgáltatási kötelezettségét.
