Rogán Antal propagandaminiszter május 26-án a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Házban szónokolt, ahol, amint arról az MTI és a sajtó is beszámolt, a rutinos sorosozás továbbá a kihagyhatatlan brüsszelezés mellett, tőle is meglepő módon, vadonatúj és fenyegető kijelentésekre ragadtatta magát. A kristálygömbjével jövőbe látó Rogán Antal már most tudja, hogy ősszel Magyarországon „tudatos provokatív kísérletek lesznek”, amelyek célja a politikai bizonytalanság megteremtése. A propagandaminiszter szerint a zavargásokat a „menekültiparban” érdekelt szervezetek készítik elő.
„Vannak Magyarországon kiképzőközpontok, ahol már embereket készítenek elő (...), olyan aktivistákat, akiknek a polgári engedetlenség szervezése lesz a feladata ősszel. Új jelenség következik, ha nem működnek a tüntetések, majd el fognak foglalni közintézményeket, bankokat, aminek kifejezetten az a célja, hogy valamilyen rendőrségi attakot provokáljanak ki.” - mondta Rogán Antal.
Mondhatnánk, hogy Rogán csak a „mást vádolok azzal, amit én magam teszek” ócska és régi receptjét követi, hiszen átvilágítatlan külföldiek tömeges betelepítését soha egyetlen magyarországi civil szervezet nem szorgalmazta. Ezzel, a magyar állam aktív jogalkotási támogatásával a hátuk mögött, a letelepedési kötvényen elképesztő hasznot szerző, jórészt ismeretlen hátterű cégek üzletelnek, és mintha ehhez az ügyhöz Rogán Antalnak is lenne valami köze. (Erről többet például itt, itt és itt lehet olvasni.)
De hát ez már jól ismert probléma, és távolról sem ez a propagandaminiszter ajkait elhagyó legijesztőbb üzenet.
Hanem, hogy bejelentette – és ő csak tudja –, hogy ősszel itt, a mi városunkban atrocitások lesznek. Ez persze könnyen bekövetkezhet, különösen ha Rogánék is úgy akarják.
Szögezzük le, kiképző központokat államok katonai, rendészeti szervei, valamint militáns terrorszervezetek tartanak fenn, erőszakmentességet hirdető civilek soha.
Ugyanakkor a világon mindent meg kell tanulni, legyen szó akár a korrupcióról vagy a szabadság gondozásáról. Az okos ráadásul sokszor a butább kárán tanul. A korrupció esetében például a lúzerek, mielőtt rajtaveszítenek, nem jó ötletként, ideges kapkodással, kitéve magukat akár a rejtett kamarák indiszkréciójának, nyilvános parkolókban gyűrnek bankjegykötegeket nadrágzsebükre. A komolyabb játékosok, a Mr. Harminc Százalékok, ezzel szemben jól képzett adótanácsadók, feddhetetlen ügyvédi irodák, adóparadicsomok konzuljai, vezető bankárok, finom modorú arisztokraták, a fehér sportok bajnokai professzionális segítségét veszik igénybe. Ezek a kifinomult ismeretek viszont a nagyközönség és a piti tolvajok számára elérhetetlenek.
Más a helyzet a polgári engedetlenséggel. Aligha van a civilizált világban olyan egyetem, jogi iskola, alkotmányjogi, emberi jogi tanszék, politikatudományt vagy az alkotmánybíráskodást oktató intézmény vagy jogklinika, ahol ne tanítanák a polgári engedetlenség elméleti és például a bírói gyakorlatból megismerhető problémaköreit. Mindenfelé tartanak továbbá ezekről külön kurzusokat, olvashatunk róluk szakcikkeket éppúgy, mint tudományos monográfiákat. Készülnek ugyancsak jelentős oktató és művészfilmek is. Rogán Antalék figyelmébe ajánlhatjuk például a Mohandas Karamchand Gandhi életéről 1982-ben forgatott és 1983-ban csak Oscar-díjból nyolcat zsebre vágó (legjobb film, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb jelmeztervezés: legjobb férfi alakítás, legjobb látványtervezés, legjobb rendező, legjobb vágás, legjobb operatőr) Richard Attenborough által rendezett filmet, amely oktatófilmnek sem utolsó és, ha félnének is tőle, sajnos egyelőre nem tiltható be.
Végezetül rámutatunk arra, hogy a polgári engedetlenség a civilizált világban mindenütt a rendszer önkorrekciós mechanizmusainak része. Nem feltétlenül van ez így az illiberális, más szóval autoriter rendszerek esetében. De mindenhol, ahol a rezsimváltás előkészítésében a polgári engedetlenség is szerepet játszott, ez kivétel nélkül a rendszer önkorrekciós képességének hiánya miatt történhetett meg.
Az utolsó, és talán a legfontosabb kérdés az, mi lesz még itt? 2018 tavaszáig ők mit választanak, és nekünk mi lesz a választásunk?
(A képen Rosa Parks látható.)
