A HVG 2017. május 24-én kiadott számában interjút közölt Böröcz Lászlóval, a Fidelitas elnökével. Az elnök az újságíró azon kérdésére válaszul, amely a Fidelitas tagságának átlagéletkorát firtatta, kifejtette, hogy szerinte kifejezetten fontos lenne, hogy „a pártok bemehessenek (kiemelés tőlem – L. D.) az egyetemekre”. Böröcz azt is elárulta, hogy a Fidelitasnak volt is erre javaslata, de az egyetemi vezetők nem támogatták, „holott Nyugat-Európában ez bevett gyakorlat, itthon sincs törvényi akadálya, csak a rektorok és az egyetemek autonómiája okán nem engedélyezik”.
A sajtóban megjelentek alapján nem egyértelmű, hogy Böröcz pontosan mire is gondol, amikor arról beszél, hogy céljuk, hogy „a pártok bemehessenek az egyetemekre”, azonban e homályos megfogalmazás ellenére is indokoltnak tűnik a pártok egyetemen történő megjelenésének legjellemzőbb eseteire rápillantanunk az egyetemi demokrácia szemszögéből.
Pártok működése az egyetemeken
Amennyiben a Fidelitas elnökének fent megfogalmazott elvárása a pártok egyetemen történő (állandó) működésére utal, fontos kiemelni, hogy az erre vonatkozó tilalmat maga a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (Nftv.) állítja fel. Az Nftv. 2. § (4) bekezdése alapelvi szinten deklarálja, hogy a felsőoktatási intézmény párt vagy párthoz kötődő szervezet részére helyiségeit működési célra nem engedheti át. A szabályozás indokolt, komoly jogállami érvek szólnak amellett, hogy párt felsőoktatási intézményben ne működhessen, megengedőbb szabályozás veszélyeztetné az egyetemi autonómia alkotmányos elvét. Egyes vélekedések szerint a pártok egyetemen történő állandó működése egyenesen a hallgatói érdekérvényesítés végét jelentené és a kontraszelekció egyetemi kiteljesedését segítené elő. (1) Abban az esetben tehát, ha a Fidelitas elnöke a pártok egyetemekre történő „bemenetele” alatt esetleg a pártok egyetemeken belüli működését érti, ki kell ábrándulnia, hiszen ennek valós indokokon alapuló törvényi korlátja van.
Pártpolitikai események tartása az egyetemeken
Nincs viszont törvényi akadálya annak, amikor egy párt az egyetem területén akar nyilvános pártpolitikai eseményt tartani. Ebben a körben az egyetem vezetésének mérlegelési lehetősége van. Észszerű érvek szólnak amellett, hogy a mostani gyakorlathoz képest, az egyetemi autonómia elvét nem sértő módon, nagyobb teret kaphassanak a pártpolitikai események, viták az egyetemeken.
Az universitas eszménye alapján az egyetem plurális tér, értelmiségi műhely, olyan intellektuális környezet, ahol a különböző politikai és világnézeti, filozófiai nézetek ütköztetésének helye van. A felsőoktatásban részt vevő oktató és hallgató felnőtt választópolgár, aki saját meggyőződése alapján, önállóan dönt arról, hogy mely politikai párt nézeteivel ért egyet, mely politikai pártba szándékozik tagként belépni, mely pártra kíván a választásokon voksolni. Az egyetemi hallgatók a társadalom egyik legfontosabb csoportja: a jövő döntéshozói és véleményformálói. Ezért különösen fontos, hogy a közügyekről bátran és felelősen nyilvánítsanak véleményt.
Ebben az összefüggésben nem csupán elfogadható, hanem üdvözlendő, ha az egyetem vezetése engedélyezi, hogy párt az intézmény területén nyilvános pártpolitikai eseményt tarthasson, amelyen a hallgatók szabadon részt vehetnek. Az egyetemek nem zárhatják el a hallgatókat a közélet történéseitől és minden bizonnyal hibát követnek el, ha kategorikusan elzárkóznak attól, hogy pártok – melyek a közéleti folyamatok legfőbb alakítói, fő céljuk a kormányzati hatalom megszerzése, megtartása, vezetőik számonkérhetők, felelősséggel tartoznak az állampolgárok irányába – eseti jelleggel programokat szervezhessenek intézményeikben.
Ugyanakkor a felsőoktatási intézményekkel szemben elvárás, hogy pártpolitikailag semlegesek legyenek. A demokratikus elköteleződés jegyében az egyetemnek többek között e semlegességen keresztül kell biztosítania, hogy az egyetemi polgárok a pluralizmus és a demokratikus elköteleződés eszméi alapján szabadon alakíthassák a közéleti, politikai diskurzust. E semlegesség a pártrendezvények egyetemeken való engedélyezése során akkor érvényesül, ha a helybiztosítás feltételei azonosak valamennyi párt vonatkozásában. Ezen felül az egyetemnek általában véve arra is ügyelnie kell, hogy az intézményében helyet kapó pártrendezvény során elhangzottak egyike se tűnjön az egyetem állásfoglalásának. Ellenkező esetben ugyanis az egyetem már nem plurális, mindenféle nézetek ütköztetésének azonos feltételekkel helyt adó, semleges szellemi műhelyként, hanem propaganda-felületként funkcionál, ami nem fér össze az egyetemi autonómia elvével.
Fontos megemlíteni ezzel összefüggésben, hogy bár az egyetemek politikailag semlegesek, ugyanakkor nem értéksemlegesek. Az alkotmányosság értékrendjét sértő megnyilvánulásokat nem tűrheti el az egyetem vezetése, azok ellen köteles fellépni és ezzel együtt képesnek kell lennie arra, hogy a sérülékeny csoportokhoz tartozó egyetemi polgárok számára védelmet nyújtson. Erre pedig különösen ügyelnie kell akkor, amikor egy külső szervezetet, jelen esetben egy pártot beenged az egyetem falai közé.
Politikai vitákat az egyetemekre!
Szociológiai felmérésekből tudjuk, hogy a magyar felsőoktatás elégtelenül és diszfunkcionálisan látja el a demokratikus állampolgári szocializációra vonatkozó feladatát, mivel nem, vagy nem a megfelelő formában foglalkozik a politikával, az egyetemi hallgatói önkormányzatok pedig nem adnak valódi lehetőséget a demokratikus tapasztalatok átélésére. Ezen tapasztalatok átélésére pedig kiváló alkalmat adhat egy-egy párt egyetemen tartott nyilvános fóruma, feltéve, ha az egyetemi polgárok számára biztosított a kérdezés, a reagálás, vagyis a vitában való részvétel lehetősége. Ez maga a politizálás, amelyet ugyanúgy meg kell tanulni, el kell sajátítani, mint gyermekkorban az írást vagy az olvasást.
A demokrácia-élmény megtapasztalása az egyetemi évek alatt növeli az esélyét annak, hogy a magyar társadalom minél inkább autonóm egyének közössége legyen, akik nem dőlnek be a politikai propagandának, akik képesek egy vitában érvelni, akik tisztában vannak alapvető jogaikkal és tudatosan képesek azoknak érvényt szerezni. A demokratikus értékekért, a veszélybe kerülő egyetemi autonómiáért, vagy akár egy felsőoktatási intézményt ellehetetlenítő politikai döntéssel szemben csak olyan állampolgárok képesek kiállni, akik megtapasztalták annak az élményét, hogy a pártpolitika nem egy tőlünk független jelenség: rólunk szól és nekünk meg kell tudni fogalmazni, hogy mi az elvárásunk vele szemben.
Egy ideális világban a Fidelitas és más politikai szervezetek is bemehetnek az egyetemre, előadhatják programjukat, ismertethetik nézeteiket az érdeklődő egyetemistáknak, akik vita tárgyává tehetik, megkérdőjelezhetik azokat, érveket és ellenérveket hozhatnak fel. Így kialakulhat egy termékeny vita, egy valódi társadalmi párbeszéd, amely a jól működő demokráciák alapja.
---
(1) Fábri György: Semmit rólunk, semmit nélkülünk – A rendszerváltoztató hallgatói mozgalomtól a HÖKös fixációkig. In: Felsőoktatási Műhely. 2014. II. 65-82. p.
Lázár Domokos írásához kapcsolódóan az EKINT Egyetemi Polgár programjáról bővebben erre a linkre kattintva olvashat.
