A kormány oktatáspolitikája
Ez év áprilisában Palkovits László államtitkár nyilvánvalóvá tette a kormányzat terveit, amelyek között szerepel az is, hogy 2019-től bevezetik a központi középiskolai keretszámokat és a kötelező gimnáziumi felvételit. Az erről szóló első hírekre reagálva közoktatásban jártas szakértők azonnal szakmaiatlannak nevezték az ötletet. Arra hivatkoztak, hogy ezek az intézkedések nem veszik figyelembe, hogy egy rendkívül korai időszakban, 14 évesen kényszerítik a gyerekeket olyan, a későbbi szakmai karrierjüket is alapvetően meghatározó döntésre, amely felelős meghozatalára még nem képesek. A tervezett kormányzati intézkedések minden bizonnyal a felvételi szigorítását jelentik majd, amelynek az a valódi célja, hogy kevesebben jussanak be a középiskolákba, ami kevesebb diákot, osztályt, intézményt és pedagógust eredményezne, vagyis hosszútávon elbocsátásokkal járhat. Szakértők úgy vélik, hogy az intézkedések ennél is súlyosabb következménnyel járhatnak, bevezetésük rengeteg gyereket vághat el örökre a versenyképes tudást biztosító gimnáziumi oktatásban való részvételtől.
A CEU Magyarország, sőt, Közép-Európa egyik legjobb egyeteme, értékteremtő szerepe Magyarország számára alig felbecsülhető. Tény, hogy a felsőoktatási törvény ez évi módosításával a magyar kormány olyan feltételhez kötötte az EU-n kívüli országok egyetemeinek itthoni működését, amely alapján a CEU magyarországi működése veszélybe került, helyzete – különös tekintettel az ott oktató tanárokra, más dolgozókra és az ott tanuló hallgatókra – jelenleg is bizonytalan. Az is tény, hogy a kormányzat már évekkel ezelőtt igyekezett „drasztikusan hozzányúlni” a felsőoktatáshoz, amikor a kancellár és a konzisztórium intézményének bevezetésével kikezdte az egyetemi autonómiát (ezt a vélekedést még az alapvető jogok biztosa is megerősítette tavalyi jelentésében), miközben az egyetemi autonómia a tizenharmadik század óta az európai alapértékek egyike, mely a korábbi Alkotmány és a jelenleg hatályos Alaptörvény értelmében is alkotmányos védelmet élvez.
Mindezek alapján sokan a kormány oktatással kapcsolatos intézkedéseit az alábbi logika szerint értelmezik: A kormánynak nincs szüksége diplomásokra (értsd: annyi diplomásra), nincs szüksége egyetemekre (értsd: annyi egyetemre), pláne nem olyanra, amelyet a hazánk legfőbb ellenségének kikiáltott Tudjukki alapított, nincs szüksége egyetemi autonómiára, mert nincs (értsd: egyáltalán nincs) szüksége gondolkodó emberekre, hiszen azokkal általában „csak a baj van”. Aki gondolkodik, az kérdez, ám a kérdéseknek nincs helye a mostani rendszerben és valójában értelme sincsen, hiszen a hatalom (mostanság leginkább óriásplakátjain keresztül) kérdés nélkül adja meg a választ társadalmunk minden égető problémájára: „migránsok”, hajléktalanok, liberálisok, melegek, „álcivilek” kérdésére, de legfőképpen mindezen felforgató csoportok végső mozgatójára, a megtestesült gonoszra. A kormány persze kérdez: nemzeti konzultációin keresztül időnként rákérdez a saját válaszaira, ettől pedig azonnal „erős és büszke európai ország” lesz hazánk, nem érdemes hát túlgondolkodnia magát az állampolgárnak. Leibnizi-voltaieri hangulatot árasztanak Magyarország sötétkék plakáterdői: „e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt”, úgyhogy felesleges akadékoskodás helyett inkább „műveljük kertjeinket” és éljünk boldogan nemzethatárainkat immáron négyméteres fallal megóvó kormányunk atyai oltalma alatt.
Az Eötvös Károly Intézet szeretne derűlátó lenni
Az Eötvös Károly Intézet nagyon szeretne derűlátó lenni: szeretnénk bízni abban, hogy a kizárólag a magyar állam tulajdonában álló Magyar Villamos Művek (MVM) maradéktalanul osztja azt a nézetet, amely szerint a mindenkori hatalomgyakorlás alapvető biztosítéka, hogy fenntartson demokratikus mechanizmusokat, hogy biztosítsa a mindenki számára hozzáférhető közoktatást, hogy tiszteletben tartsa az egyetemek Alaptörvényben is rögzített autonómiáját. Szeretnénk hinni abban is, hogy az MVM hozzánk hasonlóan demokratikus jogaikkal tisztában levő, gondolkodó állampolgárok közösségeként képzeli el hazánkat. Ezért is bátorkodtunk támogatási kérelmet benyújtani Egyetemi Demokrácia programunkkal, hiszen úgy gondoljuk, hogy az a vállalatcsoport társadalmi felelősségvállalása körében támogatandó területként megjelölt „tudomány, oktatás és ismeretterjesztés” kategóriájának pontosan megfelel.
Az Egyetemi Demokrácia program
Az Eötvös Károly Intézet 2016 nyarán végződő Egyetemi Polgárok projektjének folytatásaként kidolgozott Egyetemi Demokrácia program célja az egyetemi hallgatók demokratikus részvételének és a demokratikus értékek iránti elkötelezettségének megerősítése. Ezt ugyanakkor összekapcsoljuk az egyetemi autonómia védelmével rámutatva arra, hogy csak a valóban autonóm egyetem jelenthet megfelelő keretet az egyetemi demokráciának. A projekt azon a szemléleten alapul, hogy a demokratikus nevelés érdekében a hallgatóknak lehetőséget kell biztosítani és ösztönözni is kell őket a közéleti kérdések megvitatására.
A program elsősorban az egyetemistákhoz szól, akiket közvetlenül igyekszünk elérni, hogy inspiráljuk körükben a további vitákat, az önszerveződést. Az előző év tapasztalatai megerősítettek minket abban, hogy a főváros mellett a közéleti aktivitás szempontjából jóval több nehézséggel szembenéző vidéki egyetemi városokban is szervezzünk programokat, vitákat.
Másrészt a program egyes elemeivel (pl. irányelvek kidolgozása) az egyetemi vezetőkhöz, illetve a politikai döntéshozókhoz is szeretnénk szólni, és célunk, hogy előmozdítsuk a párbeszédet e szereplők között, beleértve a hallgatókat is.
Nagy örömünkre szolgál, hogy az MVM honlapján hirdeti, hogy társadalmilag felelős, komplex portfólióval rendelkező energetikai vállalatként vezető szerepet kíván betölteni az innovációban. Az Eötvös Károly Intézet Egyetemi Demokrácia programja számos pontján innovatív. A program során egyedülálló vitafórumokat rendezünk, nem csak Budapesten, hanem vidéki egyetemi városokban is; figyelemmel kísérjük a jogszabály-alkotást; multimédiás tartalmakat készítünk; valamint tanulmányokkal és javaslatcsomagokkal segítjük a hallgatók önszerveződését, illetve az egyetemi vezetők és döntéshozók munkáját.
Miért pont az MVM?
Egyetemi Demokrácia programunk megvalósításához 5 millió forintra lenne szükségünk. Úgy gondoljuk, az MVM számára ez igazán szerény összeg, hiszen nem egészen 1%-a annak az 508 millió forintnak, amennyivel a száz százalékig a magyar állam tulajdonában álló társaságcsoport 2016-ban a CÖF „civil missziót” (amelynek része például „a népfelség elvére alapozott civilitika tudományágának kidolgozása” vagy a „táplálkozásbiológiailag korszerű komplettált ételek technológiájának” terjesztése – jelentsenek ezek bármit is) támogatta. Bízunk abban, hogy az MVM döntéshozói is úgy ítélik meg, hogy az Eötvös Károly Intézet Egyetemi Demokrácia programjának célja és célcsoportja érdemes a CÖF-nek adott támogatás 1%-ára.
Gyújtson fényt az Magyar Villamos Művek!
(Kép forrása: Index)
