Amikor Lázár János védi a gyerekeket

A miniszter kérése kommunikációs fogásként hasznos lehet a kormány számára, de valóságalapja nem sok van. Azt gondoljuk –a köznevelési törvénnyel összhangban –, hogy pártpolitikának nincs helye az iskolákban, de a mostani helyzetben nem erről van szó. Az ugyanis, hogy az iskolák hogyan működnek, a pedagógusoknak milyen kihívásokkal kell szembenézniük, a diákoknak mit és hogyan kell tanulniuk, nem pártpolitika, hanem politika a szó eredeti jelentésében, vagyis a közügyekkel foglalkozás. A közoktatás ráadásul olyan közügy, amelynek minden hibáját nap mint nap a bőrükön érzik.

Az oktatási szereplőket, tanárokat, diákokat is megilleti a véleménynyilvánítás és a békés gyülekezés szabadsága. A pedagógusok és a gyerekek közös érdekeik védelme érdekében szabadon vehetnek részt demonstrációkon. A gyerekek a mindennapjaikat érintő kérdésben véleményt nyilváníthatnak és képesek is erre, sőt: hatalmi befolyástól mentes kezdeményezéseik támogatása a demokráciára nevelésüket szolgálja. Aki vitatja, hogy a gyerekek képesek az őket legközvetlenebbül érintő kérdésekben önállóan véleményt alkotni, az nem az oktatás alanyának, hanem tárgyának tekinti a diákokat.

A gyerekeket inkább attól kellene megvédeni, hogy esőben kelljen végig hallgatniuk Balog Zoltán miniszter beszédét, hogy Becsó Zsolt ajándék pöttyös labdákkal kampányoljon az óvodában, vagy hogy a szennyvíztisztító és kormányablak átadásán biodíszletként szerepeljenek. Lázár János jobban tenné, ha politikustársait kérné arra, hogy hagyják békén a gyerekeket, és ahelyett pedig csatlakozzanak a Politikusok a demokráciára nevelő oktatásért című ajánlásunkhoz.