ekint embléma

Alkotmánybíróság előtt az SZFE-törvény - Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember ösmeri az igazságot (álláspont)

álláspont 2021-03-04 | Eötvös Károly Intézet Fb Sharing

Az Alkotmánybíróságnak döntenie kell arról, hogy az SZFE-t elpusztító jogszabályok alkotmányellenesek. Vélemény.

Felhívás az olvasónak!


Egy-egy elemzésünk, állásfoglalásunk jelképes örökbefogadásával Ön is támogathatja munkánkat! Amennyiben élni kíván a lehetőséggel, az alábbi számlaszámokra utalással teheti meg:


- Forint utaláshoz: 11600006-00000000-78417407 (IBAN: HU56 1160 0006 0000 0000 7841 7407) 

- Euro utaláshoz: 11600006-00000000-78416231 (IBAN: HU89 1160 0006 0000 0000 7841 6231)

- USD utaláshoz: 11600006-00000000-78416303 (IBAN: HU85 1160 0006 0000 0000 7841 6303)


Támogatás esetén kérjük, küldjön egy üzenetet az info@ekint.org email-címre, amelyben tájékoztat minket arról, hogy név szerint is feltüntethetjük-e Önt az intézet által kiadott írás örökbefogadójaként. 


Megtisztelő támogatását nagyon köszönjük!


***


Február 18-án iktatták az Alkotmánybíróságon azt a Fővárosi Törvényszék által jegyzett, egyedi normakontrollra irányuló bírói indítványt, amely szerint az SZFE-t elpusztító jogszabályok alkotmányellenesek. Ezzel a Színmű jóvoltából akár az egész magyar felsőoktatásra is kiterjedő új remények ébredhetnek.

A címnek választott, Esterházy Pétertől származó, szállóigévé vált mondat átirata jellemezni kívánja néhány jogalkalmazó dilemmáját. Ugyanis, míg például a vádlott bármikor hazudhat, bírája soha, őt ugyanis köti az igazság és a jog. A bíró és más jogalkalmazók, pl. az ombudsman ugyanis úgy független, hogy nem azt teszi, ami neki tetszik, még kevésbé azt, ami számára komfortos, azt meg végképp nem, amit valaki, a főnökség vagy akár a közvélemény éppen elvárna tőle. Döntéseiben nem a hatalmasok kiszolgálása vezeti. A jog keretei között igazságérzete, a törvény és elődei, kollégái korábbi döntései kötik kezét. Így van ez rendesen nemcsak a demokráciákban, de az autoriter rendszerekben is. Csakis a nyílt diktatúrákban hoznak ítéletet pl. a proletár jogérzék vagy valami hasonló vallási, faji, nemzeti címkével ellátott hatalmi hazugság alapján. Gondolhatunk például a hatalommániás Trump által kinevezett bírókra is, akik Trump őszinte meglepetésére számos esetben bizonyították, hogy nem kinevezőjükhöz, hanem mindenekelőtt a joghoz maradtak hűek.

Ez, mondjuk ki, nem annyira a magyar, hanem az ideáltipikus helyzet leírása. 

Mindez arról jut eszünkbe, hogy – miután 2020 októberében több mint 150 SZFE-polgár fordult az Alkotmánybírósághoz az autonómiát leromboló alkotmányellenes SZFE-törvény megsemmisítését kérve – most a Fővárosi Törvényszék az Alkotmánybíróság előtt szintén indítványozta a Színház- és Filmművészeti Egyetem gyarmatosítását lehetővé tevő törvényhelyek megsemmisítését. A fontos különbség annyi, hogy amíg az egyetemi polgárok panaszát az Alkotmánybíróság addig tologathatja, ameddig neki tetszik, addig a bírói indítvány ügyében viszont soron kívül, de legfeljebb 90 napon belül döntenie kell.

A dolog különös fénybe kerülhet azáltal is, hogy a diákok szabadságküzdelmének pátosza megindítja a szívet és az elmét is, és ha nincs ez a küzdelem, most nincs bírói indítvány, azaz nem is tartunk itt. Az ügy súlyát, érdekességét továbbá az adja meg, hogyha az AB eleget tesz kötelezettségének, akkor az SZFE a sajátja mellett, kivívhatja a hatalomnak ellenállás nélkül behódolt egyetemek szabadságát is. Az Alkotmánybíróság döntésének ezért messzeható következményei lehetnek.

A tét most nemcsak az SZFE modellváltásáról rendelkező 2020. évi LXXIII. törvény alkotmányossága, hanem a Fővárosi Törvényszék tanácsa által szintén alkotmányellenesnek talált felsőoktatási törvény 94.§ (6) bekezdése, amely szerint a magánfelsőoktatási intézmény alapító okirata az autonómiát meghatározó törvényi szabályoktól eltérően úgy is rendelkezhet, hogy a fenntartó fogadja el az egyetem költségvetését, szervezeti és működési szabályzatát, intézményfejlesztési, vagyongazdálkodási tervét, gazdálkodó szervezet alapítását, gazdálkodó szervezetben történő részesedés szerzését, valamint a fenntartó írja ki a rektori pályázatot is. Dönthet lényegében bármiről.

Azaz, ismételjük, ha ezt a törvényhelyet az Alkotmánybíróság megsemmisítené, akkor nem csupán a Színmű, de az alapítványosított összes magyar egyetem polgárai visszaszerezhetnék kollektív önrendelkezés jogaikat.

Vegyük most át a leckét! Az Alaptörvény X. cikkének (1) bekezdése értelmében Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és a művészeti alkotás szabadságát, továbbá a tanulás, valamint a tanítás szabadságát. A (2) bekezdés szerint tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, arra kizárólag a tudomány művelői jogosultak, a (3) bekezdés szerint a felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak. A Felsőoktatási törvény szerint “a szenátust illetik meg a felsőoktatási intézmény Alaptörvényben rögzített jogosultságai.” Ugyanezen törvény 75. §-a szerint a fenntartói irányítás nem sértheti a felsőoktatási intézménynek a képzés és kutatás tudományos tárgyával és tartalmával kapcsolatos kérdések tekintetében biztosított önállóságát.

Az indítványozó bírói tanács azt is megállapítja, hogy az Alkotmánynak és az Alaptörvénynek a tudomány szabadsága és az egyetemi autonómia szempontjából érintett rendelkezései között érdemi különbségek nincsenek, ezért az AB vonatkozó 2005-ös autonómiadöntése az AB-hez forduló bíróságot és az Alkotmánybíróságot saját doktrínája szerint is köti. Az Alkotmánybíróság a 41/2005. (X. 27.) határozatában ugyanis a következőket állapította meg: “[a] felsőoktatási intézményektől ily módon idegen … testületet nem lehet felhatalmazni a felsőoktatási intézmény autonómiájával védett, az intézményi autonómia hordozói számára biztosított önkormányzati jogosultságok gyakorlására, mert ez az autonómia elvonását jelentené”. Továbbá "a tudományos és művészeti élet szabadsága, a tanszabadság és a tanítás szabadsága érvényesülésének alapvető biztosítéka a felsőoktatási intézmény autonómiája.”, és teszi még hozzá: "(a)z intézményi autonómia alapján garantált a felsőoktatási intézmény szervezeti önállósága és önigazgatáshoz való joga.”.

De vajon ezzel az alkotmányos, törvényi és alkotmánybírósági precedens-háttérrel lehetséges-e olyan alkotmánybírósági érvelés, amely szerint miután a miniszter az omnipotens szénhidrogénszakemberekkel megerősített kuratóriumot az SZFE nyakára ültette, ezzel az alapítvány az egyetem integráns részévé vált, és mint ilyen maga lett az egyetemi autonómia hordozója és címzettje? Az ilyen típusú érvek útja a fentiek szerint ugyancsak eleve elzárt. "(A)z irányító testület helyzetét és összetételét tekintve nyilvánvalóan nem a felsőoktatási intézmény önkormányzati szerve. A felsőoktatási intézményektől ily módon idegen irányító testületet nem lehet felhatalmazni a felsőoktatási intézmény autonómiájával védett, az intézményi autonómia hordozói számára biztosított önkormányzati jogosultságokgyakorlására, mert ez az autonómia elvonását jelentené." Ez az érvelés a bírói indítvány álláspontja szerint nyilvánvalóan irányadó az egyetem kuratóriumára is, hiszen azt nem az egyetem, hanem a minisztérium hozta létre.

Az alkotmánybírósághoz forduló bírói tanács rámutatott, hogy „a (kuratórium) által elfogadott Alapító Okirat és SzMSz szerint szinte valamennyi, az Egyetem működését alapvetően befolyásoló, a korábban az Egyetem független döntési kompetenciájába tartozó feladatkör a fenntartó hatáskörébe került”, ami a fentiek alapján nyilvánvalóan alkotmányellenes.

 

Mi, az alkotmányosság barátjaiként úgy látjuk, ezúttal a jog által kötött pályán mozog döntése során az Alkotmánybíróság.

 

Másfelől tudunk példákat említeni olyan esetekre, amikor az Alkotmánybíróság nyilvánvalóan ösmerte, de nem mondta az igazságot.

 

Most azonban, részben tapintatból egy másik, egészen friss példát említenénk, amely mutatja azt a veszélyt, amely most leselkedik a döntést hozó alkotmánybírákra, és amelytől mindenképpen szeretnénk őket megóvni.

 

Jól ismert történet, hogy 2018 decemberében ellenzéki képviselők megpróbáltak bejutni az MTVA székházába, ahonnan a biztonsági őrök kidobták őket. Az incidensről az ún. közszolgálati televízióban – noha az érintett képviselők szerették volna álláspontjukat elmondani – kizárólag az MTVA képviselői tájékoztathatták a nézőket.

 

A kidobott ellenzéki képviselők, mi mást tehettek volna, perre mentek. A Kúria (Kf.VI. 40.316/2020/6., február 2.) felmondta a médiajogi igazságot, megállapította, hogy „…a médiaszolgáltatónak biztosítania kell az általa közzétett tájékoztatással, hírrel összefüggésben az abban érintettek részéről létező ellentétes álláspontok megismerését. Ezáltal kerülhet a közönség abba a helyzetbe, hogy a tájékoztatás, a hír témáját képező eseménnyel, vitatott kérdéssel kapcsolatban valamennyi releváns információhoz hozzájutva, sokoldalúan tájékozódva véleményt alkosson.”

A Kúria nem hagyott kétséget, jól tudja, mi az érvényesítendő jogi követelmény, ebből levonta a maga következtetését, amit a propagandamédia működtetői bizonyára széles mosollyal fogadtak, de amely mondattal a civilizált világ bármely egyetemének médiajogi vizsgáján – nem is említve a logika kurzusokat – biztosan megbuktak volna:

„(A) kiegyensúlyozottság keretei között csupán az megengedhetetlen, hogy a médiaszolgáltató teljes egészében mellőzze a közönség informálását a téma szempontjából jelentős ellentétes álláspontok létezéséről. Ha a médiaszolgáltató legalább utalás szintjén bemutatja a releváns, szembenálló véleményeket, akkor a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó törvényi kötelezettségének eleget tesz.”. Az is elég, ha maga az MTVA arról tájékoztatja a nézőket, hogy az intézménybe belépni és kérdezni óhajtó képviselők eléggé gonoszak.

Jó lenne, ha az Alkotmánybíróság, amikor az SZFE ügyében a törvényszék indítványát elbírálja, nem esne bele ugyanabba a sötét verembe, amelybe a Kúria, ha nem is teljesen ártatlanul, de belesétált.  

Legolvasottabb bejegyzések