Tavaly október 4-én adta hírül a Magyar Nemzet nevű kormányközlöny, hogy a Magyarországgal szemben az uniós költségvetés védelmét fenyegető korrupció miatt folyó eljárásra válaszul az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a parlament 150 igen szavazattal, 12 ellenében, 19 tartózkodással autonóm államigazgatási szervként jött létre jogilag az Integritás Hatóság, amelynek feladata az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos csalás, összeférhetetlenség, korrupció vagy más jogsértés kivizsgálása. Az Integritás Hatóság alapításának dátuma 2022. november 4-e, de a működését csak valamikor majd most kezdi meg.
A szégyenlős autokráciák, de néha még a legdurvább diktatúrák is, látszatjogokat deklarálnak, potemkin-demokráciadíszleteket építenek. Például, piszok drágán a kamu jogvédelem jegyében látszatintézményeket, álcivil szervezeteket alapítanak vagy a nevetségességet sem elkerülve a látszatnépakarat 97%-át(!) mutató nemzeti konzultációkkal pávatáncnak gondolt bohóctréfákat űznek. Jó példája ennek a fenn az ernyő nincsen kas politikának az újdonatúj Integritás Hatóság is, amely Százhúsz alkalmazottal integritáskockázat-értékelési gyakorlatot(?) folytat, no meg évente, ki tudja, minek, elemző integritásjelentéseket készít, és „eseti jelleggel” úgynevezett ajánlásokat ad ki. Mindezt alátámasztják azzal is, mégis felmerül az autonómia kísértése – Fő az óvatosság! –, hogy az Orbán rendszer számára eleve kebelbelinek, megbízhatónak konstruált Integritás Hatóság semmilyen hatósági jogkörrel nem rendelkezik. Amint ez köztudott, a hatóságok attól hatóságok, mert ügyekben döntéseket hoznak, kötelező erővel jogosultságokat és kötelezettségeket állapítanak meg, jogsértéseket szankcionálnak, a helytelen viselkedést pedig büntetik. Ha az „Integritás Hatóság” bevezetéséről szóló törvényt nézzük, azt látjuk, hogy ennek a korrupcióellenes hatóságnak állított valaminek feladatkörei között egyetlen olyan tevékenységét találunk, amit olykor hatóságok is csinálnak: keménykedve két hónapra felfüggeszthet közbeszerzési eljárásokat. Ez viszont a hatóságosdihoz édeskevés.
Ha nem hatóság, mégis micsoda? Ha ez a hatóság-izé nevében újdonság is, tartalmában nem az. Az Integritás Hatóság bevezetését is eredményező politikák általánosan ismertek, a világ és a magyar autokráciák történetéből szép számmal említhetünk példákat. Ismertek politikai kelet-európai példák is. Ilyen volt a pártállami Lengyelországban gründolt Tribunal, akárcsak a magyar „szocializmus” Alkotmánytanácsa, „Ez utóbbi nem volt alkotmánybíróság, a parlament szerve volt, törvényt nem bírálhatott felül” (Sólyom László), amelyet 1985-ös életre hívásakor – elnöke az MSZMP KB titkári posztjától(!) éppen megváló Dr. Korom Mihály volt – Kádár János ezzel az újra aktuális, de akkor is vicces személyes intéssel bocsátotta útjára: „Elvtársak, aztán csak semmi jogászkodás!”
E műfajt rendszerint, Afrikától Ázsiáig, nyílt diktatúrák is alkalmazták. Híres eset az 1973-ban a Fülöp-szigetek katonai kormányzása idején Ferdinand Marcos gyilkos önkényuralmában, annak alkotmányába is beleírt Tanodbayannak nevezett ún. „ombudsmanhivatal”, amely persze nem a népet, hanem csakis zsarnokát szolgálta.
Ha az Integritás Hatóságnak lenne alkotmányos célja, akkor, mivel a közpénzköltés az információszabadság tárgya, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság néhány mondatos törvénymódosítással, feladatát majdnem ingyen elláthatná.
Az Integritás Hatóság hatásköre még leginkább az ombudsmanokéra hasonlít, ám míg az igazi ombudsmanok – gondoljunk a posztszovjet világ első ombudsmanjára Ewa Letowskára – megválasztása napján nekigyürkőzik a munkának, addig az Integritás Hatóság megválasztott elnöke Biró Ferenc belengetve a semmittevést ezzel indított: „akár több évig is eltarthat, mire teljes gőzerővel működni kezd a Hatóság”.
Azt az állítást, hogy az Integritás Hatóság hatáskörnélküli ombudsmanhivatalnak sem valóságos, mindenekelőtt a nyilvánossághoz való viszonya mutatja. Amíg az ombudsman hivatalok a társadalmi nyilvánosság intézményei, addig az Integritás Hatóság tevékenységét belengi a titkosság: „A Hatóság vizsgálata során beszerzett iratok és tárgyi bizonyítási eszközök nem nyilvánosak.”— mondja a törvény. Ez nem abszurd, csak nem ombudsmanos. Az viszont már a képtelen paranoia kategóriájának része, hogy „A Hatóság az általa kezelt adatot haladéktalanul törli, ha az adatkezelés célja a Hatóságnál már nem áll fenn.” Ilyen nincs. Egyetlen közhivatal sem működhet papíralapú és/vagy digitális irattár nélkül. Ráadásul egy hivatalban soha nem tudható, hogy az éppen nem használt, archivált adatra mikor van újból szükség. Ráadásul itt nem egyszerűen az iratok, hanem az adatok törléséről szól a törvény, ami a digitalizált állományoknál nehéz dió. Ott a törlés nem törlésgomb-nyomkodás (delete), hanem magának az adathordozók pl. a winchesterek fizikai megsemmisítését igényli.
A fideszes kétharmad a Számvevőszék elnökét jelölte ki arra, hogy ő jelölje az integritáshatósági elnököt. A jelölő neve Windisch László, akit meg a Fidesz (na meg a vazallus KDNP) jelölt a Számvevőszék elnökének. Windisch vicces és fényes NER-ejtőernyős karriert mondhat magáénak. A jogász végzettségű omnipotens kádernek Örkény nyomán jelszava lehetne ez is: „Elmondhatom, hogy annyi mindenféléhez nem értek, ami már sokoldalúságnak számít”. Windisch anélkül, hogy bármiféle banki gyakorlata lett volna az abszolút semmiből lett a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, azután a KSH még a pártállam idejében is megvolt belső szervezeti kultúrájában teljesen szokatlanul ugyancsak minden statisztikai előképzettség nélkül lett annak elnökhelyettese, aztán ugyanígy első királyi főszámvevő. Most meg a köztársasági (helyesebben: nemzeti) elnök az ő bölcs javaslatára nevezte ki az Integritás Hatóság elnökét.
Az Integritás Hatóság vezetőinek kiválasztásának körülményei is átláthatatlanra sikerültek. Bibó szerint – Mennyire aktuálisak ma is szavai! – a torz magyar közélet szelekciós mechanizmusában olyan személyek kerülnek vezető pozícióba, akikből hiányzik az „ép reagálóképesség”.
Biró Ferenc már egyetlen előásható korábbi vonatkozó megjegyzésében 2015-ben is arról beszélt a Napinak, hogy „lehet ujjal mutogatni a kormányra, de ha mi nem vagyunk hajlandóak ebben részt venni, akkor nem lesz korrupció”. Aki ennyit értett meg a hazai korrupció jelenséghalmazából annak esetében azon sem csodálkozhatunk, ha gőze sincs arról, mi a fenének jött létre az a hivatal, amelynek vezetésére saját állítása szerint havi négymillióért csak ő alkalmas. „Hogy az intézményt miért hozták létre? Sarkosan fogalmazva, nekem mindegy is, hogy milyen indíttatásból született.” Úgy tesz tehát, mintha fogalma sem lenne arról, hogy az orbáni pávatánc terméke ez a semmiről szóló Integritás Hatóság. Létrehozásának oka pedig az, hogy az EU adófizetőit képviselő kormányok elkezdtek ráunni arra, hogy az EU-s források Magyarországon, szempillantás alatt magánvagyonokká válnak, továbbá hogy a magyarországi korrupció az állam szívéből terjed szét, ezért érdemi változást követelve az ezermilliárdok kifizetését befagyasztották. Eközben Biró nemhogy nem lát rendszerszintű problémát, de szerinte „a rendszerkritikus hangok nem a megoldás felé törekednek”. Ha már lúd, legyen egyúttal kövér is, a Bloombergnek már arról beszélt, hogy Orbán rendszere nem is korrupt „Nem a rendszer korrupt, az egyének azok”, sőt odáig bátorkodott a merészkedésben, hogy kijelentse, miszerint a korrupció nem nagyobb probléma Magyarországon, mint bárhol máshol.
Végül megjött a hatalom küldte örömhír:
„Hivatalában fogadta Polt Péter legfőbb ügyész Biró Ferencet, az Integritás
Hatóság elnökét, hogy megkezdjék a közös
munka előkészítését.” „A legfőbb ügyész által kezdeményezett találkozó célja az ügyészség
korrupció ellenes tevékenységének bemutatása, az Integritás Hatóság megkezdett
munkájának az összefoglalása, valamint a két szervezet közötti
munkamegállapodás előkészítése volt.” Haladunk tehát.
Erről, ha éppen vicces kedvünkben vagyunk, Mozart Szöktetés a szerájból című operája végén elhangzó híres mondat juthat az eszünkbe: „Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés!”. Ha pedig nem akarunk nevetni a NER újabb röhejesen és ostoba manőverén, akkor Arany János: „Körötte csend amerre ment,/ És néma tartomány… Áll néma csend; légy szárnya bent,/ Se künn, nem hallatik.”
...
Kép forrása: MTI/Máthé Zoltán
Felhívás az olvasónak!
Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:
Forint utaláshoz: 10918001-00000041-54080013
Euro utaláshoz: 10918001-00000041-54080037
USD utaláshoz: 10918001-00000041-54080044
Számlatulajdonos: Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány
Cím: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 11.
Bank: UniCredit Bank
SWIFT: BACXHUHB
