Továbbá egyenként, felismerhetően bekerültek az állami televízióba is. A forgatócsoport ugyanis véletlenül éppen arra járt.
Az Eötvös Károly Intézet és a TASZ emiatt levélben kereste meg a törvényesség és az alkotmányosság fenntartásáért felelős szerveket, mert ez az akció a gyerekek és szüleik emberi méltóságát súlyosan sértette. Az Alapjogokért Központ, a CÖF és Zákány polgármestere, a felelős államtitkárság támogatását élvezve, hangosan tiltakozik fellépésünk ellen és félremagyaráz. Az Alapjogokért Központ, akik oly bátran kiállnak az alapjogokért, a történtek során felmerülő jogsérelmeket nem érzékelik, hanem azt mondják – de hogy miért, az rejtély –, hogy eltörölnénk a nemi szerepeket és feminizálni akarjuk(!) a társadalmat. De mire ez a felindultság?
Magyarország a rendszerváltás óta nem szembesült a menekültválsághoz hasonló emberi jogi krízishelyzettel. Vannak, akik szerint az államnak most fegyverekkel kell védekeznie, mások szerint a szolidáris segítségnyújtás az elsődleges állami feladat. Hogy erről ki mit gondol, szorosan kötődik világnézeti meggyőződéséhez. Éppen ezért a gyerekek világnézetileg semleges nevelésére rendelt óvoda ebben nem foglalhat állást: nem viheti – főleg beleegyezésük nélkül a tévékamerák előtt! – a gyerekeket a fegyveres katonák köszöntésére.
A hónapok óta tartó menekültellenes kormányzati gyűlöletkampány után nem meglepő, hogy sokan félnek. A határ menti kistelepülés lakói hihetik, hogy csak katonák védhetik meg őket, mások pedig épp ez ellen félnek felemelni a szavukat. A kormányzat által gerjesztett félelem szolgáltatott alapot az óvoda jogsértő akciójához. Az óvodás gyerekek eszközévé váltak a félelem fenntartásának, a médiában arra használták őket, hogy dalocskáikkal és ajándékaikkal hitelesítsék a fegyveres katonák alkalmazásának szükségességét a menekülő emberekkel szemben.
Ez akár jogsértőnek minősülne, akár jogszerűnek találtatna, azon már nem lehet változtatni, hogy, ha talán időlegesen is, a köznevelési intézmények kampányeszközzé váltak.
Majtényi László: Bűz van
Megjelent az Élet és Irodalom LXII. évfolyam, 5. lapszszámában, 2018. február 2-án